Gróf Széchényi Ferenc (Fertőszéplak, 1754 – Bécs, 1820), aki a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat megalapította 1802-ben. 

Még ma sem tisztázott, hogy április 28-án vagy 29-én született Széchényi Ferenc – Bártfai Szabó Lászlónak, a Széchényi család történetét feldolgozó háromkötetes monográfiájában április 28-i születési dátum olvasható.

Gróf Széchényi Zsigmond és gróf Cziráky Mária harmadik gyermeke volt. 1770–1772 között a bécsi Theresianumban tanult, a kőszegi kerületi táblánál kezdte jogi-politikai pályafutását. II. József reformpolitikájának híveként 1783-ban a horvát bán helyettese lett, s több vármegyének főispáni helytartója, királyi biztosa. 1786-ban a pécsi kerület királyi biztosává nevezte ki az uralkodó. A magyar alkotmányos rendet megsértő jozefinista politikával meghasonló Széchényi Ferenc 1786-ban – meggyengült egészségére hivatkozva – összes politikai hivataláról lemondott. Ekkor hosszabb európai utazásra indult Csehországon, Németországon, Belgiumon keresztül Angliába, amelynek során az országok politikai berendezkedését, gazdaságát tanulmányozta, továbbá kulturális intézményeit, könyvtárakat, akadémiákat, tudós társaságokat ismert meg.

Széchényi Ferenc családja körében (Egykorú vízfestmény a Magyar Tud. Akadémia Széchényi Múzeumában) Közli Fraknói Vilmos Széchényi monográfiája.

Széchényi a nyugat-európai út során szerzett tapasztalatai birtokában szembesült igazán Magyarország valós helyzetével; ennek hatására fogalmazódott meg benne a mindennél erősebb elhatározás, hogy hazája elmaradottságát a politikai reformok mellett mindenekelőtt annak szellemi-kulturális felemelésével kívánja orvosolni. Széchényi a magyar kultúra és tudomány egyik legbőkezűbb mecénása volt a 18/19. század fordulóján: írók, tudósok műveinek kiadását, idegen nyelvű művek lefordítását, térképek kiadását támogatta. Az 1790/91. évi országgyűlésen az országgyűlés visszahelyezte hivatalába, s őt bízta meg a király és nemzet képviseletében a nápolyi küldetéssel, amelynek során ő adta át IV. Ferdinánd nápolyi királynak – II. Lipót testvérének – a koronázási emlékérmet. 1792-ben itáliai útján tüntették ki a Szent Januarius-renddel (első külföldi volt, akit a nápolyi uralkodó e magas elismerésben részesített), s audiencián vett részt VI. Pius pápánál. 1798-ban Somogy vármegye főispánja lett, 1799-ben a hétszemélyes tábla elnöke, ezt követően királyi főkamarásmester, majd helyettes országbíró.

Ex libris a nagycenki gyűjteményből

Cenki kastélya a családi könyvtárral már jóval a könyvtáralapítás előtt a magyarországi tudósok rendelkezésére állt, balatonfüredi villája, pesti háza a kor értelmiségének találkozóhelye volt, ahol tervek születtek a magyar nyelv és irodalom pártolására, s foglalkoztak egy tudós társaság létrehozásának gondolatával is. Széchényi Ferenc támogatta a Bécsben a Görög Demeter által kiadott újság, a Magyar Hírmondó körül csoportosuló, literátorokból álló „magyar társaságot”, s a lap által kiírt magyar nyelvi és művelődési pályázatokat.

Széchényi Ferenc életében 1793-tól kezdődik az igazán tudatos, szervezett könyvgyűjtés; a jakobinus szövetkezés vérbefojtása után 1795-től a politikai közélettől visszahúzódva egyre inkább könyvgyűjteménye rendezésének és gyarapításának szentelte magát. Ekkor már a legteljesebb körű hungarikagyűjtés koncepcióját követte, vagyis fő célja lett a Magyar Királyság területén (Erdélyt és Horvátországot is beleértve) élő és alkotó szerzőktől származó nyomdatermékek, valamint a külföldön magyar szerzőtől megjelenő, magyar és idegen nyelvű kiadványok, illetve bármilyen, Magyarországot és a magyarságot érintő mű megszerzése. Gyűjtői jelszava a „Hungariam et Hungaros” volt. Az 1790-es években már a magyarországi írók-tudósok nagy részével kapcsolatban és levelezésben állt, valóságos könyvkereskedői hálózatot alakított ki magyar és külföldi szakemberek bevonásával.

Széchényi Ferenc gróf – Johann Ender festménye, 1825, Magyar Nemzeti Múzeum.

Széchényi felismerte, hogy az általa összegyűjtött könyvanyag úgy őrizhető meg, úgy válik igazán jelentős értékké a magyarországi tudományosság számára, ha rendszerezi azt, és kiadja nyomtatott katalógusát. Kiadásával az a fő cél lebegett a szeme előtt, hogy a hazai és nemzetközi tudományos életet tájékoztassa gyűjteményéről, és példát adjon a további gyarapításra. Az 1799–1800-ban nyomtatásban megjelent Catalogus Bibliothecae Hungaricae első három kötete – a kétkötetes betűrendes jegyzék és a szakrendi mutató – első ízben foglalta össze a Magyarországon megjelent nyomtatványok és a magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok megközelítő teljességét. Széchényit már az 1790-es évek második felében foglalkoztatta a könyvtáralapítás terve, majd az 1802 tavaszára összehívott országgyűlés időszakát, a társadalmon úrrá lett bizakodó hangulatot tartotta alkalmas pillanatnak arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket az Országos vagy Nemzeti Könyvtár megalapítására. Szándékát I. Ferenc királynak felségfolyamodvány formájában nyújtotta be márciusban. Ebben gyűjteményét 'A gróf Széchényi család Magyar Könyvtára' (Bibliotheca Hungarica Familiae Comitum Széchényi) néven ajánlotta fel a magyar nemzet javára. Hivatkozik a prágai egyetemi könyvtárnak a Kinský gróf által ajándékozott gyűjtemény feliratára, s ennek mintájára készíti el sajátját:

Francisco II. Caes. Aug. Hung. Rege Josepho Archid. Austriae Prorege Bibliotheca Hungarica Familiae Comitum Széchényi Patriae Sacrata Anno 1802. magyarul:

A gróf Széchényi-család Magyar Könyvtára II. Ferenc császár felségének, Magyarország királyának József ausztriai főherceg nádornak idejében 1802-ben a hazának szentelve.

Az alapító nagy szerénységgel jelenti ki: „Keresztnevemet nem kívánom a feliratban feltüntetni, mert nem akarom, hogy hiú dicsekvésnek tűnjék fel eljárásom. Egyedüli célom, hogy más honfiak, elsősorban pedig leszármazottjaim, hasonló cselekedetekre buzdíttassanak.” I. Ferenc császár 1802. június 23-án kibocsátott határozata jóváhagyta Széchényi felajánlását. 1802. november 25-én nyújtotta be Széchényi az alapítólevelet az udvari kancelláriához, s a 26-án keltezett királyi oklevél azt minden pontjában jóváhagyta. Az alapító okiratban Széchényi Ferenc kinyilvánítja, hogy Magyarországra vonatkozó nyomtatott művekből, kéziratokból, térképekből, metszetekből és pénzérmékből álló magángyűjteményét „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom”. A könyvtárat az ország nádorának fennhatósága alá helyezte, s uralkodói kegyként megkapta a köteles példány bekéretésének jogát.

 

Ez a díszes kötet az Országos Széchényi Könyvtár alapításának 210. évfordulójára jelent meg, s a könyvtár nyomtatott katalógusainak szétküldése alkalmából Széchényi Ferencnek írott korabeli köszöntőlevelekből ad gazdag válogatást a hazai és külföldi kulturális, tudományos és politikai élet meghatározó személyiségeinek tollából.A kiadvány megvásárolható az OSZK könyvesboltjában és megrendelhető az OSZK kiadványtárában.

Széchényi tudta, hogy a nyomtatott katalógusok a legjobb hírvivői a könyvtárnak, ezért a saját költségén megjelentetett „könyvlajstromokat” tiszteletpéldányként küldte szét magyarországi és európai tudományos intézményeknek, könyvtáraknak, főiskoláknak, szerkesztőségeknek, világi és egyházi hatóságoknak, vármegyéknek és szabad királyi városoknak, valamint főrangú méltóságoknak, íróknak, tudósoknak. A külföldre jutó példányok elsősorban osztrák és német területre kerültek, de részesült belőlük Cseh-, Lengyel-, Oroszország, Itália, valamint Anglia is. A válaszul beérkező több mint félezer magyarországi és külföldi köszönőlevél hitelesen tükrözi a könyvtáralapítás korabeli társadalmi fogadtatását. Széchényi Ferenc e levelek eredetijét a Nemzeti Könyvtárban, másolatukat a családi levéltárban helyezte el és őrizte meg az utókor számára. Az alapítót a göttingeni tudós társaság 1803-ban, a jénai akadémia 1804-ben, a varsói tudományos akadémia 1811-ben, a bécsi művészeti akadémia 1812-ben elismerése jeléül tiszteletbeli taggá választotta.

Gróf Széchényi Ferenc az Aranygyapjas-rend díszruhájában. Lehnhardt Sámuel rézmetszete, 1821, OSZK Kisnyomtatványtára

Széchényi Ferenc egyre erősödő szembetegsége következtében 1811-ben lemondott összes közhivataláról, s visszavonulva családjának élt. 1818-ban újabb adományt tett: soproni könyvtárát is az országos könyvtárnak ajándékozta.

Széchényi Ferenc nagy fontosságot tulajdonított gyermekei nemzeti szellemű nevelésének. Fiai, Pál, Lajos és István mellé magyar nevelőket fogadott Petravits Ignác, Tibolth Mihály és Liebenberg János személyében, és külön súlyt fektetett magyar nyelvtanulásukra, sőt még fiai feleségeinek magyar tanítására is. Végrendelete értelmében és a könyvtár 1802. évi alapítólevelében foglaltak alapján, fiainak kötelessége a nemzeti gyűjtemény gyarapítása, további katalógusainak kinyomtatása és a könyvtárral kapcsolatos ügyek felügyelete.

Deák Eszter