A szüret kezdete a 18‒19. században ‒ vidékenként változóan ‒ szeptember vége és október vége közé, valamely jeles naphoz kötődött. Az Alföldön általában Szent Mihály napján (szeptember 29.) kezdték meg a szőlőszedést, míg Erdélyben és a Dunántúl nagy részén Teréz (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28.) napjára esett a szüretkezdet.
A munka maga is társasági esemény volt, befejezését pedig mindenütt megünnepelték szüreti mulatsággal, lakomával, menettel, bállal. A neves művészek, írók, költők, közéleti személyiségek szőlőiben tartott szüreti összejövetelek, melyekről természetesen szintén nem hiányzott az eszem-iszom és a vidám mulatozás, ezenkívül eszmecserére, új művek bemutatására is alkalmat adtak. A reformkorban eseményszámba mentek Fáy András kedélyes fóti szüretei a házigazda kiterjedt baráti körének, a pesti értelmiségi és közéleti elit színe-javának részvételével. Különösen nevezetes lett az 1842. október 5-én tartott szüreti mulatság, ugyanis erre az alkalomra írta és itt szavalta el Vörösmarty Mihály híressé vált bordalát, a Fóti dalt. Többek között Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szemere Pál, Bajza József, Toldy Ferenc, Ferenczy István szobrász és a festő Barabás Miklós is a vendégek között volt.

Fáy András (1786‒1864) író, politikus, az MTA tiszteletbeli tagja. Ehrenreich Sándor András rézmetszete ‒ Régi Nyomtatványok Tára, App. M. 1034/14. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás

Fáy András a reformkori kulturális és társasélet meghatározó alakjának számított. A nagyobb összejövetelekről, így a fóti szüretekről, illetve a pesti otthonaiban rendezett András-napi estélyekről a korabeli sajtó is többször tudósított. A mai budapesti Irányi (akkori Kalap) utcában található háza főleg az 1840-es években, Bártfay László irodalmi szalonjának megszűnése után a híres fővárosi írók, költők, képzőművészek, politikusok mellett neves színészek (például Megyeri Károly, Fáncsy Lajos), orvosok, protestáns lelkészek (Török Pál, Székács József) egyik legismertebb találkozóhelye volt. A jogi végzettségű, a vármegyei közigazgatásban fontos pozíciókat betöltő Fáyt jelentős közéleti és irodalmi tevékenysége tette országosan ismertté. Az 1820-as évek elején nagy sikert aratott a magyar társadalmi és közéletből merítő, tanító célzatú állatmeséivel, de nevéhez fűződik például az első magyar társadalmi regény, az 1832-ben megjelent Bélteky-ház megírása is. Az unokatestvére, Szemere Pál által találóan a „haza mindeneseként” jellemzett Fáy emellett sokat tett a magyar színjátszás, a nyelvművelés és a nőnevelés ügyéért, rövid országgyűlési képviselősége idején a Lánchíd érdekében; 1839-ben ő alapította az első hazai takarékpénztárat. E tevékeny, önzetlen hazafi szellemi és fizikai környezetében született meg a Fóti dal ‒ Vörösmarty Pesten szomszédja, gyakori vendége, sőt korábban Fóton telekszomszédja volt Fáynak ‒, az az eleve megzenésítésre szánt költemény, amely Thern Károly dallamával rövidesen nemzeti énekként lett ismert.
A költemény nyitóversszaka az égi és földi, a felfelé törekvés és a lusta közöny ellentétére épül:

Ezt a Vörösmartyra, de éppúgy Fáyra is jellemző költői képet a legenda szerint az első fröccs ihlette, amelyet a fóti szüreten jelen lévő Jedlik Ányos készített találmányának, a szikvíznek bemutatásával. Ez azonban az ismert források alapján nem igazolható. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a hasonlat a pezsgőre utal, amelynek házi készítésével Fáy úttörő módon már az 1830-as években foglalkozott. Vörösmarty egyik Fáynak szóló levelében, amelyet közvetlenül az 1838 márciusában pusztító pesti árvíz után írt barátja épen maradt házából, a pincéjében tárolt pezsgőket is említi.

A költő Fóti dalát a könnyed jókedv és a komoly tartalom keveredése jellemzi. A bordal műfaja a korban a nemzeti sajátosság kifejezésének egyik formája, amelyben a beszélő a haza, illetve a jövő érdekében történő cselekvésre szánja el magát a bor és a társaság hatására. A 17 versszakból álló, hosszú költeményt az Athenaeum című, Bajza és Vörösmarty által kiadott irodalmi-társadalmi folyóirat közölte először 1842. október 27-i számában.

• 
• 

Thern Károly zeneszerző ‒ egy korábbi blogbejegyzés főszereplője ‒ már nyomtatásban való megjelenése előtt megzenésítette Vörösmarty versét. Bartalus István szerint 1842. október 14-én hallotta a költő előadásában Budán élő rokona, Vásárhelyi Pál vízimérnök szalonjában, azonnal zenét komponált rá, és a dalt még azon az estén többször elénekelte a társaság. Néhány héttel később, november 3-án a Nemzeti Színházban került sor a Fóti dal énekkari változatának nyilvános bemutatójára A peleskei notárius című zenés bohózat (szöveg: Gaál József) Megyeri Károly javára rendezett előadása keretében, ugyanis Thern, a darab zeneszerzője, a dalt beillesztette a 4. felvonásba. A Fóti dal nem sokkal később Ney Ferenc A kalandor (1844) és Szigligeti Ede A két pisztoly (1844) című népművének zenei betétei között is szerepelt. A mű kiadása sem váratott magára sokáig: a Regélő Pesti Divatlap 1842. november 17-i száma arról tudósított, hogy Vörösmarty „Fóti dal cím alatt futótűzként elterjedt s caesarként veni, vidi, vici hatású legújabb bordala, Thern Károly által hangjegyekre téve éppen most jelent meg Wagner József műárusnál”.

Thern Károly (1817‒1886) zeneszerző, zeneíró, karmester és zongoraművész ‒ Színháztörténeti és Zeneműtár, zeneműtári gyűjtemény, ZH 38 Thern Károly hagyatéka

Vörösmarty e bordalát többen is megzenésítették. Maga Fáy András még 1842-ben – művét a Regélő Pesti Divatlap rendkívüli, év végi mellékletként közölte –, majd a következő években Svastics János (induló formában), Szerdahelyi József, Egressy Béni és többen mások. A zenei feldolgozások közül azonban Thern Károlyé lett az, amelyik „népdalként” terjedt. Ekként jelent meg a Mezei virágok című, a zeneszerző négy dalát tartalmazó Wagner József-kiadványban is.

• 
• 

A dal sikerét jelzi, hogy a Regélő Pesti Divatlap 1843. augusztus 3-i híradása szerint június 30-án, egy Pestről Vácra történő hajós kirándulás és a pesti dalegyesület részvételével zajlott lakoma alkalmával legalább tízszer énekelték el (a Szózat mellett). Thern Fóti dalát az akkoriban hazánkban megfordult külföldi vendégművészek is szívesen műsorukra tűzték. Henri Vieuxtemps belga hegedűvirtuóz 1843. január 23-i, első nemzeti színházi hangversenyén férfikari előadásban szólalt meg. Rudolf Willmers német zongoraművész 1845 májusában nagy tetszést aratott a Nemzeti Színházban a Thern-féle Fóti dal saját feldolgozásával, amelyet a Fáy és Vörösmarty asztaltársaságából kialakult Nemzeti körnek ajánlott. A művet még ebben az évben Szerelmey Miklós adta ki. Anton Diabelli zeneműkiadó Kleinigkeiten, Auswahl beliebter Melodien für das Piano-Forte című sorozatának 1846-ban megjelent, 52. füzetében a magyar nemzeti dallamok (Ungarische Nationalmelodien) között, zongoraátiratban közölte a zeneművet.

 

• 
• 
• 

A Thern Károly által dalba öntött Vörösmarty-vers a Szózat és a Hymnus megzenésítése, illetve elterjedése után még évtizedekig népszerű maradt. Mint egyszólamú, szerző nélküli „népdal” jelent meg Színi Károly A magyar nép dalai és dallamai (Pest, Heckenast, 1865.) című gyűjteményében.

A Fóti dal kottája és versének részlete Színi Károly A magyar nép dalai és dallamai (Pest, Heckenast Gusztáv, 1865) című gyűjteményében ‒ Színháztörténeti és Zeneműtár, zeneműtári gyűjtemény, Mus. pr. 3789

Két másik 19. századi gyűjteménybe, köztük a Magyar hymnuszok és hazafias dalok. Gyermek- és népénekkarok használatára (Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt., 1896.) című kottás kiadványba is bekerült (az 1., a 10. és 11. versszakkal). A 20. század elején alkalmi kórusműként élt tovább, például Kontor Elek és Késmárky Árpád iskolai énekkarok számára készült Ünnepi daloskönyvében (Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 1909) október 4-ére, Ferenc József névnapjára ajánlották többek között a királyt éltető (a 10., 11. és 15.) versszakkal, Kun László átiratában.
Bár a jó bort különösen kedvelő Vörösmarty számos egyéb bordalt írt, amelyek közül a Czillei és a Hunyadiak című szomorújáték betétversét, a Keserű pohár címűt Erkel zenésítette meg és használta fel a Bánk bánban, a Fóti dal különleges helyet foglal el Vörösmarty életművében is. Hatását, jelentőségét tekintve a kortárs Jókai Mór ‒ a költő halálának évében ‒ az egy évvel később megzenésített Szózat mellé helyezte:

Felhasznált irodalom:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. In: Magyar néprajz. Népszokás, néphit, népi vallásosság, főszerk. Dömötör Tekla, szerk. Hoppál Mihály, Budapest, Akadémiai, 1990.
• Badics Ferenc: Fáy András életrajza, Pozsony–Budapest, Stampfel Károly, 1885.
• Erdélyi Pál: Fáy András élete és művei, Budapest, Neuwald Ny., 1890.
• Tari Lujza: Vörösmarty Mihály, a Pestbudai Hangászegyleti Zenede muzsikusai és más 19. századi zenészek. In: Irodalomtudományi Közlemények, 125/4 (2021), 501–517.
• Bartalus István: Thern Károly. In: Az Ország Tükre 2/21 (1863. július 20.), 241‒
• Kalla Zsuzsa: Társasélet Fáy András közegében. In: Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve (2014), 337‒344.
• Kaba Eszter: Fáy András baráti társasága. A reformkori Pest egyik társaséleti központja. In: Budapesti Negyed, 46. (2004/4).
• Szacsvai Kim Katalin: Az Erkel-műhely kezdetei: közös munka az Erzsébet előtti színpadi zenékben. In: Zenetudományi Dolgozatok 2009, 191‒244. 
• Ködöböcz Gábor: A bor az irodalomban, Eger, Eszterházy Károly Főiskola, 2012.

Illyés Boglárka (Színháztörténeti és Zeneműtár)