Erkel Ferenc (Gyula, 1810. nov. 7. – Budapest, 1893. jún. 15.) a magyar zenei romantika egyik legnagyobb mestere volt, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem közéleti emberként is hatalmas feladatot vállalt magára. Magyar történeti tárgyú operáival egy hiányzó zenés történeti „eposz” nagyszabású fejezeteit hívta életre. Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének megzenésítésével a reformkori magyarság legbensőbb hangján szólalt meg. Zongoraművészként és a Nemzeti Színház, majd a Filharmóniai Társaság karnagyaként az európai rangú magyar hangverseny- és operaélet egyik megteremtője volt, az Országos Daláregyesület élén pedig a kiegyezés utáni hazai kóruskultúra tevékeny előmozdítója. Idős korában sem pihent. 65 évesen lett a Zeneakadémia igazgatója, s ebben a minőségében számos utódot, muzsikust nevelt.
Az 1993-as centenáriumi Erkel-kiállításunk Szerző Katalin zenetörténész által jegyzett nyomtatott vezetőszöveg nyomán
Erkel Ferenc. Kőnyomat. Barabás Miklós rajza. Nyomtatta Walzel Ágost Frigyes, Pest, 1845 – Színháztörténeti Tár
Erkel Ferenc legismertebb alkotása a Himnusz megzenésített változata. A mű 1844 tavaszán született, s az elmúlt immár több mint másfél évszázadban a magyarság egyik jelképévé vált. A Kölcsey-vers és Erkel művének legitimációtörténete.
Gárdonyi Géza megörökítette a Himnusz megszületésének legendáját:
„A Himnuszra se pályáztam volna. Hanem egyszer az történik velem, hogy megfog az utczán, a lakása elött Bartay felhí és azt mondja odafenn:
– Írtál-e himnuszt?
– Nem. Nem is írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik.
– Hát ö megírta már?
– Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy pályázik és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról-napra halogatja. Pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.
– És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság?
– Micsoda szándékosság?
– Hát az, hogy neked eszedbe se jusson pályázni.
– De ha nem is akarok.
– Kell! Nem érted és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét múlva milliók ajka zengi vissza. És az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.
– Ezt mondva, – folytatta Erkel, – betuszkolt engem a mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kottapapírost, melléje a szöveget. […]”
Gárdonyi Géza: Apróságok Erkel életéből, II. A szózat meg a himnusz, részlet – In: Erkel Ferenc emlékkönyv, szerk.: Fabo Bertalan, Budapest, Pátria, 1910., 212–214. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár
„Hymnusz” – a cappella négyszólamú vegyeskarra. Erkel Ferenc autográf lejegyzése az 1880-as évek körülről – Zeneműtár – A Himnuszról bővebben Erkel-honlapunkon
Erkel legismertebb operája a szintén nemzeti klasszikussá lett Bánk bán. A három felvonásos opera szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József azonos című drámája alapján. Az opera keletkezéstörténete – az 1844-45-ben megkomponált első részletektől az 1861-es ősbemutatóig – több mint másfél évtizedet fog át. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején Erkel az asztalfióknak szánva dolgozott a partitúrán. Katona József Bánk bán című tragédiáját a cenzúra tilalma miatt 1860-ig nem játszhatták a magyar színpadokon. Az ősbemutatót, amely 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színházban, hatalmas várakozás előzte meg. A bemutató a magyar operát vitte sikerre, nagy hatással volt a kortársakra, és a Verdi-operák korabeli olaszországi előadásaira emlékeztető élményt nyújtott a magyar közönségnek.
A bemutató előadás színlapja 1861-ből – Színháztörténeti Tár
További dokumentumok, érdekességek Erkel-honlapunkon találhatók: Kölcsey Himnusza és Erkel Himnusza régi felvételeken – köztük a Himnusz a Szabad Európa Rádióban november 4-én, 1956-ban; a Történeti Interjúk Tára hangfelvételeiből, valamint Érdekességek Erkel életével s pályájával kapcsolatban – köztük Erkel sakkjátszmáiból.
–s–
