Isten szegénykéje

2013. október 04. 10:41 - nemzetikonyvtar

Október 4. Assisi Szent Ferenc temetésének napja, a szent névünnepe, világi értelemben pedig a legjelentősebb Ferenc-nap a naptárban.

Assisi Szent Ferenc (1181 vége, más források szerint 1882, Assisi – 1226. október 3., Assisi mellett, Porciunkula) a róla ferenceseknek elnevezett (latin: franciscani) rend alapítója, mindmáig az egyik legnépszerűbb szent, akit nemcsak a keresztények, hanem más vallások követői közül is sokan ismernek, tisztelnek. Már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt (pl. Giotto és Cimabue freskói), zeneszerzőt (pl. Liszt Ferenc Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak zongoraműve), írót (pl. Nikosz Kazantzakisz: Isten szegénykéje című regénye), filmrendezőt (Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér) ihletett meg.

Az Assisi Szent Ferenc által alapított szerzetesrend ma is az egyik legnépszerűbb szerzetesrend a világon. A jelenlegi pápa Assisi Szent Ferenc életútját példának állítva önmaga és a világ elé, vette fel a Ferenc nevet megválasztásakor, 2013-ban. (Assisi Szent Ferenc élete röviden a ferencesek.hu oldalon.)

Az Anjou Legendárium egyik oldalaA Szent Ferenc legenda részletei az Anjou Legendárium egyik oldalán: 1. Szent Ferenc prédikál a madaraknak, 2. Ferenc a halálos ágyán fekszik rendtársai körében, 3. A Monte Merano-i asszony feltámasztása, 4. A Szent az adósok börtönébe került Arezzói Albertet vagy az eretnekként bebörtönzött Alifiai Pétert szabadítja ki fogságából (Metropolitan Museum, New York.) – In: A Magyar Anjou Legendárium, 2003-ban készült virtuális kiállításunk oldalán. 

[…] „a kereszténységben a Giovanni nevet kapta. A Francesco (»Francia«) ragadványnevet annak köszönhette, hogy édesanyja francia volt. E tiszta szívű szent megújította az egyház szellemét, eszméi új lendületet adtak a középkor misztikus romantikájának. Személye a földi javakról való lemondás, az egyszerűség és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alapított rend barna vagy szürke, csuklyás csuháját viseli, amit a derekán csomózott kötél fog össze. A kötél 3 csomója a szegénységet, szüzességet és engedelmességet, a franciskánusok kötelmeit jelenti.”

Jankovics Marcell: „Isten szegénykéje”, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Szent Ferenc művei közül minden bizonnyal a legismertebb a Cantico di frate Sole (magyarul: Naphimnusz) című vers, amely Ferenc életszemléletének egyik legszebb kifejezője.

„Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Minden Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk, a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.”

Assisi Szent Ferenc: Cantico di frate Sole – Dsida Jenő fordításában, részlet – In. Dsida Jenő összes költeménye (Magyar Elektronikus Könyvtár

A XIV. századi magyar nyelvű irodalom egyik szerencsésen fennmaradt hírnökét, Assisi Szent Ferenc legendáját, 1370 körül fordíthatták magyarra. Szövegét egy 70 évvel későbbi másolat, az 1440 körül írt Jókai-kódex, a legrégibb teljesen magyar nyelvű könyv őrizte meg. A magyar Ferenc-legendában is a laikus vallásos mozgalmak termékét láthatjuk – a mű eredete és tartalma egyaránt erről tanúskodik.

screen-capture-29.pngA Szent Ferenc és rendtársai élettörténetét elbeszélő legenda kezdete a Jókai-kódexben, Kézirattár, MNy 67 – A szöveg az 1 rectón kezdődik. A Jókai-kódex oldala a Magyar Nyelvemlékek című szolgáltatásunkban.

„Amikor Arezzo városához érkezett, ahol belviszály tört ki, Isten embere látta a város széléről, hogy a hely fölött ördögök viháncolnak. Magához hívta társát, Szilvesztert, s így szólt hozzá: »Menj a város kapujához, és a Mindenható Isten nevében parancsold meg az ördögöknek, hogy takarodjanak onnan!« Az a kapu elé sietve harsányan kiáltott: »Isten nevében, és atyánk, Ferenc parancsára távozzatok mind, ti ördögök!« Kisvártatva valamennyi polgár megbékélt.
A fent említett Szilveszter pedig, aki akkor még világi pap volt, álmában egy aranykeresztet látott Ferenc szájából előjönni, amelynek csúcsa az égig ért, kiterjesztett karjai pedig a világ mindkét felét körülölelték. A látomás szíven ütötte a papot, s azon nyomban otthagyta a világot, és Isten emberének tökéletes követője lett.”

Szent Ferenc, [Október 4.], részlet, fordította: Szente Katalin – In: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Giotto: Szent Ferenc kiűzi az ördögöket Arezzoból, freskó, Assisi – In. A művészet története. A korai reneszánsz. Corvina, Budapest, 1990, 27. old. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Assisi Szent Ferenc Itália, valamint a kereskedők, továbbá a természet és az állatok, védőszentje. 1931 óta Az állatok világnapját is Szent Ferenc névünnepén tartják. A világnap kezdeményezése nyilvánvaló összefüggésben áll a Ferenc-legenda két ismert részletével, a gubbiói farkas megszelídítésének történetével és a jelenettel, amely szerint Szent Ferenc a madaraknak is prédikált. Október 4-én sok helyütt a világban számos rendezvénnyel hívják fel a figyelmet az állatok, a természeti környezet védelmére, az együttélés szabályaira, a katolikus templomokban pedig az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.

Szent Ferenc prédikál a madaraknak, Assisi Szent Ferenc perugiai legendája, Giotto freskója az assisi bazilika felső templomában, 1297–99 között – In: Budapest, Helikon Kiadó, 1990, 10. kép  (A Vazul-ág: Árpád-házi királyok Szent István után: 1038–1301; elektronikus dokumentum; Encyclopaedia Humana Hungarica 2., Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Egy alkalommal a Velence környéki mocsarakban bolyongva hatalmas madársereget látott a mocsárban énekelni, és így szólt társához: »Madár nővéreink Teremtőjüket dicsőítik, álljunk be közéjük, és énekeljük el a zsolozsmát az Úrnak.« Mikor csatlakoztak hozzájuk, a madarak meg se rezzentek, de mivel fülsiketítő csivitelésük miatt egymás szavát se hallották, Ferenc így szólt: »Madár nővéreim, hagyjátok abba éneketeket, amíg lerójuk az Úrnak kötelező dicséretünket!« Azok tüstént elhallgattak, majd a dicséretek végeztével újra megengedte nekik, hogy énekeljenek, ők pedig a szokott módon azon nyomban újra kezdték éneküket.”

Szent Ferenc, [Október 4.], részlet, fordította: Szente Katalin – In: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Mutassa meg neked arcát és kegyelmezzen neked. Fordítsa feléd arcát és adjon békességet neked. Áldjon meg az Úr, Leó testvér.”

[Leó testvér megáldása] – In: Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc és Jacopone da Todi írásai és versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

–s–

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr605551098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása