Rheticus teleportáló gépet épített a 16. században?

2014. február 16. 08:05 - nemzetikonyvtar

GEORG RHETICUS EMLÉKEZETE
Kérdések és válaszok az 500 éve született tudóssal kapcsolatban

potter01.pngRheticus képe Roxfortban  forrás 

Rheticus alakja újabban felbukkant a populáris kultúrában is. Portréja ott függ Boleyn Anna és pár képzeletbeli személy társaságában a Roxfort kastély lépcsőházában. De mulatságos félreértések is kapcsolódnak a varázslónak tekintett 16. századi tudós személyéhez. A 13-as raktár (Warehouse 13) amerikai fantasy-sorozat első évadának negyedik részében is találkozhatnak vele a rajongók. Ha jól értettem a történetet, akkor egy Rheticus által fabrikált speciális iránytű okozza a bonyodalmat, amivel lehetséges lenne a teleportálás. A filmkészítők egy pillanatra meg is jelenítik magát a mestert egy régi metszeten. Egy hiba van csupán (s erre fel is figyelt az egyik szemfüles néző): a fametszeten, amit Albrecht Dürer készített 1526-ban, egy másik híres ember, Philipp Melanchthon szerepel.


Albrecht Dürer metszete Philipp Melanchthonról (1526)  forrás 

A kép az akkor tizenkét éves Rheticus helyett a már harminchoz közeledő (1497-ben született) wittenbergi reformátort, Luther Márton közvetlen munkatársát ábrázolja. Két eset lehetséges: vagy valóban létezik egy – a rossz minőségű felvétel alapján 19–20. századinak gondolt – kiadvány, amiben Dürer Melanchthonról készített metszetének feliratát valamilyen okból (hanyagság, tudatlanság) elrontották, vagy a film készítőinek megtetszett ez a különleges fametszet és photoshoppal ráírták Rheticus teljes nevét az 1526-os évszámmal: Georg Joachim von Lauchen Rheticus, úgy, hogy Dürer szellemes mondását letakarták „1526 Viventis potuit Durerius ora Philippi mentem non potuit pingere docta manus AD” vagyis Dürer képes volt lerajzolni Fülöp arcát, de hozzáértő keze nem tudta lerajzolni szellemét.

Jelenet a Warehouse 13-ból (I. évad, 4. rész, Claudia)  forrás

A valóság is hasonlóan misztikus. Rejtélyek övezik Rheticus családját, születését és életének egyes szakaszait. Talán a legnyugatibb ausztriai városban, a liechtensteini-osztrák határ melletti Feldkirchben született, olasz származású szülőktől 1514. február 16-án.

Feldkirch látképe  forrás

munster_feldkirch.jpgFeldkirch Sebastian Münster kozmográfiájában (1550) – OSZK, Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 365.

Életének legkorábbi szakaszát rögtön egy tragédia árnyékolta be: az orvosként dolgozó apját, eredeti nevén Georg Iserint, csalás és varázslás vádjával kivégezték. Az akkor még csak kétéves Rheticus ebből semmit sem foghatott fel, de későbbi életére komoly hatással lehetett ez. Nevét is megváltoztatta, felvette édesanyjáét, s így lett Georg de Porris. Felsőbb iskoláit Zürichben, a festői fekvésű, a szülővárosához közeli svájci Appenzellben és Wittenbergben járta. Hamar összebarátkozott Konrad Gesner (1516–1565) svájci természettudóssal, a modern zoológia megteremtőjével, Paracelsus-szal (1493–1541) ugyancsak svájci orvossal, természettudóssal, akit manapság alkimista-ezoterikus múltja miatt jobban ismernek s végül a már említett Philipp Melanchthonnal (1497–1560) német evangélikus teológussal. Mikor beiratkozott a wittenbergi egyetemre, új nevet választott magának: Raetia, római provincia után Georg Joachim Rheticus lett. A legnevesebb német egyetemen az orvostudomány mellett – Melanchthon tanácsára – matematikát is tanult. A tehetséges fiatalember – barátjával, Paul Eber (1511–1569) német teológussal együtt – 1536-ban végzett, s az alig 22 éves matematikus a korszak egyik legjelentősebb csillagásza, Erasmus Reinhold (1511–1553) után a második számú professzor lett a wittenbergi egyetemen.

Konrad Gesner portréja  forrás

Sokan kérdezik azt, hogy milyen szerepe volt a csillagászat 16–17. századi fejlődésében. Miért emlegették Kopernikusz egyetlen tanítványaként? Már az 1530-as évek második felében hallott híreket egy „bolond asztrológusról”, aki „bizonyítani próbálta, hogy nem az égbolt, vagyis a firmamentum, a Nap és a Hold mozognak és fordulnak, hanem csak a Föld…” (Márton László ford.) Luther Márton híres asztali megjegyzése 1539-ben hangzott el, Kopernikusz nagy művének megjelenése (1543) előtt négy évvel. Tehát a nagy reformátorhoz is évekkel előbb eljutott az új tudományos felfedezés, még mielőtt az nyomtatásra került volna a nürnbergi Johann Petreius műhelyében. Természetesen Rheticus erről egészen máshogyan gondolkodott. 1538–1539 között – éppen Melanchthontól kapott szabadságot kihasználva – egyfajta „tudós-turizmusként” bejárta a német egyetemi központokat, kapcsolatokat épített, vitatkozott és tágította ismereteit. Majd legjobb barátja, Caspar Cruciger (1504–1548) – aki történetesen éppen a wittenbergi egyetem rektora volt – támogatását felhasználva felkerekedett, s meg sem állt az észak-lengyel Fromborkig, ahol egy öreg, mogorva kanonok, Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) fogadta.

Kopernikusz portréja  forrás 

A tervezettnél hosszabbra nyúlt, kétéves fromborki kitérő meghatározó lett Rheticus életében. Egy levélben számolt be Johann Schöner (1477–1547) nürnbergi matematikusnak Kopernikusz heliocentrikus elméletéről 1540-ben, amit még abban az évben ki is nyomtatott Gdańskban. A „Narratio prima” műfaját tekintve egy levél, amiből – a történelem viharai miatt – alig kéttucat példány maradt az utókorra. A második, bázeli kiadásából egy példányt ma is a Klimo-gyűjteményben őriznek. A Rheticus-mű egy héttagú kolligátumban maradt fenn, s a gyűjtemény kötésén a Managetta-család címerét láthatjuk. Johann Georg Mannagetta (1666–1751), VI. Károly császár közeli munkatársa bibliotékájából került a kötet Klimo György (1710–1777) pécsi püspök könyvtárába.

Rheticus_Basel_1541.jpgRheticus műve a Klimo-könyvtárban (a PTE engedélyével)

Visszautazva Wittenbergbe első dolga az volt, hogy a magával cipelt Kopernikusz-kéziratból – mintegy előkészítve a nagy mű befogadását – kiadott két könnyebben emészhető, trigonometriáról szóló fejezetet. Rheticus számára időközben minden rosszra fordult, elfogyott a levegő körülötte, távoznia kellett az egyetemről, s áttette székhelyét (bár erről Melanchthon igyekezett lebeszélni) Lipcsébe. Kopernikusz főműve, az „Égi pályák körforgásáról” végül Andreas Osiander előszavával jelent meg Nürnbergben, 1543-ban, talán még láthatta a kinyomtatott példányokat a halálos ágyában fekvő fromborki kanonok. A kérdésre válaszolva, nemcsak a legjobb, hanem egyetlen tanítványaként meghatározó szerepe volt Kopernikusz heliocentrikus munkájának az európai tudós közéletnek szóló bemutatásában, s a későbbiekben is azon kevesek közé tartozott, akik a 16. században elfogadták, hogy az ismert univerzum középpontjában a Nap áll, s nem a Föld.

ant_217_Kassa.jpgKassa látképe (1617) – OSZK, Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 217.

Még a szűkebb szakmán belül sem tudja mindenki, hogy Rheticus élete utolsó szakaszában Magyarországon telepedett le. Rheticus magyarországi kapcsolatairól először Szilágyi Sándor történész adott hírt. Egy rövid híradás keretében számolt be egy történelmi folyóiratban (Századok) 1877-ben, hogy Franz Hipler (1836–1898), a Rheticus-életmű első feldolgozója (Die Chorographie des Joachim Rheticus, 1876) aziránt érdeklődött, hogy a magyar történész-szakma tud-e valamit arról, hogy Rheticus miképpen került Kassára és hogyan halt meg. Sajnos nem maradt nyoma semmiféle kutatási eredménynek. Szabó András egy évszázaddal később szintén belebotlott abba a problémába, hogy miért nem tudunk többet a híres matematikus kassai tartózkodásáról. A források szerint Lipcséből távozni kényszerült, súlyos bűncselekménnyel vádolták meg: leitatta az egyik diákját, majd megerőszakolta. Tudományos érdemeire való tekintettel később ejtették az ügyet, de teljes vagyonelkobzásra és az egyetemről való kitiltásra ítélték. Prágába menekült, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, s élete utolsó két évtizedében orvosként biztosította a megélhetését. Néhány év múlva innen is továbbállt, s Krakkóban telepedett le. A botránya ellenére az európai tudós közösség számon tartotta, hívták Bécsbe, majd állást kínált neki II. János moldvai fejedelem (Iacob Heraclides, 1511–1563) és Petrus Ramus (1515–1572) francia humanista is. A források szűkössége miatt nem tudunk mindent az utolsó hónapokról. Ami bizonyos: Rheticus valóban Kassán élt az 1570-es évek elején, s ott kereste fel későbbi tanítványa Valentinus Otho (c. 1550–1603) német matematikus és csillagász. Úgy tudni, hogy egy ismeretlen magyar báró magához kérette, s egy frissen meszelt szobában megfázott az idős orvos (hatvanon túl volt már), s rövidesen, 1574 decemberében elhunyt. További kutatásokat igényel, hogy ki lehetett az a szóban forgó báró, talán Mágócsy Gáspár, Forgách Simon vagy a reneszánsz költő apja, Balassi János.

A szöveg rövidített változata megjelenik interjú formájában az Evangélikus Élet 7. (2014. február 16.) számában. Rheticusra vonatkozó szakirodalomból jó szívvel ajánlom Arthur Koestler Alvajárok könyvének vonatkozó fejezeteit illetve Szabó András Respublica litteraria kötetében megjelent tanulmányát. Itt mondok köszönetet Rezsabek Nándornak, Schmelzer-Pohánka Évának, Szvorényi Róbertnek és Zsoldos Endrének a segítségükért.

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr745814226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása