A római komédiaszerző, Plautus (Kr. e. 254?–184) is a humanista kánon alapján kerülhetett a megszerzésre érdemesnek tartott szerzők közé. A kódex a 21 vígjátékból álló teljes Plautus-korpuszból 20-at tartalmaz, nagyjából a hagyományozódás szokásos sorrendjében, amely a címek ábécérendjét követi. Az eltérés csupán annyi, hogy a szokásosan a 3. helyet elfoglaló Aulularia teljességgel hiányzik, az utolsó helyen álló, töredékes Vidularia pedig – itt Ululariaként elírva – az Epidicus és a Bacchides közé került. Mindez könnyen kivehető a másoló által az első előzéklap versójára írt „tartalomjegyzékből”.
A SZULTÁN AJÁNDÉKA – FÁTYOL NÉLKÜL Az Országos Széchényi Könyvtár május 10-ig meghosszabbította az Isztambulból 1869-ben hazakerült négy corvinát bemutató kiállítását. Az esemény zárórendezvényére 2014. május 10-én, szombaton délután négy órakor kerül sor.
A kiállítás kurátora bemutatja az érdeklődőknek a négy kódexet, kivéve őket egymás után a zárt tárlókból, és érdekes oldalaikat fellapozva, értelmezve. A bemutatóra - tehát május 10-én délután 4 és 6 között - a belépés díjtalan! Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
T. Maccius Plautus, Comoediae Budapest, OSzK, Cod. Lat. 241.
Plautus szövegét a humanisták azért is tanulmányozták szívesen, mert belőle a beszélt latin fordulatait lehetett jól elsajátítani. Vitéz Jánosnak is volt Plautusa, amelyet ma az Österreichische Nationalbibliothek őriz (Cod. 111).
A címlapot jellegzetes fehér indafonatok díszítik. Az alsó szegélydísz közepére a Polübiosz-corvinához hasonlóan Mátyás magyar és cseh királyi címerét festette az ún. „második címerfestő”, kétoldalt az M és A sziglákkal. A kissé kopott címer alatt egy másik, azonosítatlan címer nyomai látszanak. Az egyes műveket fehér indafonatos, laparannyal kitöltött iniciálék vezetik be, négysoros vörös és kék kezdőbetűk mindenütt láthatók. Bársonykötése megviselt, csatokból zöld textilpántcsonkok, a hátsó kötéstáblán pedig három, levél alakú lemezrátét maradt fenn. E látszólag egyszerű, és egységes kivitelezésű kódexek (l. a Polübiosz-kódexet) számos kérdést vetnek föl a Corvinában a tudatos könyvtárrendezés problematikáját illetően. Mátyás korai kódexei között határozottan kirajzolódik egy csoport, melynek az itt bemutatott Plautus- és Polübiosz-corvina is része. Ismérveik: fehér (főként firenzei) indafonatos díszítés, bársonykötés, festett aranymetszés, Mátyás címerét pedig csaknem minden esetben ugyanaz a kéz, az ún. „második címerfestő” festette be Budán, egy eddig megnyugtatóan még nem tisztázott időszakban. Felmerült a kérdés, hogy mi volt a csoportképzés alapja, miért bársonyba kötötték őket és nem aranyozott bőrbe, vajon esztétikai, kötéstechnikai vagy anyagi okok játszottak-e közre, és mikor történt az egységesítés.
Miként az említett átfestett címer is mutatja, a kódexnek korábbi tulajdonosa, tulajdonosai is voltak. Közülük Gianozzo Manetti nevét ismerjük, aki 1459-ben halt meg. A kötet később megjárta Konstantinápolyt, ezt tanúsítják a Szeráj könyvtárosainak a bejegyzései is az első előzéklap versóján, akik az eredetileg csupán címeket tartalmazó „tartalomjegyzék” tételei mellett az oldalszámokat is feltüntették. Szerájbeli jelzete No. 25 volt, a Polübiosz-corvinától két kötetnyi távolságra.
Zsupán Edina
