40 éve hunyt el Lányi Sarolta (1891–1975) költő, műfordító, pedagógus
Költészete a Nyugat első nemzedékének vonzásköréből indult: 1908 körül írta első verseit. A Nyugat-Európából érkezett impresszionista-szimbolista líra új törekvéseket jelentő kifejezésvilágát érezzük nála, sajátos, már ekkor egyéni változatban. Hangulatok, vágyak, a szerelem fájdalmai és varázsa e költészet tárgya, halvány melankóliával és kissé talán divatos fáradtsággal övezve. […] Már korai korszakában kiépíti nemes egyszerűségű, halkütemű verstípusait, a kötötten és szabadon is áradó költeményt.
Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Major Henrik karikatúrája Lányi Saroltáról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es facsimile kiadásának részlete.) – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás
A háború idején jelentkeznek költészetében a nyersebb valóság híradásai, egyelőre még bizonytalan nyugtalanságot keltve csupán, később egyre erőteljesebben átszínezve az egész világképet. A közösség gondjaival szerelme jegyezte el, – férje, Czóbel Ernő a munkásmozgalmi aktivista. 1917-től maga is részt vett a munkásmozgalomban. Fővárosi tanítónői állásából 1920-ban a forradalom alatti magatartása miatt fegyelmileg elbocsátották. 1922-ben férjével együtt – aki 1919 augusztusától a szovjet–magyar fogolycsere-akcióig börtönbüntetését töltötte –a Szovjetunióba emigrált. Nem írt hatalmas poémákat, felhívásokat, most is inkább a lélek belső rezdülései érdekelték a külsőségek helyett. Felemelő bensőségre tudta váltani a nagy társadalmi változásokat. Líráját sohasem érte el sem a formalizmus, sem a sematizmus betegsége. Új tartalmakkal telt költészetére is érvényes marad Tóth Árpád egykori ítélete: „Valami csodálatosan tiszta, ezüstös hangja van [...] amelyben alázat és igénytelenség cseng, valami nagy, reszkető odaadás a szép és örök dolgok iránt.”
Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Lányi Sarolta levele Rozsnyai Kálmánnak. „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár Fol. Hung. 1849 – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás
Az Ajándék című költeményben, melytől a Lányi Sarolta gyönyörű verseskönyve nevét kapta, egy leányfejet ábrázoló szoborról van szó. A kis szobor a férfi asztalán áll, s mikor a szobára ráborul a homály, a leányfej szembenéz a férfival, mint örök, merev vizavi, igénytelen, szelíd és mosolytalan. Míg a kötetet lapozzuk, mintha velünk is szemben borongana ez a komoly szobor, ez a szelíd leányfej, s végtelenül szerényen és finoman szólani kezdene, s ő mondaná el ezüst ajkával ezeket az ezüstös pompájú, ezüstös tisztaságú és ezüstös csengésű verseket. Talán több kedves játéknál, ha szép versek olvasása után lehunyjuk a szemünket, s így, mikor már nem egy-egy vers külön emléke foglalkoztat, hanem az általános benyomás zsongat lelkünkben egy végső hangulatot, színekre próbálunk gondolni: mintha egy jellemző színárnyalat konkrét fényrezgéseivel érzékíthetnők meg ama titokzatos sugárzás impodenrábilis rezgéseit, ami a versek hangulata. Van költő, aki mintha feketepiros drapériák tragikus díszével kábítana el, van, aki sárga selymek szeszélyes és heves pompáját rendezi versei elegáns és klasszikus redőibe, s van, aki tavaszi ligetzöldek enyhe és naiv árnyalataival festi még a borongást is.
Tóth Árpád: Lányi Sarolta versei (részlet). In. Nyugat,·1913. 11. szám – Elektronikus Periodika Archívum
Lányi Sarolta: Töredelmes emlékezés (autográf verskézirat). „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár Fol. Hung. 1849 – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás
Már nem hívom, sírom vissza többet
bús köddé foszlott ifjúságom.
Ködös volt mindég, színtelen,
fojtó, sötét füst volt a lángom.
Öngyilkos voltam, gyenge, gyáva
ennenhitemnek gyilkosa
mindennel megkinált az élet
s nem adtam magamat oda.
Nem röppentem fel acélszárnyon
a dicsőségnek magasába
lidércnyomokban sem lihegtem
az élet mézes mocsarába.
Lányi Sarolta: Napjaim III. (részlet). In. Nyugat, 1917. 13. szám – Elektronikus Periodika Archívum
---
„Az egyszerű, csendes, bensőséges hangra nagyon kell figyelni. Oly könnyen elvész az a világ zajában! Ha el tudnók képzelni, hogy van valahol egy nagyon szerény, csendes, őszinte gyermek, valami egészen természetes teremtés, Istennek valóságos csodája, aki nem akar hatást kelteni, akinek ösztönei nem bíbelődnek azzal, miként mondjon valamit, hogy a figyelmet magára vonja – s ez a különös teremtés egyszer csak valami sarokban sírva fakadna: – talán senki sem figyelne halkan bugyogó zokogására, csak az, aki tudja, hogy ez a hang kincs: – itt, most lesheti el, milyennek teremtette Isten az emberi szívet s érzéseit – milyen a fájdalom, mikor éppen hangokká sűrűsödve s meztelenül, mint maga a szépség kilép az Ismeretlen vizeiből!”
Füst Milán: Lányi Sarolta versei. In. Nyugat, 1922. 2. szám – Elektronikus Periodika Archívum
---
1937-ig különböző tudományos intézetek, 1938-tól az Új Hang, 1940-től a moszkvai rádió magyar szerkesztőségének munkatársa volt. A Sztálini koncepciós perek idején férjét letartóztatták és elítélték, majd kilenc évig büntetőtáborban volt, ahonnan 1945 nyarán szabadult. A háború után visszatértek Budapestre. Egy ideig a Tartós békéért, népi demokráciáért szerkesztője, munkatársa előbb az Új Szónak, majd 1956-ig az Irodalmi Ujságnak. József Attila-díjas. Önálló írói munkássága mellett igen jelentősek műfordításai is. 1923-ban lefordította A. Blok Tizenkettőjét, azóta számos orosz és szovjet író költői és prózai munkáját ültette át magyar nyelvre. Németből is fordított.
Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Lányi Sarolta fordításai a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
- Lev Tolsztoj: Két huszártiszt; A földesúr délelőttje. In. Uő.: Szevasztopoli elbeszélések. Albert és más elbeszélések, Budapest, Európa, Uzsgorod, Kárpátontúli Területi Kiadó, 1961.
- Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Golgota. Regénytrilógia, fordító Lányi Sarolta, Budapest–Uzsgorod, Európa–Kárpáti Kiadó, 1964.
Lányi Sarolta oldala a NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatásunkban.
