Teréz nap. – Eredendően Avilai Szent Teréz vagy Nagy Szent Teréz (1515–1582) ünnepe. Szent Teréz a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom kiemelkedő alkotója, akit VI. Pál pápa 1970-ben egyházdoktorrá nyilvánított.
,,…nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni” – írja Szent Teréz, aki – többek között – megreformálta a sarutlan karmelita rendet; valamint a sokszor vele ellenséges világban – s rendszerint drámai körülmények között – tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan karmeliták számára. Könyveiben – Az Úr irgalmasságának könyve (önéletrajz), A tökéletesség útja, A belső várkastély, Az alapítások könyve – misztikus magasságokban járó lírával hagyta ránk tanítását, óriási hatást gyakorolva mind a misztikára, mind a világi irodalomra és általában a művészetekre.
A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg a Szent Terézhez fűződő egyik legnevesebb alkotás, Bernini híres barokk szobra a római Sancta Maria Vittoria templomban. Terézt rendszerint karmelita rendi apácaruhában ábrázolják, mellében egy nyíllal, a Jézus nevével (IHS) feliratozott szívvel, valamit egy vadgalambbal, máskor könyvvel és tollal a kezében.
„Belső imádságom módszere a következő volt. Mivel arra képtelen voltam, hogy az értelmemmel elmélkedjem, igyekeztem elképzelni Krisztus Urunkat saját bensőmben. Különösen az olyan jelenetek voltak reám, azt hiszem, a legjobb hatással, amikor ő leginkább el volt hagyatva. Úgy gondoltam, hogy nem lévén senkije, a szenvedések súlya alatt, mint afféle szorongatott ember nem utasíthatja vissza részvétemet. Ilyenféle naivság sok volt bennem. Különösen jól éreztem magamat vele, mikor a kertben imádkozott. Néztem azt a verejtéket és szomorúságot, amely ott elfogta Őt, s szerettem volna letörülni azt a fájdalmas verejtéket, de emlékszem, hogy sohasem merészeltem megtenni, mert visszatartott súlyos bűneimnek tudata.”
Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, 9. fejezet, részlet, – fordította, a jegyzeteket és az előszót írta Sajó Tamás és Templom Kata, Budapest, Jel Kiadó, 2012. (Törzsgyűjtemény)
Bernini Szent Teréz elragadtatása – In: Kétfejű sas: A Habsburg-uralom Magyarországon (1699–1790), elektronikus dokumentum, Encyclopaedia Humana Hungarica, 6., Magyar Elektronikus Könyvtár
„Kápolna-üregben, félre
állítva, hogy sose érje
kinti fény meg benti csillár
csillagképe, s mit az oltár
bocsát hívei felé,
e Santa Maria della
Victoria templom cella-
kövén kélő kőlegenda
olyan, mintha orfeumban
nyílna intim szeparé,
s mert a függöny nincs behúzva,
nyilvános, felettébb furcsa
látvány, már szentségtöréssel
ér fel” […]
Ágh István: Szent Teréz extázisa, részlet – In. Uő.: A képzelet emléke. Versek, Budapest, Nap Kiadó, 2000. (Törzsgyűjtemény)
Avilai Szent Teréz - szentkép 1945 előttről. Teréz kezében toll és könyv. (Plakát- és Kisnyomtatványtár)
„Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem,
És kiszárad a lélek a sivatag terepen.
Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja?
Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva
Növekszik az alázat – különben elvész minden eredmény.”
Vas István: Avilai Teréz intelmeiből, részlet, (Ars poetica helyett) – In.: Uő.: Válogatott versei, Budapest, Unikornis, 1999. (Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány)
–––
„Diotima azt ajánlja, hagyjuk magunk mögött a szépség összes képmásait. Avilai Szent Teréz szerelmes egy jóságot megtestesítő halott férfi képmásába. Akár így, akár úgy, hátat fordítunk a testben való létnek. Ha senki emberfiának szépségére ügyet se vetünk, akkor érünk el a szerelem valóságába. Ha kizárólag egy isten egyetlen halott fiának jóságába vagyunk szerelmesek, akkor érünk el a szeretet valóságába.”
Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről, részlet, Pécs, Jelenkor, 2000. (Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány)
A kerektemplom. A sarutlan karmeliták győri temploma, a Bécsi kapu téren (Digitális Képkönyvtár)
Az idén látott napvilágot Csányi Vilmos új szépprózai munkája, amelyben Avilai Szent Teréz benső és külső útját és életművét sajátos kettős megközelítésben mutatja be.
„Pénteken nekem is sikerült! Igazán! A reggeli misén én nem imádkoztam a többiekkel, hanem arra koncentráltam, hogy lássam szenvedő Jézus Urunkat a kereszten. Jó sokáig egyáltalán nem ment, de amikor indultunk kifelé a mise után, csodálatos képet láttam, mintha ott lettem volna a kereszt alatt. Krisztus lehajtott fejjel függött a szegeken, csupa vér és izzadság borította meztelen testét, és olyan közel volt, hogy szinte megérinthettem volna, egy légy is mászkált rajta, de én csak elbűvölten néztem és magamban kértem, hogy tekintsen rám, lefele nézett nem rám, és egészen kicsit könnyezett. Soha nem érzett boldogságot éreztem, felé nyújtottam a kezem, hogy megérintsem, aztán elájultam.”
Csányi Vilmos: A tökéletesség illata, részlet, Budapest, Libri, 2013. (Törzsgyűjtemény)
–s–
