December 24. a keresztény hagyományban karácsony böjtje, Ádám és Éva emlékezete, a Jézus születésére várakozó időszak utolsó napja, napszállat után pedig a Gyermek megszületésének ünnepe, szenteste. Régente a szentestében – a böjtös, egyszerű vacsora után – nem az ajándékozás (amely mai formáiban viszonylag késői fejlemény), hanem a Gyermek születésére való csöndes várakozás, a családi együttlét, az esztendő vége, a múlt és a jövendő találkozása, a téli napforduló volt a fontos. Az ünnepi ételekből is csak az éjféli mise után hazatérve fogyasztottak.

„Karácsony böjtje (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is. […]
Karácsony böjtjén gondosan rendbeteszik, kitakarítják a házat, udvart, a jószág helyét is, hiszen vendéget várnak, a világra születő Kisdedet, de most fordulnak az új esztendőbe is. Mindennek a helyén, otthon kell lennie. A kikölcsönzött tárgyakat legalább erre a napra sokfelé hazakérik. Mint Tófej göcseji faluban mondják: nehogy »megboszorkányozzák«. Nem adnak, nem kérnek kölcsönt. Nem örülnek a látogatónak, csak a köszöntőket: pásztorokat, gyerekeket fogadják szívesen. […]
Egész nap folyik az ünnepi előkészület: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és az ajándékok elrendezése, a jószág ellátása, egyes vidékeken a hajlék »fölszentelése«.

Bálint Sándor: Karácsony böjtje, részletek – In: Uő.: Karácsony, húsvét, pünkösd – Magyar Elektronikus Könyvtár

[Vadalma télen] – Digitális Képarchívum

„Ez már régi kérdés s rendes feszegetés,
Hogy midőn Édenben lőn első teremtés –
Vajon mi lehetett Évának almája?
Ama híres gyümölcs, természet csudája,
Jónak és gonosznak tanító plántája,
Egyszóval: Istennek titkos almafája.”

Barcsay Ábrahám: Éva almájának eredete és értelme, részlet – Magyar költők, 18. század, a válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Mezei Márta munkája, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983 – Magyar Elektronikus Könyvtár

December 24-éhez kapcsolódik a betlehemállítás szokása is. Az első betlehemi jászolt Assisi Szent Ferenc állította a 1223-ban. Celanói Tamás írja le, hogy Ferenc testvér rendtársaival és a környékbeli, egyszerű emberekkel Greccio közelében egy barlangban jászol mellett mondatta az éjféli misét. Élő ökör és szamár is volt körülötte.
A keresztény világ egyik legnépszerűbb szentjének ez a gesztusa később elterjedt az egész világon, de leginkább azokon a vidékeken, ahol a ferencesek jelen voltak. Sok helyütt ma is élő állatokkal vagy bábokkal, szobrokkal jelenítik meg Jézus születéstörténetének egyik jelenetét ma is.

„Vígan zengjetek, citerák, Jézus született!
Harsogjatok dob, trombiták, Isten ember lett!
Azért is, pásztorok, örvendezzetek:
Közöttetek a kis Jézus, dicsekedhettek!

Cifra, pompás palotákat immár megvetett,
Rongyos istállót választott, melyben született.
Udvari szolgái: juhok-barmok pásztori,
Nem a tündér rossz világnak földesurai.” 

[Vígan zengjetek, citerák, Jézus született! …] – In: Magyar népdalok, szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula, válogatta és jegyzetekkel ellátta Katona Imre, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1976 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Betlehemi jászol gémeskúttal – Digitális Képarchívum 

„Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
A kis Jézus megszületett!

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja.
Lábaival ringázgatja,
Két kezével ápolgatja.”

[Karácsonynak éjszakáján,…] magyar népdal, részlet, – In: Magyar népdalok, szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula, válogatta és jegyzetekkel ellátta Katona Imre, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1976 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Csillogó karácsonyfadísz gyermekjátékok, ajándéktárgyak [1926], plakát, Plakát- és Kisnyomtatványtár – Digitális Képkönyvtár

„Karácsonyról hallván, a csillogó díszű, kivilágított fenyő képe jelenik meg először lelki szemeink előtt. Régebben a fenyőt nyalánkságokkal, almával, naranccsal aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és – láncokkal ékítették, tetején csillagba foglalt angyal – vagy kis Jézust tartó Mária-képpel koronázták. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára rendszerint vízkeresztkor. Úgy tudjuk, nálunk Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strassburgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását. Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme, akik – talán a katolikus rítusokkal való szembefordulásuk kifejezéseképpen – adtak így új, keresztény értelmet a fenyővel kapcsolatos, néphagyományban továbbélő régi pogány germán hiedelmeknek. Sokáig nem terjedt el mindenütt, néhol ma is más örökzölddel: magyallal, fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat, de az a szokás, hogy a téli napfordulót és az újévet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt.”

Jankovics Marcell: Karácsony fényei, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium, – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.”

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony, részlet – In: Uő.: Összes költeményei – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–