A télközépre eső, karácsonyi, újévi (nagyjából a téli napfordulónak megfelelő) évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Julius Caesar naptárreformja (i.e. 46) után került a római újév véglegesen január 1-jére. Az év utolsó napja ugyanakkor I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe is, akinek uralkodása idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja: Nagy Konstantin császár, a római birodalom akkori uralkodója a keresztény egyházat az állam első intézményévé emelte.

Az egységes január elsejei évkezdést sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el. Magyarországon a XVI. századig karácsonykor kezdődött az év. Miután a hivatalos évkezdés napja január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, máshol azonban a karácsonyi ünnepen is megmaradtak. Így azóta is karácsonykor is és újévkor is szoktak az elkövetkező év időjárására jósolni, ajándékot osztani és kellemes ünnepeket kívánni.

Figyelmeztetés az idő helyes felhasználására. „Tégy velünk, Urunk, nagy irgalmasságod szerint!” (Dániel, 3,35). Mátyás-Graduale, korvina, 1480–1488. – Kézirattár. Jelzet. Cod. Lat. 429., 184r, O(mnia)

„Mint habja a sebes folyónak
Sietve zúg alá,
És nincs erő, mely a lezajlót
Visszafordítaná:
Nap nap után elment, betöltve
A megszabott határt,
S mi érezzük, hogy életünkből
Egy év megint lejárt.”

Tompa Mihály Az esztendő végén című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

–––

„Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-532.html), egy öregember-maszkot viselő legénynek játékos kikorbácsolása (!) a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. (A szilveszter-éji körúti „balhézás” előzményei ezek!) A szilveszteri, helyesebben újévi szerencse-jelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó, lencse, s főleg a malac szintén régi szokások túlélő tanúi.”

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium. Részlet. Debrecen, Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Legyen malacod! – Digitális Képarchívum

„Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, min más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését. Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.
E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is. […] A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.”

Dömötör Tekla: Az év ünnepei. Téli népszokások. In. Uő.: Magyar népszokások,[Budapest], Corvina, 1983. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ólomöntés szilveszter estéjén. Goró Lajos rajza. Grafika, újságrészlet. Vasárnapi Ujság, 1898. január 2. – Elektronikus Periodika Archívum 

„Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az újra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen…”

Babits Mihály Ősz és tavasz között című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

–––

„Újév (jan. 1.) vagy kiskarácsony Krisztus körülmetélésének ünnepe. A Müncheni-kódex naptárában: Úrnak környekezete napja, az Érdy-, Lányi-kódexben kiskarácsony, Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése.
A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, ennek helyére rendelte az Egyház a circumcisio ünnepét. Már a rómaiak is e napon jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal (strena) viszonoztak.”

Bálint Sándor: Újév. In. Uő.: Karácsony, húsvét, pünkösd (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„És jövének sietvén; és lelék Máriát, és Józsefet és az gyermekdedet az jászolba vettetvén. Látván kedig megértekezének az igéről, mely mondatott vala az gyermekről őnekik. És mendenek, kik hallották, csudálkodtanak ezekről, melyek mondattak vala az pásztoroktól őnekik. Mária kedig megtartja vala mend ez igéket, meggyőjtvén ő szüvében. És megfordoltanak az pásztorok, dicsőejtvén és dicsérvén Istent mendenekben, melyeket hallottak vala és láttak vala, miképpen mondattatott vala őnekik. És miután beteljesedtek volna az nyolc napok, hogy megkörnyékeztetnék az gyermek, hivattaték ő neve Jézsusnak, ki hivattatott az angyal miatt, mielőtt fogadtatnék méhében.”

Lk 2,16–21 [A pásztorok hódolata; A névadás.] A Müncheni kódex, 1466: A négy evangélium szövege és szótára. Décsy Gyula olvasata alapján a szöveget sajtó alá rend. és a szótári részt kész. Szabó T. Ádám, Budapest, Európa, 1985. 176. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Adjon Isten füvet, fát,
Tele pincét, kamarát,
Sok örömet e házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben.”

[Adjon Isten füvet, fát…] Részlet. In. Magyar népdalok. Szerk.: Ortutay Gyula. Válogatta, jegyzetek: Katona Imre, Budapest, Szépirodalmi, 1976. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Faragó Géza: Törley, 1909. Grafikai plakát – Plakát- és Kisnyomtatványtár Raktári jelzet: PKG.1914e/384

„Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.”

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén. Részlet. In. Uő.: Sirálytánc, Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1957. – Törzsgyűjtemény

MJ