A 2023 végén az MNMKK OSZK és a Magyar Pálos Rend közös kiadásában megjelent Pálos olvasókönyv kapcsán – amelynek immár minden példánya elfogyott – november 7-én, pálos mindenszentek napján mint a kötet szerkesztője irodalmi beszélgetésen vehettem részt Székesfehérvárott, a Szent István Művelődési Házban, november 8-án pedig a rend történetéről tartottam előadást a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban, az egyik középkori pálos helyszínen megrendezett minikonferencián.
Interjú a Székesfehérvári Médiacentrum számára az irodalmi beszélgetés előtt. A kép forrása: Fehérvár Médiacentrum portál
A kötet, irodalmi tükörben mutatja meg a rend történét, pálos szerzőktől idéz és pálosokról szóló irodalmi szemelvényeket mutat be. A pálos szerzők – köztük Gyöngyösi Gergely, Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek – művei mellett a rendről, illetve a rendhez kapcsolódóan számos jeles magyar szerzőtől olvashat az érdeklődő – Arany Jánostól, Kosztolányi Dezsőn és Weöres Sándoron át Szepesi Attiláig; Jókai Mórtól, Gárdonyi Gézán és Márai Sándoron keresztül Tandori Dezsőig.
„…Éjjel Virág Benedek verseit olvasom. Szomszédok voltunk a Krisztinavárosban, csak ő 200 évvel elébb költözött oda, a Szarvas térre. Verseit a felfedező örömével olvasom. Újszerűek és meglepőek, mert nem akar mindenáron új lenni, sem meglepni. Tehát avantgárd, fehér parókában. Hazafiassága rosszkedvű, morgós. Papköltő volt, színésziesség nélkül, mécslászlós ripacskodás nélkül. Jólesik éjfélkor a Csendes-óceán partján szót váltani a szomszéddal.”
Márai Sándor: A teljes napló 1982–1989, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 471. – Törzsgyűjtemény
Székesfehérvárott, a Csoóri Sándor Társaság rendezvényén Bakonyi István irodalomtörténész kérdéseire válaszolva a rend történetének néhány alapvető eleme (megszervezésének körülményei, lelkisége és a nagy történelmi törések) mellett elsősorban Virág Benedekről, a költőről, az egykori székesfehérvári tanáremberről volt szó, aki a város pálos gimnáziumában tanított – rövid ideig rendtársával, Ányos Pállal együtt.
Virág Benedek portréja, litográfia. In: Magyar költők arczképei, Pest, Rohn és Grund Ny., 1863–1865. Jelzet: Alb. E. 255 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
„[Virág Benedeket] 1786-ban a székesfehérvári konvent tagjaként érte a rend feloszlatása is. Ezt követően néhány évig világi papként folytatta tanári munkáját Székesfehérvárott, majd 1797-ben saját kérésére, rossz egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazták. Így írt igazgatójának: „Napról-napra tapasztalom, hogy gyengülök, biztosan érzem, hogy a tanítást testi romlásom nélkül nem folytathatom. Eddig lappangott titkon (a betegség), most erejét jobban kiadja, ha hallgatok, jogtalan leszek magammal. Kötelességem a nagyobb veszedelmet, ha nem is elhárítani, de legalább elhalasztani vagy kisebbíteni. A természet elég gyönge és beteges szervezetet adott s ezt a 17 évi folytonos iskolai munka még csak jobban megernyesztette. Ezt, a ki szenvedek, érzem.”
Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 419. – Törzsgyűjtemény
A rend 1786-os feloszlatása kapcsán – középpontban állítva a Kézirattárunkban őrzött, a rend tagjait felsoroló dokumentumot (lásd a dokumentum részletét alább) – elhangzott az is, hogy a pálosok emlékezete kihullott a magyarság gondolkodásából, pedig Remete Szent Pál szerzete – amely a középkorban és a kora újkorban, valamint a 18. századi felvirágzás évtizedeiben jelentős szerepet játszott az ország történetében és művelődéstörténetében, azaz szervesen beágyazódott Magyarország évszázadaiba – a II. József nevéhez fűződő, 1786-os feloszlatást követően lassan szinte ismeretlenné vált a magyarok számára.
A pálos kolostorok névjegyzéke, részlet, Alba Rege [Székesfehérvár] – Catalogus fratrum ordinis Sancti Pauli primi Eremitae in Hungaria tempore suppressionis, 1786, papír. Jelzet: Fol. Lat. 2025. – Kézirattár
Az ún. hosszú 19. századnál is hosszabb idő, csaknem százötven év volt, amikor a pálosok nem lehettek jelen az ország történetében. Az 1786-ban több mint háromszáz fős rend utolsó, örökfogadalmas tagja Kristóffy Gáspár Remete Szent Pál ünnepén hunyt el 1845-ben. Hiába élte túl több mint fél évszázaddal rendje feloszlatását, az ő élete sem ívelhette át a több emberöltőnyi időbeli szakadékot; s a szóbeli áthagyományozás nemzedékről nemzedékre szálló, a szerzetesi közösségekben kulcsfontosságú folyamata ezzel megszakadt Magyarországon. A pálosok lassú elfelejtésének időszaka ugyanakkor egybeesett nemzetté válásunk kulturális majd politikai folyamatával, amelyben – részben már korábban is létező elemek felhasználásával – „definiálódtak” nemzeti jelképeink is.
A pesti pálos könyvtár részlete (ma a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtára); a fafaragások egykori pálos mesterek munkái. Fotó: Török Máté, 2023
„Elefánton a pálosok emléke két évszázad távlatában – ma is eleven lánggal ég. Hosszú időn át éltek itt ez ősi nyitrai faluban, sok emléket hagytak itt maguk után. Emlékeznek még rá, hogy a Ferdinándi-erdő [így hívják ma is] nevét az utolsó pálosról nyerte. Mikor II. József feloszlatta a rendet, Ferdinánd – az öreg szerzetes – nem akarta elhagyni kedvenc vidékét. Kivonult az egyik erdőbe – melyet ma neve őriz –, kalyibát építet magának, s ott remetéskedett, míg egyszer egy hatalmas hóvihar kunyhójával együtt eltemette. Azt is tudja a hagyomány, melyik volt a pálos klastrom. Máig elárulja egykori szerepét impozáns homlokzatával és remek tagozódású templomhajójával, mely hátfelől támaszkodik a főépületnek. Fehér falai messze világítanak a holdfényben.”
Mártonvölgyi László: Pálos klastrom a halovány hold alatt, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 676. – Törzsgyűjtemény
A pálos szerzők jelen voltak a modern magyar irodalom megszületésének bölcsőjénél, a felvilágosodásnak nevezett irodalomtörténeti korszak kezdetén, az 1770-es, 80-as években, de a reformkori magyar irodalom kibontakozásának nagy korszakában – az 1830-as, 40-es években egyrészt már maguk „a pálos szerzők” (Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Virág Benedek) sem éltek, és addigra eltelt csaknem két emberöltő is a rend feloszlatása óta.
Virág Benedek több mint negyven évvel élte túl a rend feloszlatását, s a kortársak és az utódok szeretete és tisztelete ellenére személye és életműve mégis szinte teljesen feledésbe merült; költeményeit, írásait nemigen idézzük.
„Pedig Virág Benedek kortársainak évtizedeken át cél volt meglátogatni a kis tabáni házat, ahol felkereste »a szegénységét példás tartással viselő költőt a magyar irodalom két nemzedékének színe-virága: Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, Bajza József, Vörösmarty Mihály. Szabályos zarándokhely lett a lakása: mintha mindazok, akik az irodalom szentélyébe kértek bebocsáttatást, ezt csakis Virág jóváhagyásával kaphatták volna meg.« Pedig Virág Benedek Magyar századok című műve, amely a honfoglalástól a mohácsi vészig mutatja be a magyar történelmet, megjelenésekor hiánypótló volt, ő maga pedig ezt tartotta a legfontosabb munkájának, mondván: »Nem késő azt tanulnunk, amit oly sokáig nem tudtunk, mert senki által nem taníttattunk. Most érezzük kártékonyságát a tudatlanságnak.« Pedig »Nagy reménységű ifjainknak« ajánlva – »mint a szelídebb tudományok volt királyi tanítója« – ő adta ki először magyarul az Aranybullát 1805-ben, s az egyértelmű tanári, nevelői szándékot az ajánlás tipográfiailag kiemelt, középre zárt két befejező sora is erősíti: »Szent dolog a’ Honynak törvényit ’s régi szokásit/A feledékenység ellen fentartani ’s védeni. « Pedig ő volt az első magyar költő, aki emlékművet kapott. Az adakozásból készült domborművet Ferenczy István, a magyar nemzeti szobrászművészet megteremtője készítette, s alkotása a Nemzeti Múzeumban kapott helyet (1934) – az oda elképzelt nemzeti pantheon első műveként. Az emlékmű a Nemzeti Múzeumból utóbb mai helyére, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokba került, s a Dóm tér keleti oldalán kapott helyet.”
Sudár Annamária: „…nagy műalkotása Istennek” Virág Benedek. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 415–416. – Törzsgyűjtemény
Ferenczy István: Virág Benedek emlékére készült emlékműve (1830) mai helyén, a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban. Fotó: Návay Ákos
Másnap, november 8-án a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hangonyban – Ózdtól 9 km-re nyugatra, Miskolctól 55 km-re észak-északnyugatra – rendeztek minikonferenciát Hangonyi pálos délután címmel, amelynek az volt a célja, hogy a helyiek első kézből ismerkedhessenek meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesenddel. A kezdeményezésben jelentős szerepet játszik a tény, hogy az erdő mélyén a középkorban pálos szerzetesek éltek.
„A Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának tiszteletére épített rendházat 1368-ban alapították helyi nemesek, Lázár, Domonkos és fiaik. Ellátták a fennmaradáshoz szükséges javakkal is a kolostort, de a további években is számos további adományt, főleg malmokat kaptak az itteni szerzetesek. 1408-ban egy bizonyos Klára asszony ezer forintot hagyott építkezésekre. A források 1460 után már nem említik az aktív kolostort, bár az ekkor keletkezett kiváltságot még Ulászló király is megerősíti. Nagyon valószínű, hogy a török időkben néptelenedett el a rendház. 1567-ben arról értesülünk, hogy az elhagyott épületeket közös megegyezés alapján a rend generális perjele és az újhelyi pálos elöljáró minden tartozékával együtt 200 magyar forintért eladta.”
Látos Tamás (MNMKK Nemzeti Régészeti Intézet) és Pető Zsuzsa Eszter (MNMKK Régészeti Tár): Fehér barátok nyomában a gömöri erdők mélyén – a hangonyi pálos kolostor. In: A Magyar Nemzeti Múzeum szakmai blogja, 2022. február 2.
A Hangonyi pálos délutánt Kovács Szilárd polgármester úr köszöntő szavai nyitották meg. Ő egyike azoknak a lelkes patriótáknak, akik függetlenül attól, épp milyen tisztséget töltenek be, kezdeményezőként vesznek részt saját településük életében. Polgármester úr a harmadik ciklusát kezdte meg, s már 1998 óta tagja Hangony képviselőtestületének, valamint tevékeny szereplője az ún. Pálos települések találkozójának is.
A települési házigazda, Kovács Szilárd polgármester úr és P. Puskás Antal OSPPE tartományfőnök a minikonferencia után az étteremben. Fotó: dr. Szentirmay Tamás
Első előadóként átfogó ismertetőt adtam a pálos szerzetesrend történetéről, kiemelve azt a tényt is, hogy abban a bő száz esztendőben, amelyben Hangonyban is jelen voltak a fehér barátok, a rend töretlenül fejlődött, egészen 1526-ig, amikor a mohácsi csatát követően a törökök feldúlták a generális perjel székhelyét, a rend középpontját, Budaszentlőrincet is.
Az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae, másként Lázár-térképen „S. Paulus” névvel jelezték Budaszentlőrincet, ahol a pálosok őrizték Remete Szent Pál földi maradványait. Az első Magyarországot ábrázoló nyomtatott térkép mai tudásunk szerinti egyetlen fennmaradt példányát könyvtárunk őrzi.
Tabula Hungariae, részlet, 1528. Jelzet: RNYT App. M. 136 – Régi Nyomtatványok Tára
„A rend népszerűségéről beszél az a tény is, hogy külföldön is képes volt megtelepedni. Nagy Lajos király – miután több kolostort is alapított Magyarországon (köztük 1352-ben Márianosztrát) –, uralkodásának a végén előmozdítója volt az első lengyelországi pálos kolostor, a częstochowai Jasna Góra 1382-es megalapításának. A pálosok a 1404-ben Rómában is megtelepedtek, s a század derekán megszerezték Monte Celión a Santo Stefano Rotondo-bazilikát is, illetve más, köztük német, horvát (pl. a később igen jelentőssé váló Lepoglava) területeken is létrejöttek kolostorok.
Az eleinte inkább kis- és középnemesektől, ritkább esetben főuraktól-főpapoktól támogatott rend a királyi és a pápai kegy együttes hatása révén a XV. századra a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egy sorba anélkül, hogy eredeti hivatását, szegénységét feladta volna. A pálosok rendje a középkori Magyarország egyik legvirágzóbb szerzetesrendje volt.”
Sudár Annamária: Kiteljesedésben, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Uő., Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 135–136. – Törzsgyűjtemény
Sudár Annamária előadása. Fotó: Hadikfalvi Farkas István
Az előadás kitért az 1786-os feloszlatás utáni csaknem másfélszáz évre is, illetve az 1934-es újraindulásra, valamint a rend 1950-es, a kommunisták általi feloszlatására is.
„A pálos kolostorok életét nem csak a leírásokból ismerjük, sokat mesélnek róluk azok a helyszínek is, ahová kolostoraikat és templomaikat telepítették. Történelmük viharos évszázadai során azonban az épületek jelentős része elpusztult, amelyek ma nagyrészt természetvédelmi területeink féltett építészeti és kultúrtörténeti emlékei. A pálos templomok és kolostorok nagyobbik része a lakott településektől távol, az akkori elnevezések szerint a pusztákon épült. A puszta abban az időben nemcsak füves síkságot jelentett, mint ma, hanem minden emberi lakóhelytől távoli, elhagyatott vidéket is. A rend alapelve a világtól való elvonulás, a csendes és bensőséges elmélkedés, a remete életmód volt. A kolostorok körüli irtásokon, a természetes tisztásokon, a szántóföldeken gazdálkodtak a remeték, maguk teremtették elő a fenntartásukhoz szükséges élelmet. Sőt, a konyhakerti terményekből vagy a gyógynövényekből még felesleg is maradt. Környezetükön csak a legszükségesebb átalakításokat, változtatásokat végezték el. Együtt éltek az őket körülvevő világgal úgy, hogy nem azt formálták a saját igényeikhez, hanem ők igyekeztek a lehető legtökéletesebben alkalmazkodni hozzá. Ennek köszönhető, hogy a pálos remeték építményei elpusztultak ugyan, de a környezet, a természet szinte érintetlen formában fennmaradt.”
Major István: A természet rendje, részlet. In: Pálos olvasókönyv, szerk.: Sudár Annamária, Budapest, Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár, 2023, 678–679. – Törzsgyűjtemény
Hangonyiak és a környékről érkezett érdeklődők a közönség soraiban. Fotó: Hadikfalvi Farkas István
Mórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője bemutatta, hogyan kezdték meg annak a középkori pálos kolostornak a feltárását, amiről a kezdetekben még azt sem tudták, hogy hol volt az erdőben pontosan. 2022 júliusának első felében indult el az akkor két hétig tartó munka a balatonszemesi Mindszent pálos kolostornál a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének a hallgatói dr. Végh András (1964-2024) tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. Ma már emlékhely fogadja a Barát-dűlőbe érkezőket, s az előadásból azt is megtudhattuk, hogy megsokszorozódott az egykori kolostorhelyszín látogatottsága. A továbbra is folytatódó feltárás egyik eredményeként az előadás már a távlatokról is értekezett, a tervekről, amelyeknek a középpontjában az egykori kolostorhelyszín mellett tervezett kilátó szerepel.
Mórocz Viktor a Balatonszemesi Pálos Örökség projektvezetője. Fotó: dr. Szentirmay Tamás
Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumtól érkező Pető Zsuzsa és Látos Tamás a hangonyi pálos kolostor helyszínén végzett eddigi kutatásaik eredményeit osztották meg közös előadásukban a közönséggel. A reménybeli ásatásokat előkészítő korszerű technológia segítségével (KELL IDE KÉT SZÓ) mérték fel és pontosították az egykori kolostor helyét. A felmérések adta információk segítenek abban, hogy a jövőbeni régészeti feltárások minél kevesebb környezeti rombolással járjanak.
Pető Zsuzsa régész (MNMKK MNM) előadása. Fotó: dr. Szentirmay Tamás
Az előadások után Puskás Antal tartományfőnök atya mutatott be szentmisét a hangonyi katolikus templomban. Ezt követően a település lakói vendégül látták az előadókat és a rend küldöttségét a helyi termékeket és a hagyományokat is bemutató Hangonyi Pizzériában, ahol az esti beszélgetésben a kolostor feltárásának lehetőségeiről is szó esett. Az est befejezéseként a helyi gasztronómia büszkeségét, a „hangonyi begyerőt” is megkóstolhatták a jelenlévők.
Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)
