A rendekkel való újabb kiegyezés szimbolikus lezárásaként I. Lipót király harmadik feleségét 1681. december 9-én koronázták magyar királynévá, amely az akkor már közel fél éve tartó országgyűlés méltó lezárása volt. A témával két írás foglalkozott, amelyeknek a Habsburg-udvar titkára, Johannes Probst a szerzője, s mindegyik 1682-ben, Bécsben íródott.
Ezekből – a korábban Pálffy Géza által ismertetett nyomtatványokból – kiderül, hogy a koronázás megszervezése komoly nézeteltérést okozott a magyar főpapok között, akik nem tudtak megegyezni az egyházi ceremónia lebonyolításával kapcsolatban. Egy nemrég felfedezett levél tanúsága szerint ezen vita elsimítására küldték az udvari titkárt. Probst tudósításából világossá válik, hogy a vita legfőbb oka a már idős esztergomi érsek, Szelepcsényi György mozgásképtelensége volt, emiatt a szertartás menetén változtatni kellett.
A Központi Antikvárium árverésén vásárolt nyomtatvány 13 pontba szedve ismerteti a Szent Korona bevonulásának menetét, majd 26-ban a királyné megkoronázásának ceremóniáját. A tartalmi hungarikum mind a magyar koronázás- és parlamentarizmuskutatás, mind a hazai historiográfia és könyvtörténet szempontjából kiemelkedő fontossággal bír, jelentőségét ráadásul tovább növeli, hogy a 16–17. századi magyar koronázásokról viszonylag kevés egykorú, vagy közel egykorú önálló kiadvány jelent meg.