50 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Füst Milán († Bp., 1967. július 26.) költő, író, drámaíró, esztéta, a magyar irodalom rendhagyó jelensége.
Műveit a valóságától elidegenült individuum életérzése ihlette. Mélyen szkeptikus intellektus volt, egyszersmind teljességre törekvő, végletes egyéniség. A gondolkodásból teremtett művészi helyzetet, szemben a tapasztalati valósággal. Kihívóan képzelete valóságát vállalta el írói közegének. A létezés abszurditásának a hiábavalóság biztos tudatában is nekifeszülő erkölcsi akarat pátoszát jelenítette meg művészetével. Noha az irodalom minden ágában jelentőset alkotott, a szélesebb közvéleménytől késve, részben már halála után kapta meg az elismerést.
Kis Pintér Imre szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon. I. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 633. o. – Törzsgyűjtemény
Major Henrik karikatúrája Füst Milánról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es, szintén a Tevan Alapítványnál megjelent, facsimile kiadásának részlete)
S minden tudásban kerestem egyre új tudást
S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást
S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet...
Úgy látom, öregember én már nem leszek.
S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán,
De gúnytól félek s elbúvok magamba,
Négy izzó fal mered reám csupán, –
Az Úristennek vörhenyes haragja, –
Majd bólogatva, lassan elmegyek.
S mint ki régen hordja már szivében a halált, –
Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga
S ki birót ment el keresni, de nem talált.
Füst Milán: Önarckép – Elektronikus Periodika Archívum
Füst Milán: A holdhoz (autográf verskézirat) – Kézirattár: Fond III./2060
„Objektív lírára” törekedett, talányos szimbolikájú, mitikussá növesztett versvilágot alkotott. Változtatnod nem lehet (1914) című verseskönyve archaikusan stilizált, szecessziósan bizarr szellemvilágával, hosszú soraival látványos szakítást jelzett minden hagyományos poétikával.
Füst nem kíméletes az olvasóval szemben. Már verssorainak alakja sem kedves a közönségnek, mely többnyire nem kedveli a vágott sorokat, azaz a verset, de ha már verset olvas, a rövid verssort előnyben részesíti, tán mert ez kevésbé veszi igénybe. Általában nem talál Füst verseiben versmértéket és rímet, mely, egyebek között, kedveskedés is az olvasónak, vígasztaló jutalom, amiért rászánta magát, hogy izgalmas történetek helyett verset olvasson el. Ezenfelül egy egész világ ez, ahová kénytelen belépni, akár a nagy regények világába, jól körülnézni s élni egy ideig e világ életét, mely pedig elég mozgalmas. Füst költészetében van valami sajátos epikai tartalom. Bár ritkán beszél el valamit, mégis majd minden verse tele van látszólag szeszélyes, valójában és ha az egész kötetet elolvastuk, rendkívül következetes történésekkel. Különös népség, halászok, kovácsok, pékek, mészárosok, kalmárok, vargák, részegesek, ringyók, középkori várurak, szőlőművesek, pásztorok, kutyafejű, fehérleples lelkek, magános lovasok űzik játékaikat, elmélkednek, garázdálkodnak, veszekszenek és dolgoznak.
Vas István: Füst Milán olvasásakor. Füst Milán válogatott versei – Nyugat-kiadás. In. Nyugat, 1934. 23–24. szám – Elektronikus Periodika Archívum
Drámahősei szintúgy lelkük „fantomjaival” küzdenek, objektív szégyenük semmisíti meg őket, az autentikus élet lehetetlensége; az, hogy érzelmi és erkölcsi igényeik összeférhetetlenek. Boldogtalanok (1914) című drámáját naturalista technikával írta.
Füst Milán: Boldogtalanok, Dráma négy felvonásban, a Nemzeti Múzeum Könyvtárának dedikált példány; autográf (címlap); [Budapest] Világirodalom Könyvkiadó Vállalat kiadás, 1925. – Kézirattár
A »Boldogtalanok« több mint egy évtizede íródott s a színpadi formanyelv ellenére semmi kvalitatív különbség nincs közte és a vele egyidőben született versek között. Egyazon szenvedély örvénylik a sorok mögött, mondanivalójában tiszta líra s formájában talán még a versek formájánál is határozottabb és ökonomikusabb. Vannak, akik ezt a munkát visszaesésnek, színtelen naturalizmusnak minősítik Füst övr-jében. Valójában semmi köze a naturalizmushoz. Kísérteties erők démonikus küzdelme ez, áttörhetetlen keretek között. Nem színpadi figurák rutinos mozgatása, hanem 7-8 tragikus karakter térbe született együttese. Színpadi mű ez a szó teljes értelmében, nem irodalmi ürügyek alatt a hallgatóság elé dialogizált elbeszélés, a szavak csak részletelemek, itt az alakok cselekszik életüket. Igaz, hogy az egész darabban sehol egy vigasztaló mécsvilág, mindenki átokkal megvert – de levonhat-e ez valamit a mű lírai értékéből? Bizonyára semmit.
Kassák Lajos: Füst Milán. In. Nyugat, 1927. 16. szám – Elektronikus Periodika Archívum
Füst Milán: Feleségem története, (címlap); Budapest, Hungária Könyvkiadó, [é. n.] – Törzsgyűjtemény
Szépprózája, szemben más műfajaival, oldottabb, improvizatív, realisztikus. Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékűen sokrétű, sokértelmű mítoszainak. Szokványos féltékenységi történetből teremt fausti művet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne életműve legsajátabb esztétikai minőségét: a fenségest a nevetségessel elegyítő groteszk öniróniát.
Füst Milán alkotói oldala a Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásunkban
Füst Milán a Digitális Irodalmi Akadémiában
Füst Milán Advent című kisregényének hangoskönyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban
M. J.
