Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész, a Muzeális Könyvtári Dokumentumok Nyilvántartása-iroda vezetője a nemzeti könyvtár különgyűjteményein alapuló több évtizedes kutatások eredményeit gondolta újra a nagyközönségnek szóló sorozatában.
A Szent György napjától hetente kétszer, hétfőnként és péntekenként jelentkező tizenegy részes sorozatban egy-egy kincs és egy-egy értékes muzeális könyvtári dokumentum kerül a megszokottól különböző, színesebb megvilágításba. A történetek sok esetben bonyolult és az olvasó nyomozására váró összefüggései nem véletlenek. A nyomozáshoz adhatnak támpontokat a szövegbe ágyazott kapcsolatok (linkek).
A sorozat péntekenként megjelenő részei után egy-egy kérdést közlünk: minden héten egy – első ránézésre – csavaros történet kibogozását várjuk a kedves olvasótól.

Petrus Ransanus itáliai humanista Mátyás és Beatrix előtt. In. Ransano, Pietro: Epitoma rerum Hungaricarum: Nápoly, 1490–1492 között. Cod. Lat. 249. – Kézirattár

Petrus Ransanus itáliai történetíró, domonkos szerzetes írta mindezeket Mátyás királynak ajánlott történeti munkájában. Thuróczy János királyi ítélőmester krónikája átdolgozásakor belekerültek Ransanus személyes történetei is a szövegébe. Ez az erdélyi részlet ennek kiváló példája. Nyilvánvalóan itt nem egy szimbolikus, mitikus, vagy mesebeli lényről van szó, hanem olyan ősleletről, ún. fosszíliáról, melyet a humanista egy sárkánytól származónak vélt.
A magyar fordítás jegyzete az utolsó jégkorszakban, nagyjából tízezer évvel ezelőtt kihalt barlangi medve (Ursus spelaeus) koponyájának tartja a Ransanus íróasztalán őrzött maradványt. Tény, hogy Erdély és Partium több barlangjában is találtak medvecsontokat már a 18–19. század folyamán. A Bihar megyei Mézged (ma: Meziad) cseppkőbarlang talán a leghíresebb a lelőhelyek közül, melynek részletes feltárását Schmidl Adolf, illetve Czárán Gyula barlangkutatóknak köszönhetjük.

A mézgedi barlang Erdélyben. Forrás: Indafotó

Úgy tűnik tehát, hogy Ransanus valamelyik leletgazdag barlangból előkerült medvekoponyát kaphatott ajándékba az erdélyiektől. Ám ezzel kapcsolatban – legfőképpen a pár évvel ezelőtt Erdélyből előkerült szenzációs őshüllőmaradványok miatt – érdemes lenne néhány kérdést megfogalmazni. Biztos, hogy csak barlangi medve koponyája lehetett ez a csont? Egy laikus számára – méretétől eltekintve (ami a hatalmas és a hatalmasabb szóval írható le) – a két medve, a kihalt barlangi- és a ma is élő barnamedve koponyája nem különbözik. Nincsen bennük semmi sárkányszerű. Viszont, ha valamelyik ragadozó őshüllő koponyáját vesszük kézbe, s hasonlítjuk össze bármelyik élő vagy kihalt medvekoponyával, szembeötlő lesz az eltérés. Tény, hogy rengeteg barlangi medvelelet bukkant fel az évszázadok során, melyről azt hitte a 15–18. század embere, hogy sárkányoktól származnak. Nyilvánvalóan több csont kerülhetett elő a tízezer évvel ezelőtt kipusztult barlangi medvéktől, mint a hatvanöt millió éve eltűnt őshüllőktől. De nem zárható ki az sem, hogy akadhatott közöttük olyan csont vagy koponya, ami nem barlangi medvéé volt és mégis sárkánymaradványoknak vélték a 18. század vége előtt. A barlangtan (szpeleológia) tudomány kialakulása előtt a barlangokra mint sárkányok és ördögök lakhelyére tekintett a tudós és a laikus egyaránt. Nem véletlen, hogy a legtöbb barlang neve így kapcsolatban állt valamilyen módon a sárkánnyal. A barlangokban talált csontok megmozgatták az emberek fantáziáját már a történelem előtti időkben.

A Barlangi medve csontváza a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban. Forrás: Wikipédia

Elképzelhető-e, hogy a barlangi medve koponyáját sárkányfejnek nézhették? Van erre is példa, Johann Friedrich Esper német természettudós és teológus ismeretlen négylábú állatok újonnan felfedezett kövületeiről írt könyvében sárkányként írt le kihalt állatokat 1774-ben. Néhány évtizeddel később Robert Townson angol természettudós magyarországi utazásai során felkereste a Liptószentmiklóstól délre fekvő Deménfalunál (ma: Demänová) található nevezetes jég- és cseppkőbarlangot. Ő már figyelmeztette az olvasót, hogy Buchholtz György késmárki polihisztor megállapításaival ellentétben ezek a csontok nem sárkányoktól, hanem barlangi-, illetve jegesmedvéktől származnak. Buchholtz több esetben küldött sárkánycsontokat Bél Mátyás történet- és földrajztudósnak, melyeket a környéken gyűjtött. Természetesen a 18. század első harmadában még senki számára sem volt világos, hogy ezek a fosszíliák milyen állatok maradványai lehettek, mivel Johann Christian Rosenmüller német orvos évtizedekkel később írta le tudományos alapossággal a már kihalt barlangi medvét. Townson 1794 után olvashatta el Rosenmüller Lipcsében megvédett disszertációját.

Farkas Gábor Farkas

Az e heti rejtvény kérdése: Hogyan kapcsolódik Drakula vajda a sárkányhoz?

A kérdésre kizárólag e-mailben kérjük a választ a farkas.gabor@oszk.hu e-mail címre.
Az nyeri meg a heti játékot, aki elsőként küldi be a minden tekintetben helyes megfejtést.
A helyes választ a következő heti hétfői posztunk végén tesszük közzé.
A könyvnyereményt postán juttatjuk el a nyerteshez.

A témához kapcsolódó muzeális könyvtári dokumentumok az OSZK különgyűjteményeiből:

• Ransano, Pietro: Epitoma rerum Hungaricarum: Nápoly, 1490–1492 között. Cod. Lat. 249. A kódex a Bibliotheca Corvina Digitalis honlapon.
• Ransano, Pietro: Epitome rerum ungaricarum velut per indices descripta, autore Petro Ranzano apud Matthiam regem olim triennium legato etc..., Viennae Austriae [Wien], excudebat Raphael Hofhalter, Anno M.D.LVIII. [1558.] – Régi Nyomtatványok Tára: RMK III. 448. Magyar nyelvű kiadása: Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata, ford., a bevezetőt és a jegyzeteket írta, közr. Blazovich László, Sz. Galántai Erzsébet, Budapest, Európa, 1985. – Régi Nyomtatványok Tára, S, 60: MB 102.345=60

A sorozat további részei itt olvashatók: 2. rész; 3. rész