100 éve hunyt el Eötvös Károly (1842–1916) író, liberális politikus, ügyvéd, a tiszaeszlári vérvád védője. Mezőszentgyörgyön református földbirtokos család gyermekeként született. Eötvös Lajos (1848–1872) irodalomtörténész, könyvtáros, könyvtárunk egykori munkatársa az öccse volt. Eötvös Károly a pápai kollégium elvégzése után jogi tanulmányait ugyanott, majd Veszprémben és Kecskeméten folytatta. 1863-ban részt vett az Almássy-féle összeesküvésben, ezért várfogságot kapott. Rövid ideig jegyzőként dolgozott, s ezt követően 1871-től Veszprémben volt ügyész, s az ottani hetilap szerkesztője. 1872-ben Deák-párti programmal került az országgyűlésbe. 1872–75-ben a kormánypárti Pesti Napló szerkesztője volt. 1877-ben Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1878-ban újra képviselő, de már mint az ellenzéki függetlenségi párt egyik vezéralakja és a párt Egyetértés c. lapjának munkatársa.

Eötvös Károly. In. Kettős kötődés. az Osztrák-Magyar Monarchia (1867–1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica, 8.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A legrégebbi protestáns kisközösség, a nazarénusok felekezete (Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet) kialakulásának történetét kutatva, levelezései, személyes beszélgetései alapján riportsorozatot írt a nazarénusokról, melyet a Pesti Naplóban 1873-ban folytatásokban közölt, 1904-ben pedig könyv alakban is megjelentetett. A nazarénusokkal többek között Tömörkény István, Juhász Gyula, Jókai Mór és Veres Péter is foglalkozott az irodalomban, Tolsztoj a naplójában írt a „Ne ölj!” parancsolatra hivatkozó, a fegyverfogást elutasító magyarországi nazarénusokról. A nazarénusok pacifista nézetei jelennek meg Komjáthy Jenő Nazarénus dalában is. 

„Van felekezet Magyarországban, melyet ugy hivnak: a Nazarénusok. Vallásos felekezet ez. Hivőit a történelmi egyházak hiveiből toborozza. Különösen római katholikusok és kálvinisták voltak kezdő hivei. De más egyházakból is nyert már hiveket.
Ezekről lesz szó könyvemben. Tehát hitről is, vallásról is, egyházról is.
Mi a hit? Mi a vallás? Mi az egyház?
E kérdésekről nem beszélek. Nem bocsátkozom se hittani fejtegetésbe, se bölcseleti álmodozásba. Azt se keresem: van-e, nincs-e igazság a nazarénusok hitében és vallásában. Hitüket és vallásukat se nem ajánlom, se nem kárhoztatom. Se ellenségük nem vagyok, se hozzájuk nem tartozom. Még csak nem is elmélkedem hitvallásuk fölött. Van-e jövendőjük, még e fölött se szerkesztem meg véleményemet.
A hit, a vallás és az egyház együtt fenséges és csodálatos természeti tünemény. Fenségesebb és csodálatosabb, mint a költészet. Sokban hasonlit a csillagok rendszeréhez. Ép oly fenséges és csodálatos, mint a népek és nemzetek lelke közt való különbség. Mikor és miként támadt s miként és miért fejlődött ki ez a különbség? A boncztan, az élettan és a vegytan szerint minden magyar és minden angol ember teljesen egyenlő. S az angolok együtt s a magyarok együtt mégis egészen más-más nemzet: Nyelvük, erkölcsük, természetük, vallásuk, költészetük ég-föld különbség.”

Eötvös Károly: Miről szól ez a könyv? In. Uő.: A nazarénusok, Budapest, Révai testvérek, 1904. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1882–1883-ban a tiszaeszlári perben a védelmet képviselve döntő szerepe volt a vádlottak felmentésében. A megnyert per után nemzetközi hírnévre tett szert. Tapasztalatait A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című könyvében írta meg közel húsz évvel később, s folytatásokban közölte 1902-ben az Egyetértés című lapban. 1904-ben pedig könyv alakban is megjelentette.

Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége, Budapest, Révai, 1904. Címlap – Törzsgyűjtemény 

„Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka tünt el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyülölködés.”

Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. Előszó, Budapest, Révai, 1904. 1. o. – Törzsgyűjtemény 

1884–87-ben fokozatosan visszavonult a politikától, élményeinek publicisztikai megírásába fogott. 1887-től azonban újra képviselővé választották. 1893-ban új, liberális egyházpolitikájú ellenzéki pártot alapított. Kezdetben Kossuth Ferenc híve, de annak erélytelen politikájával elégedetlen volt, s 1899-ben kilépett pártjából. 1906-ban párton kívüli programmal lett ismét képviselő. 1910-ben nem sikerült a nemzeti munkapárt szegedi jelöltjeként nyernie, így végleg visszavonult a közélettől. Visszavonulásáig függetlenként politizált. Ezt követően csak az irodalommal foglalkozott.

Az anekdota műfajában otthonos íróként munkái mozaikszerűek. Írásai a személyes emlékek és másoktól hallott történetekkel láncolatai. Utazás a Balaton körül (1901) c. műve egy régi kirándulás emlékeinek felidézése, az útleírás és az emlékirat műfajának ötvözete. Útitársai Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc voltak.

„Tihany két nagy tóvá választja el a Balatont. Füred, Csopak, Alsóörs, Almádi, Kenese és Siófok nyaralói csak az egyik tavat látják, Tihanyon túl nem repülhet tekintetük. Így vannak a nyugati tó nyaralói is. Őelőlük meg a Veszprém megyei Balatont zárja el Tihany. Csak a balatonföldvári fürdőtelep vidám lakói látják mind a két Balatont.
Szerencsés múltja, virágzó jelene, ragyogó jövendője van Balatonföldvárnak.
De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti társadalommá alakul át. Ha osztályok, rendek, rangok, felekezetek, pártok, birtokterületek darabokra nem tördelik szét.
Balatonföldvár főrendi fürdő, Siófok zsidó fürdő, Almádi polgári fürdő, Kenese hivatalnokfürdő, Balatonfüred hol papi, hol zsidó fürdő, Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És így tovább. Mi ennek az oka?
Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ez a víz különbséget keres is, talál is, tesz is a különböző rendű, rangú, osztályú és felekezetű emberek bőre között.
Ezer szélrohama van a levegőnek, ezer hullámcsapása a Balaton vizének.
Egyik hullám főrendi, másik hullám polgári hullám. Egyik hullám keresztény, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet ám ezt ismerni biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy Balatonföldvár felé nem megy zsidó hullám, Siófok felé pedig nem megy keresztény hullám. Ilyen a balatoni szél is. Ilyen a balatoni napfény is.
Szakemberek azt mondják, hogy ilyen a tenger vize és szele és napfénye is. Csakhogy az idegen nemzetek hercegei, bárói és nemesei tökfilkók. Ők a tengernek ezt a természetét fel nem ismerik. A cambridge-i hercegek és Montmorency grófok például annyira dőrék, hogy ők képesek még Lewi bankárral s még Hugmayer sütővel is egy tengerben fürödni.
A magyarok finomabb bőre ezt meg nem engedheti.”

Eötvös Károly: Balatonföldvártól Badacsony hegyéig In. Uő.: Balatoni utazás, Budapest, Magvető, 1982, (Magyar hírmondó)  – Magyar Elektronikus Könyvtár

A balatoni utazás vége (1909) összefügg előbbi munkájával, mozaikszerű, személyes emlékek vagy hallomásból ismert históriák füzére.

„Ki utazik minálunk?
A vándorló legény. De az se magyar nagy részben, nemzeti műveltsége éppen nincs, és csak arra van gondja, hogy műhelyet találjon.
A gabona- és marhakereskedők s a hajcsárok. De hiszen ezek nem utazók, hanem üzletük emberei, látófutók, s nem az országra és a nemzetre gondolnak, hanem az adókra, vevőkre, árusokra, vásárosokra.
A drótos tótok, bankárok, bálisok, kucséberek. Jámbor lelkek, de egy magyar sincs köztük.
Szegény kálvinista diákok. No, ezek igazi utazók. Legátusok és szuplikánsok. Minden esztendőben elindul kollégiumából négy-ötszáz ifjú, s bejárja az ország nagy részét. S hogyan járja be? Gyalog. Az apostolok lovain és módjára. Hátán háza, kebelén kenyere. Ott hál, ahol megesteledik, ott lakik jól, ahol szívesen látják. Bejárja az egész vidéket. Megmássza hegyeit és sziklavárait, fürdik vizeiben, bebukkan rengetegeibe, ismeri csárdáit, összeszedi népdalait, megrakodik minden tájnak költészetével, bölcs és vidám mondásaival, tarkabarka példabeszédeivel. S amikor visszatér kollégiumába: lelkét és tudását ott kicseréli társaival.
Ez az igazi utazás. Így készül a magyar tudás, a magyar önérzet, a szellemek magyar világa. Nem is ám hintón, bezárt vasúti kocsiban, vendéglők termeiben, nagy urak váraiban; tőzsdék, kiállítások, tárlatok zagyva tömkelegében, éh sóvár tömegek tolakodása közt, szótárak és ismerettárak sivár, aszú, holt adathalmazaiból.
Így beszéltek a jurátusok Hollinger uram füstös kávéházában, amikor a lutri játékot befejezték. A beszélgetés nem volt hiábavaló. Jó eredményre jutott. Utazzunk hát, fiúk, saját országunkban. Ismerjük meg elvégre saját édes hazánkat.”

Eötvös Károly: Hazádnak rendületlenül… In. Uő.: Balatoni utazás, Budapest, Magvető, 1982, (Magyar hírmondó) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Néprajzi, kultúrtörténeti szempontból is különleges műve A Bakony (1909), amely egy hazai tájegység gazdag, személyes hangú leírása. Benne úgy állított emléket a magyar köznemesi rétegnek, mint Márai Sándor a polgárságnak. Ahogyan a táj és a benne élő ember kölcsönös kapcsolatáról írt, az Hamvas Béla magyar vonatkozású műveiben köszön majd vissza, mindenekelőtt a Bakony (1936) és Az öt géniusz (1948) című esszéiben.

„Ragaszkodni fajához, életével védelmezni honát, hitét, szabadságát, függetlenségét, lelkesülni őseinek dicsőségén és soha el nem feledni a csapásokat, melyek nemzetét sújtották s inkább örökre elmúlni, mint nyelvéről és faji egyéniségéről lemondani: ez a nemes magyar lélek.
Ez volt a lelke ezer év óta a magyar köznemességnek. Ezt a kincsét nem tudta még a társadalom minden rétege közt igazán szétosztani.
Amikor a Bakonyról írok: erről a köznemességről írok. Ahogy a rengeteg Bakony vidékein megismertem. Minden elmúlik idővel. Elhervad a köznemesség is, s jelleme és erkölcsei elhalványodnak. De én azt akarom, hogy mivoltának igaz képe híven szálljon át azokra a nemzedékekre, amelyek énutánam következnek.”

Eötvös Károly: A Bakony, Budapest, Révai, 1909. I. kütet. 7. o. – Törzsgyűjtemény

Krúdy Gyula A vajda című írásában emlékezett meg Eötvös Károlyról.

„…Azt lehetne mondani, hogy Eötvös Károly volt az utolsó kávéházi mesemondó, aki elvonatkoztatta magát a maga korától, kis báránysipkáját a fejére húzva. Karosszékében elterülve, álmosan hunyorítva: még késő éjjelen is azt tudta mondani, hogy hip, hop, ugorjunk vissza negyven-ötven esztendőt az időben... Hiába kezdte történeteit olyanformán, mintha veszprémi fiskuskorában történtek volna. Eötvös mesemondásaiban sok olyan legenda volt, amelyeket valaha ő is csak hallhatott a magához hasonlatos mesemondó régi magyaroktól, akik már fényesíteni kezdték a meséket. Mesekincstár volt a vajda memóriája, a fantáziája, az éjszakázó kedve révén. Az asztalnál üldögélő hallgató odaképzelte magát, ahová a vajda vitte magával a tarisznyájában: »csendillás« dunántúli szüretekre, bakonyi utazásokra, összeboruló erdei utakra, ahol őskori fekete ruhájában mutatkozik a disznópásztor, a balatoni partokra, amelyeken, persze hiába kereste volna a jámbor utazó a megfelelő helyeket, ha Eötvös mesemondásai alapján útra kel.”

Krúdy Gyula: A vajda. (1926). In. Uő.: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések, [vál., sajtó alá rend., az utószót és a jegyz. írta Gordon Etel], Budapest, Szépirodalmi, 1961, 387–388. o. – Törzsgyűjtemény

Szerk.: Mann Jolán

Eötvös Károly további művei és a róla szóló bibliográfia a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Megakad a vármegye. Elbeszélések, [vál. Lukácsy Sándor] Budapest, Szépirodalmi, 1952. 
• Eötvös Károly: Aki örökké bujdosott, [szöveggond.: Makai Judit], Budapest, Móra, 1986. 
• Tóth Jánosné: Eötvös Károly bibliográfia, Veszprém, Eötvös Károly M. Kvt., 1987. (Veszprém megyei bibliográfiák, 1.)