Sorozatunk színészek, színházi emberek visszaemlékezését idézi fel az 1956-os forradalom napjaira a hatvanadik évforduló alkalmából.
1956. október 24., Nagy Attila
A beszélő – Mario Vargas Llosa azonos című regényében – az egymástól távol, szétszórtan élő amazonasi indián törzs kis csoportjait járja sorra. Mindig úton van. Amikor megérkezik valahová, valakikhez, leül és beszél. Szimbólumokkal teli történeteit hallgatósága feszült figyelemmel követi, elbeszélése összeköti az egymástól térben is időben távol élőket.
Mi is történt 1956 októberében a színházakban és a színházak körül? Szöveg, adatokat tartalmazó forrás kevés maradt, összeszedegetve sincs. Blogsorozatunk színészek, színházi emberek memoárjait – emlékezetüket – hívja segítségül, remélve, hogy a kérdésre legalább töredékes válasz adható, és számolva azzal, hogy az idő, az egyéniség, a világszemlélet, az életutak egyéb történései, az 1956-ban elfoglalt és az 1956 utáni helyzetek és pozíciók az emlékezőket utólag is irányítják. A történetek 1956 októbere-novembere eseményeinek csak néhány részletét idézik. Az előzmények és a folytatás ott olvasható az emlékiratokban.
Forrás: Nagy Attila-szócikk. In. Magyar színházművészeti lexikon, [főszerk.] Székely György, Budapest, Akadémiai, 1994 – Magyar Elektronikus Könyvtár és Nagy Attila: Az ember elpusztíthatatlan. Bertha Bulcsú beszélgetése Nagy Attilával. In Uő.: Írók, színészek, börtönök, Bp., Új Idő, (Új Idő könyvek), 1990
Nagy Attila az 1960-as években. Ismeretlen fényképész felv. OSZK Színháztörténeti Tár, ltsz: 766/1/2011
1956. okt. 24., Miskolc
[…]
– A színház is rettenetesen fel volt bolydulva. Fiatal színészekkel összeszövetkeztünk, hogy megkérdezzük Földvárit, aki akkor a megyei pártbizottság első titkára volt, és már korábban engedélyezte a munkástanács megalakítását, hogy mondja meg, mi van itt, mi a helyzet? A pártbizottságra be sem engedtek bennünket, közölték velünk, hogy Földvári Rudolf Budapestre ment tájékozódni. Az utcán nagy volt a nyüzsgés, a rendőrök négyes csoportokban jártak. Déltájban meglátogatta a színházat Illyés Gyula és Szabó Lőrinc, és éppen velük beszélgettünk, amikor jött a hír, hogy a diósgyőri munkások elindultak az egyetemi városba, mert tömeggyűlést hirdettek meg. Soha nem tisztázódott, hogy ki hirdette meg ezt a tömeggyűlést, de a pletyka szerint a megyei pártbizottság. Rövid időn belül 10-20 ezres tömeg vonult a főutcán. Jelszavakat kiabáltak: »Szabadságot! Sajtószabadságot! Mars ki ruszki« Ezt, hogy »Mars ki ruszki« skandálták. Szabó Lőrinc odafordult Illyéshez: »Te Gyula, hogy ezt a rímet nem én találtam ki!«”
Nagy Attila: Az ember elpusztíthatatlan. Bertha Bulcsú beszélgetése Nagy Attilával. In Uő.: Írók, színészek, börtönök, Bp., Új Idő, (Új Idő könyvek), 1990, 215–216. – Törzsgyűjtemény
Rajnai Edit (szerk.) – Színháztörténeti Tár
