250 évvel ezelőtt született Karacs Ferenc, magyar térképmetsző. Emlékkiállítás-előzetes. 3. rész

2020. június 22. 09:00 - nemzetikonyvtar

A térképkészítő II.

Karacs Ferenc (1770–1838) gazdag térképkészítői életművéből válogatva ezúttal megyetérképeket, legkorábbi egyházi közigazgatási térképét, atlasztérképeket, valamint két igen értékes és különleges tematikus térképet mutatunk be.
Karacs viszonylag kevés megyetérképet készített pályája során. Az egyik, Zemplén vármegye nagy méretű térképe Szirmay Antal (1747–1812) udvari tanácsos, táblabíró Notitia historica comitatus Zempléniensis című, Zemplén vármegye művéhez készült. A bécsi Magyar Kurir 1805. február 12-i számából azt is megtudjuk, hogy a térképet Blaskó János (1755–1821 u.) megyei földmérő rajzolta:

„...Ezen Karacs Ferencz Hazánkfia által metszett réz táblának ditséretére szükséges megjegyeznünk, hogy azt Vármegyénk' életben lévő Földmérője Blaskó János Ur rajzolta...”

Magyar Kurir, 19. évf., 1805. február 12. – Törzsgyűjtemény

02_kep_szirmay-zemplen_a_terkep_tr_7474_arch.jpg

Zemplén vármegye 1804, 57.7x44.2 cm; In. Szirmay Antal (1747–1812): Notitia historica comitatus Zempléniensis, Buda, Kir. Egyetemi Ny., 1804. – Térképtár, TR 7.474 arch

A másik megyetérkép Görög Demeter (1760–1833) kultúrpolitikus, újságszerkesztő, udvari nevelő kezdeményezésére és irányításával készült megyeatlasz lapja.

01_kep_gorog_demeter_arckep_marton-eletrajz_mell.jpg

Görög Demeter (1733–1832) pedagógus, újságíró, térképkiadó; kőnyomat, c. 20x15 cm. In. Márton József: Görög Demeter... életleírása... c. mű mell.; Bécs, Haykul A., 1834, előzéklap – Törzsgyűjtemény

Az atlasz a korszak jelentős kartográfiai műveként ismert, amelynek az ország földrajzi-topográfiai viszonyai széles körű megismertetésében alapvető szerepe volt. Hat kiadást ért meg, a 19. század második feléig használatban volt. Az atlasz lapjai az 1790-es évek elejétől a bécsi Magyar Hírmondó című újság mellékleteként jelentek meg. Az 1811-ben befejezett atlaszhoz Karacs Ferenc három megye térképét, továbbá az áttekintő országtérképet készítette. 1810-ben az országtérképet és Veszprém vármegye térképét, 1811-ben Nyitra és Pest-Pilis-Solt vármegye térképeit. Itt a Pest-Pilis-Solt vármegye térképét láthatjuk.

03_kep_ppsk_varmegye_gorog-atlasz_12_ta_4677_arch.jpg

Pest-Pilis-Solt vármegye 1811, 33,3x27,8 cm. In. Görög–Kerekes: Magyar átlás, Bécs, Márton J., 1811. – Térképtár, TA 4.678:4 /19

Karacs hét egyházi közigazgatási térképet készített pályája során. Bár már korábban is készült egy-két ilyen témájú térkép, de az 1801 és 1826 közötti időszakban, egyházfői, érseki és püspöki megbízásokból készített térképsorozattal Karacs lényegében egy új térképműfaj hazai megteremtésében meghatározó szerepet játszott. A térképsorozatnak itt legkorábbi példáját mutatunk be. A Kalocsai Érsekség térképe Karacs legelső, 1801-ben megjelent egyházi közigazgatási térképe, amelynek készítésére a felkérést bizonnyal Kollonics László (1736–1817) érsektől kapta, aki 1799 és 1808 között a Helytartótanács tagjaként Budán lakott. Az egyházi közigazgatási tartalom a térképen még szegényes, csupán az 1776-ban Patachich Ádám (1716–1784) érseksége idején kialakított három új főesperesség (főszékesegyházi, bácsi, tiszai) határait mutatja be. A díszes címkeret központi eleme a főszékeskáptalan tagjai számára Mária Terézia (1717–1780) által 1779-ben adományozott Crux Tolosana (Toulouse-i kereszt), amelyet a káptalan tagjai ünnepségek alkalmával viseltek. A térkép rajzolójának, Pávai K. Sámuelnek életrajzi adatai nem ismertek.

04_kep_kalocsai_ersekseg_terkepe_1801_tr_7567.jpg

Pávai K. Sámuel: Kalocsai Érsekség 1801, 57.5x35.2 cm – Térképtár, TR 7.567:2

A Székesfehárvári Püspökség térképét, amely 1819-ben jelent meg, 2019-ben már ismertettük egy korábbi blogbejegyzésünkben.
Karacs pályája során nagyszámú atlasztérképet készített. Az 1810-es évek elején a pesti Hartleben Konrád Adolf (1778–1863) kiadó német nyelvű földrajzi atlaszához három térképet metszett, majd az 1821 és 1834 közötti időszakban a Kultsár István és Kultsár halála után az özvegy, Kultsárné Perger Anna által kiadott Hazai ’s Külföldi Tudósítások című újság mellékleteként évenként megjelent Európa-atlasz lapjait készítette. Saját kiadásban jelent meg egy kisebb iskolai célú atlasz hat lapja, az 1830-as években, miként legnagyobb kartográfiai vállalkozásának, az Európa Magyar Atlása-nak a lapjai is döntően az 1830-as években készültek. Itt a Kultsár-atlasz és a saját kiadású kéziatlasz egy-egy térképét mutatjuk be.
Kultsár István (1760–1828) a századelő évtizedeiben a hazai művelődés lelkes és áldozatkész szervezője volt. 1806-ban hírközlő újságot indított Hazai Tudósítások címen. 1808-tól az újság nevét Hazai ’s Külföldi Tudósítások-ra változtatta. Atlaszának térképeit 1821-től kezdődően csatolta az újsághoz. 1821 és 1834 között Kultsár, majd özvegye, Perger Anna az atlasznak összesen 14 térképét készíttette el, egy kivétellel mindet Karacs Ferenccel. Az 5. sz. Franciaország-térképet Lehnhardt Sámuel (1790–1840 u.) metszette. Az atlasz lapjai rendkívül ritkák, címlapja nem ismert, és teljes, 14 lapot tartalmazó példányt sem ismerünk. Az atlasz itt bemutatott harmadik, Középső és Felső Olasz ország-térképe, miként azt a kiadó újsághirdetéséből tudjuk, 1822 novemberében lett kész.

05_kep_kultsar-atlasz_1822_kozep_felso_olaszorszag_ta_3006-3.jpg

Olaszország északi és középső része, 35.7x27.6 cm. In. Hazai ’s Külföldi Tudósítások melléklete, Pest, Kultsár Istvánné 1822 – Térképtár, TA 3.006/3

Karacs Ferenc 1828-29 táján határozta el, hogy egy magyar nyelvű, nagy formátumú, 20–24 lapos világatlaszt készít. Az atlasz térképei 1830-tól jelentek meg, évente 3-3 lap. Idővel a tervezett atlasz tartalmát is, érdeklődés hiányában, meg kellett kurtítani, elhagyva a földrészek lapjait, ami így, mire 1838-ra elkészült, egy világatlasz helyett „csupán” Európa-atlasszá módosult. Az atlasz három lapja – Európa, Skandinávia, a Török Birodalom térképei – azonban az időrendben legelsőként hirdetett atlaszlap, az Ausztriai Birodalom-térkép előtt elkészült. Lassu István (1797–1852) statisztikus két könyvének, továbbá Dóczy József Európa földrajzi leírásának mellékleteként 1828–29-ben, illetve 1830-ben jelentek meg. Karacs az atlaszt élete fő művének szánta, amelynek sikerét bizonyítja, hogy az 1860-70-es évekig, különböző kiadó által forgalmazva használatban volt. Karacs Ferenc újsághirdetésekben rendszeresen tájékoztatta az előfizetőket a mű lapjainak készítéséről. Az 1833. október 26-i újsághirdetésében értesíti előfizetőit, hogy Európa-atlasz 4. füzetének három térképe elkészült. Ennek a füzetnek a lapjaként jelent meg az itt látható, Poroszországot ábrázoló térkép is.

06_kep_karacs-atlasz_13_burkus_orszag_tr_1544_arch.jpg

Poroszország 1833, 38x52.1 cm. In. Karacs Ferenc: Európa magyar atlása. 13. sz. lap – Térképtár, TR 1.544 arch

Karacs kartográfiai életművének jelentős területeként tartjuk számon az ún. tematikus térképek készítését. A magyar kartográfia történetében a 19. század korai évtizedeiben jelentek meg először viszonylag nagy számban olyan térképek, amelyek nem a földrajzi ismeretterjesztést szolgálták, hanem különféle egyéb témákat ábrázoltak térképeken. Itt a Karacs által metszett tematikus térképek közül kettőt mutatunk be. Az első egy nevezetes földrengés térképe. 1810. január 14-én földrengés rázta meg a Fejér megyei Móri járás területét. A földrengés hatásának és következményeinek kivizsgálására a pesti egyetem természettudósait, Kitaibel Pált (1757–1817), Tomcsányi Ádámot (1755–1831) és Fabrici Lajost (1750?–1810) küldték ki. A tudósok terepbejárásainak és vizsgálatainak eredményeit egy latin nyelvű 110 oldalas, Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Mórensi anno 1810. die 14. januarii orto. című mű foglalta össze. A műhöz csatolt térkép réz nyomólemezét Karacs készítette. A térkép különlegessége a földrengés legpusztítóbb hatását mutató terület határát jelölő pontozott vonal. A rengések erősségét ledőlt templomtornyokkal is jelezték, és a nagyobb, rengés keltette hasadékokat is feltüntették.

07_kep_kitaibel_dissertatio_terra_motu_1814_a_terkep.jpg

A móri földrengés térképe 1814, 20x33.4 cm. In. Kitaibel Pál –Tomcsányi Ádám: Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Mórensi anno 1810. die 14. januarii orto, Buda, Regiae Universitatis Hungaricae, 1814. Törzsgyűjtemény

A másik Karacs által metszett értékes tematikus térkép a Sebes-Körös Nagyvárad és Körösladány közötti szakaszának vízrajzi-vízrendezési térképe. A nagy méretű művet ifj. Tessedik Sámuel (1777–1821) vízmérnök eredeti térképrajzát használva Losonczi József, Borsod vármegye földmérője fejezte be. A térkép készítését id. báró Vay Miklós (1756–1824) rendelte el, aki 1802-től a vidék árvízmentesítésének királyi biztosa volt. A térkép bal oldalán Vay báró részletes leírását adja az 1768-ban indult szabályozás történetének, ismertetve az áradások okait, a szükséges munkálatokat és költségeket. Karacsot a térkép nyomólemezének elkészítésére maga Vay báró kérhette fel, hiszen személyesen ismerték egymást, sőt, a Karacs házaspár a báró pesti házának megbecsült vendége is volt. A térkép Karacs egyik legszebb térképmetszése, joggal írhatta Kultsár István térképismertetőjében:

[Karacs] itt is megbizonyitotta azon tiszta és szép vonásokat, ’s az írásnak remek formáit, mellyekre nézve különösen elhíresedett”.

Hasznos Mulatságok, 1. évf.,  1817. év 34. sz. – Törzsgyűjtemény

08_kep_sebes-koros_vizrend_terkep_1815_tr_2855arch.jpg

Losonczi József: A Sebes-Körös vízrendezési térképe 1815, 52.8x96.5 cm. – Térképtár, TR 2.855 arch

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk további részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 4. rész: A rézmetsző I.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2515903856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.