A „szomszéd várban”, a Magyar Nemzeti Galériában február 13-án tartják az El Kazovszkij kiállítás finisszázsát, ahol többek között egy emlékkoncert erejéig fellép a Fölöspéldány csoport is. A meghívóból az is kiderül, hogy a művészcsoport 1979-ben alakult El Kazovszkij részvételével. Az elmúlt hetekben közösségi oldalakon művészek találgatták, mit rejthet ez a szó: fölöspéldány?
Könyvtáros körökben ellenben azon csodálkoztak, milyen intenció alapján öltötte magára a művészcsoport ezt a könyvtári szakszót?
Az Országos Széchényi Könyvtár keretében 1954-től működött egy osztály, amely országos szinten az államosított könyvek újraelosztásával, valamint a könyvtárak számára fölöslegessé vált kiadványok hasznosításával, illetve selejtezésével foglalkozott. Az osztályt 1973-ig Könyvelosztónak (röviden, és könyvtáros körökben általánosan KEO-nak) hívták. 1958 novemberében a KEO keretén belül hozták létre a Fölöspéldány csoportot. Az 1973-as átszervezés során ebből a csoportból nőtt ki és jött létre a Fölöspéldány Központ, amely 2000-ben önállóságát elveszítve, a Raktári Osztály keretében újra csoportként működött 2008-as megszűnéséig. Az osztály létrejöttéről és működésének első éveiről bővebben itt olvashatunk.
Az avantgárd művészcsoport névválasztására a tömör magyarázatot Havasréti József Punk/rock kultúra és az avantgárd „élő folyóiratok”. A Fölöspéldány csoport című tanulmányában találjuk, amely ebben a kötetben jelent meg:
Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd köréből. Szerk.: Deréky Pál és Müllner András. Budapest , Ráció, 2004. – Törzsgyűjtemény
A csoport tagjai közül ketten – Kemenczky Judit és Györe Balázs – az OSZK Fölöspéldány-központjában dolgoztak, ebből származott a csoport neve.
„A Fölöspéldány név úgy ragadt ránk, hogy 1979-ben [Györe] Balázs és [Kemenczky] Judit az Országos Széchényi Könyvtár Fölöspéldány Központjában dolgoztak. Ők nyomogatták a pecsétet a kiselejtezett könyvekbe: fölöspéldány. A név szinte magától tágult ki képzeletünkben, magától nyert egzisztenciális és ontológiai vonatkozást személyes és irodalmi sorsunkra, magától kínálkozott a haldokló évtized szellemének megnevezéséül.”
Szilágyi Ákos 1998-ból származó kommentárjai jól megvilágítják a csoport neve és a csoport működését meghatározó történelmi, társadalmi, kulturális, szellemi, spirituális kontextusok természete közötti összefüggéseket. Érdemes közelebbről is megvizsgálni mindezt, ugyanis a Fölöspéldány névben, illetve Szilágyi Ákos ahhoz kapcsolódó, a nyolcvanas évek elején írott A fölöspéldány szomorúsága című esszéjében koncentrált formában fogalmazódnak meg egyrészt a korszak depressziós szellemi közérzetéhez, másrészt az avantgárd felforgató szellemiségéhez kötődő képzetkörök és észrevételek.
Deréky Pál és Müllner András: A Fölöspéldány csoport (1979–1982). In. Uők (szerk.): Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd köréből, Budapest, Ráció, 2004. – Digitális Tankönyvtár portál – Törzsgyűjtemény
Szkárosi Endre, József Attila-díjas költő 2008-ban írta meg a Fölöspéldány csoport történetét:
1979-ben Kőbányai János, akit még a jogi karról ismertem, ahol ő eggyel felettem járt, a csöves kultúrával kezdett foglalkozni, és a Beatrice együttes egyik legnagyobb szószólója lett az értelmiség körében. Ezúttal egy olyan irodalmi-zenei estet akart összehozni a Fiatal Művészek Klubjában, amelyen egyrészt a Beatrice, másrészt olyan írók-költők vennének részt, akiknek a munkájában kitüntetten volt jelen a beat-zene tapasztalata. Ez lett a Beat-ünnep nevű rendezvény, amelyre Csató Károlyt, Györe Balázst, Kemenczky Juditot, Szilágyi Ákost, Temesi Ferencet, Turcsány Pétert és engem hívott meg. Az írók-költők többsége felolvasott, Ákos talán valamelyik hangosversét szavalta, én pedig, azt hiszem, a "Fogdadal"-okat és a "Militarista dal"-t adtam elő. A műsor előtt persze megbeszélést és némi próbát tartottunk a Beatricével, ennek során, mint az máskor is elő szokott fordulni, gondok támadtak az író-zenész kommunikációban. Kértem például egy feszes ritmust a "Militarista dal"-hoz, mire Feró kicsit tanácstalanul nézett rám: hát ezzel most mihez kezdjünk. Mire Donászi Tibi megszólalt: nekem annyi, hogy feszes ritmus, elég – és ütött valamit rögtön. Rengetegen voltak aztán az esten, az irodalmi része is kifejezetten jó hangulatban telt, utána pedig egy fergeteges Beatrice-koncert következett. Akkor még öten voltak, Gidófalvy Attila is ott műsorozott a billenytűs hangszerek fölött, valami űrhajóssapkában.
Már itt a fejébe vette Kőbányai, hogy csoportot kellene alapítani, amelynek az említett zenei érdeklődés közössége lenne az alapja, és utána közös koncerteket szervezni a Beatricével. Mivel láttunk fantáziát az ötletben, igen gyorsan neki is indultunk: egy hónap múlva – talán az őshonos Temesi közbenjárása révén? - már a szegedi JATE-klubban volt a Beatricével közös fellépésünk. Nem jöttek rá sokan, de erős volt a hangulat. Akadt egy-két közjáték is: Temesi például nagyon berúgott, alig bírt menni, de amikor fent volt a színpadon, gyönyörűen olvasott fel az első kötetéből egy novellát. A műsor végén a közönségből valaki megrótta az ittassága miatt, amit a színpadi fellépéshez méltatlan állapotnak tartott, de megvédtük Ferit: az ivás magánügy, a lényeg, hogy az előadása több, mint hibátlan volt - megrázó. Utánunk ismét egy fergeteges Beatrice-koncert következett, saját számaik mellett eredeti punk-nótákat is játszottak, mi meg táncoltunk rá bolondul.
Ekkor tájt már folyt a vita a névválasztásról, ami sehogyan sem akart osszejönni, valami miatt minden névötlet alkalmatlannak bizonyult. Végül valahogyan szóba került az Országos Széchenyi Könyvtár Fölöspéldány Központja, ahol Kemenczky és Györe is dolgozott, és abban a pillanatban rácsodálkoztunk: ez az! Ennél tökéletesebb nevet keresve sem találhattunk volna.
Szkárosi Endre: Fölöspéldány. Részlet – Litera.hu
A Fölöspéldány csoportnak 1986-ban, a Magvető kiadó JAK füzetek sorozatában antológiája jelent meg KÁ! KÁ! KÁ! címmel.
Ká! ká! ká! A Fölöspéldány gyűjtése. Szerk.: Parti Nagy Lajos, írta: Kemenczky Judit et al., Bp., Magvető, 1986. – Törzsgyűjtemény
Az antológia fülszövegében az alábbiakat olvashatjuk:
A csoport idáig csak „élő” irodalmi koncerteken lépett fel – több ízben az azóta feloszlott Beatrice együttessel közösen –, ez a füzet első nyomtatott „fellépésük”.
Ká! ká! ká! A Fölöspéldány gyűjtése. Szerk.: Parti Nagy Lajos, írta: Kemenczky Judit et al., Bp., Magvető, 1986. – Törzsgyűjtemény
A ká! ká! ká! dalszövege:
Györe Balázs
ká! ká! ká! (II.)
e zitt a ká! be tü
be tü za nap a zab lak on
be tü zi a te tü a be tü ket
pon tot rak o da ho va nem le het
köz pon toz za za a szö szö ve get
köz pon ti ti ter vet szö szö vö get
e szi nyel i a na po kat be lő lem
e melt fő vel el e szi e lő lem
ez ál la tot ál lo mány oz e köz pont
pont os abb ne vén a FÖLÖSPÉLDÁNY
ma gá ba v esz mint egy dö gös vén lány
ma gá ból es té re min dig ki hány
haladni szépen be tü ről te tü re
pontosan hányni te tü ről be tü re
csak ugy érdemes
Ká! ká! ká! A Fölöspéldány gyűjtése. Szerk.: Parti Nagy Lajos, írta: Kemenczky Judit et al., Bp, Magvető, 1986. – Törzsgyűjtemény
A Fölöspéldány csoport a Beatrice együttessel
Ká! ká! ká! A Fölöspéldány gyűjtése. Szerk.: Parti Nagy Lajos, írta: Kemenczky Judit et al. Bp.: Magvető, 1986 – Törzsgyűjtemény
Elbe István
