Múzeumi világnap – az Internet világnapja

2013. május 18. 08:12 - nemzetikonyvtar

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának kezdeményezésére 1978. május 18-án rendezték meg először a Múzeumi világnapot. Az elmúlt esztendőben már 129 ország mintegy 32 ezer múzeuma csatlakozott a nemzetközi megmozduláshoz. Az idén is számos szabadtéri rendezvény és kiállítás várja a látogatókat – hazánkban is.

Könyvtárunkban rendszeresen kiállításokon mutatjuk be a magyar és a magyar vonatkozású kulturális örökség legszebb darabjait. A gyűjteményünkben őrzött több mint tízmillió könyvtári dokumentum és a kiállításokra kölcsön kapott további értékes tartalmak így nem csupán a kutatók számára érhetők el, bárki megtekintheti azokat a különböző összeállításokban, a változatos tárlatokon. Kövesd könyvtárunkat Twitteren és Facebookon, hogy azonnal értesülj új programjainkról, kiállításainkról! Ha beiratkozol, minden kamarakiállításunk ingyenes, az olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink pedig 400 Ft-os jegy ellenében láthatnak – most éppen tíz tárlatot.  

Az Internet világnapját – amely szervesen összetartozik az 1868 óta megtartott Távközlési világnappal (május 17.) – 2001-ben rendezték meg először a Nemzetközi Távközlési Egyesület kezdeményezésére. (A Távközlési világnap előzménye, hogy 1865-ben május 17-én Párizsban 20 ország – köztük hazánk is – aláírta a Nemzetközi Távközlési Egyesület, az ITU: International Telecommunications Union, alapító okiratát.) Az Internet világnapját az ENSZ még nem ismerte el hivatalosan, de a világháló használatának elterjedése és sokrétegű felhasználása miatt a kiemelt nap egyre jelentősebb figyelmet kap. Napjainkban a múzeumok és a közgyűjtemények is törekszenek arra, hogy gyűjteményük egy részét a világhálón is hozzáférhetővé tegyék és hogy – felhasználva a web2 alkalmazásokat is – népszerűsítsék rendezvényeiket, bemutassák különlegességeiket

Katalógusterünkben látható Shakespeare stratfordi szülőházának makettje, amely könyvszekrényként tartalmazza a nagy angol költő és színműíró műveinek és életrajzának Knight-féle nyolckötetes kiadását. A homlokzati oromrészen, háromszögletű ezüstlapon a következő angol nyelvű szöveg olvasható: „Angol hölgyek és urak vásárolták 9215 pennyért, hogy Kossuth Lajosnak ajándékozzák, aki oly mesteri fokon sajátította el az angol nyelvet. Használtassék a legnemesebb célra. Shakespeare műveiből.”

„Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat. Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait.”

Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme (részlet) – Uő.: Versprózák, Budapest, Szépirodalmi, 1980. 254. o. (Törzsgyűjtemény)

screen-capture-69.pngKönyvtárunk internetes szolgáltatásaiból

„Az irodalom részben tehát ott marad köz- és magánkönyvtárainkban, részben azonban elszakad az ő anyagi valóságától, a félezer éves könyvtől, és digitális suhanássá változik. Sőt az is lehet, hogy a szemtelen olvasó azt csinál a szövegünkkel, amit akar, kiemel belőle részeket, amelyek tetszenek neki, másokat elhagy, interaktív gazdája lesz annak, hogy mit olvas el, és mind gyakrabban követi azt az utálatos szokást, amelyet a diákok gyakorolnak, hogy fejezeteket, oldalakat, szemelvényeket olvasnak tanáraik biztatására művekből, amelyeket szerves egésznek szánt a szerző, aki eleve rossz szemmel néz mindenféle húzási, tömörítési, vagdalási intervencióra.”

Konrád György: Az élettárs marad (részlet) – Uő.: Áramló leltár. Budapest, Pesti Szalon, 1996. 27–28. o. (Törzsgyűjtemény)

„A nemzet könyvtára – a szolgálat műhelye” című állandó kiállításunk az 1802 és 1985 közötti szellemi-tárgyi környezetet mutatja be a műemléki és könyvtártörténeti értékű bútorok, egykori intézményi feliratok, irodaszerek, a feldolgozó- és műhelymunkában használt gépek és eszközök, dokumentumok és fényképek segítségével.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr855304322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása