Dózsa üstököse

2014. május 11. 08:45 - nemzetikonyvtar

Bakócz Tamás esztergomi érsek ötszáz éve, 1514. április 9-én kihirdette a pápai bullát, azaz a törökök elleni keresztes hadjáratot.

„S miután napról napra új rablásokról s erőszakos útonállásokról hallunk, főképp az idén, hol még üstökös csillag is jelent meg, s miután ily késő este a Rákoson már annyi kétes külsejű embereket láttunk: hogyne válnék az ember kissé gondolkozóvá?”

Eötvös József: Magyarország 1514-ben Magyar Elektronikus Könyvtár

Vitus várkáplán figyelmeztette a fenti módon Ártándi Pált Budához közeledve a 19. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotásában. A Magyarország 1514-ben (1847) című regényében Eötvös József (1813–1871) megemlített egy üstököst, amelyik a Dózsa-parasztháború idején tűnt volna fel Európa egén.

Dózsa György kivégzése Taurinus művében (fametszet, 1519)Dózsa György kivégzése Taurinus művében (fametszet, 1519) OSZK, RNYT, App. H. 137.

Az író képzeletében létezett volna csak ez a kométa, vagy volt némi alapja? Eötvös történelmi jegyzetekkel látta el regényét, s a második említésnél Stephanus Taurinus (1480?–1519) humanista költő nevezetes munkáját, a parasztháborúról írt Stauromachiát (Bécs, 1519) jelölte meg forrásként. A költemény nyitóképében megjelennek az Erinnüszök, s közülük az egyik, Megaira a következőképpen magyarázza a végzetet:

„Ránk vagy a felbőszült, dühös ég, vagy a rosszakaró Sors
küldte e sok véres harcot, s a hazánkra a romlást,
vagy, mely rettenes jelként félelmetes éjjel
fénylett fel nyomorult fajtánknak, az üstökös, izzó
tűzarcát aminek vérszínű fürtök övezték.”

(Muraközy Gyula fordítása)

A magas kort megélt Francesco Vimercati (1474–1570) milánói származású párizsi filozófus, orvos Arisztotelész Meteorológiájához írt kommentárjában meg is erősítette Taurinust néhány évtizeddel később, 1513 decemberétől 1514 február végéig valóban látható volt egy üstökös, amelyik Alexandre Guy Pingré (1711–1796) francia csillagász szerint egész éjjel mozgott az égbolton. Később ezt az égitestet a szakirodalom a bizonytalan égitestek közé sorolta. Johannes Schuler (1619–1674) üstökösökről szóló 1665-ben kiadott munkájában szintén megemlítette az 1514-es kométa történetét, mely háborút, áradásokat és szenvedést hozott az emberekre. Taurinus asztrológiai magyarázata szerint a Szaturnusz csillaga – a melankolikusok csillagjegye – okozta az 1514-es „népi lázongást”, amit más szörnyű égi jelek is előrevetítettek.

Albrecht Dürer: Szent Jeromos az erdőben, hátoldala (olajfestmény, 1496 körül)

Jól látható tehát, hogy van egy bizonytalan égitestünk a históriai homályból, melyet Taurinus és Vimercati is a saját szemével láthatott, s emléke beépült a szép-, illetve szakirodalomba. A posztunk itt véget is érhetne, ám egy matematikai feladvány kapcsán Albrecht Dürer (1471–1528) képe újabb adalékkal gazdagította Dózsa üstökösének históriáját. A „Melankólia” című rézmetszetével sokat foglalkoztak már a művészettörténészek és a matematikusok is, a körzőt tartó angyal feje fölött egy bűvös négyzet látható, benne a dátum: 1514. (A híres monogram és az évszám olvasható azon a kövön, melyen az angyal ül.) Sokan úgy gondolják, hogy a metszeten szereplő égi objektum az „Apokalipszist bejelentő hullócsillag”, de miért ne lehetne ez egy valóságos természeti esemény: az 1514-es üstökös egy szivárvánnyal? A szakirodalmi érvek között szerepel, hogy Dürer az elzászi Ensisheim közelében földet ért, s ma is látható – a városi múzeumban kiállított – meteoritot ábrázolta, ám ez az esemény huszonkét évvel korábban, 1492-ben történt.

Az ensisheimi meteorit ábrázolása Hartmann Schedel Liber Chronicarum művében (fametszet, 1493)

A tévedést az okozhatja, hogy Dürer talán láthatta is személyesen az ensisheimi meteoritot, mert abban az időben alig negyven kilométerrel arrébb, Bázelben tartózkodott, s legalább két képe megőrizhette a meteorit emlékét. A művészettörténészek Dürer a londoni The National Gallery Szent Jeromos olajfestményének (1496 körül) hátoldalán látható különleges égi eseményt, illetve a pár évvel később készített boszorkányt ábrázoló rézmetszetét hozzák föl példaként. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy egy friss csillagászati élmény, a valóban apokaliptikus víziókat gerjesztő 1514-es üstökös emlékét láthatjuk ezen a képen. Gondoljunk csak Giotto (1267–1337) híres freskójára, mikor a betlehemi csillagot kométaként ábrázolta az 1301-ben feltűnt Halley-üstökös hatására, vagyis nem szokatlan, hogy a különleges égi események beépülnek a képi ábrázolásokba, ráadásul Dürer reakciója meglehetősen gyors volt.

Eötvös még egyszer említette meg ezt az üstököst a regényében:

„Nem látjátok éjjelenként a nagy üstököst, mely hosszú vörös sugárokkal az ország fölött átvonul? Veszélyt jósol, azt mondják az írástudók. Igen, veszélyt, e föld hatalmasainak; de a népnek örömet.”

Eötvös József: Magyarország 1514-ben Magyar Elektronikus Könyvtár

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr846128937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása