1374. július 18-a éjjelén vagy 19-én hajnalban érte utol a halál Francesco Petrarcát.
Petrarca sírja. Forrás: Vasárnapi Ujság, 1904. augusztus 14. – Digitális Képarchívum
„A világirodalom egyik legjelentősebb, korszakalkotó egyénisége volt, akinek művészi és emberi nagyságához nem férhet kétség. Írásai az olvasóközönség felejthetetlen élményéül kínálkoznak, szépségük, örökérvényű mondanivalójuk mit sem vesztett elevenségéből a keletkezésük óta eltelt hosszú idő alatt. A filológus számára pedig valóságos kincsesbánya, izgalmas kutatási terep ez a roppant szöveganyag.”
Lengyel Réka: Előszó a magyar kiadáshoz. In: Petrarca – Kalauz az életműhöz, Budapest, Kortárs, 2018, 7. – Törzsgyűjtemény
Minden bizonnyal Petrarca nagyságának csodálója volt az az asztronómiai érdeklődésű 15–16. századi olvasó is, aki Alphonsus X. rex Castellae (X. Alfonz kasztíliai király) Tabulae Astronomicae művének azt a példányát tanulmányozta, melyet most a Széchényi Könyvtárban a Régi Nyomtatványok Tára őriz. A könyvet 1492. október 31-én „opera et arte mirifica”, azaz csodálatos hozzáértéssel és munkával nyomtatta Johann Hamann Velencében.
A számos bejegyzést vizsgálva a könyv címlapján találkozunk először régi olvasójával, aki számára olyan fontos volt Petrarca sírverse, hogy azt a cím alá lejegyezte.
Alphonsus X. rex Castellae: Tabulae astronomicae. Ed. Johannes Lucilius Santritter. Venezia: Johann Hamann, pridie Kal. Nov. [31. Oct.] 1492. Fol. [A1] recto. Raktári jelzet: Inc. 716 – Régi Nyomtatványok Tára
A könnyebb olvasás kedvéért a sírvers átirata:
Frigida francisci lapis hic tegit ossa petrarcae
Suscipe virgo parens animam sate virgine parce
Fessaque iam terris caeli requiescat in arce
McccLxxiiij Julij · 1374 Die in Julij in arqua
(Petrarca Ferencz kihűlt csontjait fedi e kő. / Fogadd, Szűz-anya, lelkét, s te Szűztől született, / engedd, hogy elfáradva a földön, megnyugodjék az égnek várában. [Ford.: a fenti 1904-es újságcikkből])
A bejegyzés mellett a margón egy kalkuláció áll: 1509-1374=135. Ez a bejegyzés valamelyest halványabb a többinél, de valószínűleg ugyanattól a kéztől származik. A bejegyzés leírásakor az olvasó még gyorsan ki is számolta, mennyi idő telt el Petrarca halála óta: összesen 135 év.
A régi könyvek lapjain számos ilyen „mennyi idő telt el” kalkulációt lehet találni, néhol filozofikus tartalmú gondolatokkal bővítve az idő múlásáról.
Alphonsus X. rex Castellae: Tabulae astronomicae. Ed. Johannes Lucilius Santritter. Venezia: Johann Hamann, pridie Kal. Nov. [31. Oct.] 1492. Fol. [A1] recto. Raktári jelzet: Inc. 716 – Régi Nyomtatványok Tára
A körülbelül hat emberöltőnyi idő, a 135 év nagy idő. Megírva saját kalkulációnkat: 2019-1374=645, még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Míg az első bejegyzés a könyvnyomtatás hajnalán keletkezett, mostani bejegyzésünk már a digitális kultúra hajnalán készült.
Petrarca koszorúja pedig azóta is töretlenül zöldell.
Túri Klaudia
