Kutatás és szolgálat. Első rész

2021. június 06. 08:30 - nemzetikonyvtar

Hatvanöt esztendeje hunyt el Isoz Kálmán

Isoz (D’Isoz) Kálmán, a magyar zenetörténet neves kutatója, a Zeneműtár megszervezője és első vezetője volt.

Isoz (D’Isoz) Kálmán (1878–1956)

Francia eredetű családból származott: édesapja (Chateau-d’Oex-i) Isoz F. Sideon az 1850-es években telepedett le Magyarországon, és mind francia nyelvtanárként mind pedig fordítóként jelentős társadalmi megbecsülésnek örvendett. Több kiadást megért „Französische Conversations-Grammatik”-ja mellett költeményei is megjelentek, melyek közül néhányat Philippe Fahrbach jun. zenésített meg.

Isoz kereskedelmi iskolai tanulmányai befejezése után eleinte banktisztviselőként dolgozott, s mellette zeneileg képezte magát: a Nemzeti Zenedében Aggházy Károlynál tanult zongorázni. 1900-ban került a Nemzeti Múzeumba, és a következő tíz évben fokozatosan haladt előre a ranglétrán: igazgatósági írnok, tollnok, másodtitkár, majd 1911-től titkár lett. Az adminisztratív teendők példaszerű ellátása mellett érdeklődése igen korán a magyar zenetörténeti és zenei-művelődéstörténeti kutatások felé fordult: Erkel Ferenc születésének századik évfordulójáról több előadással, írással (Erkel és a szimfonikus zene) emlékezett meg (l. Erkel Ferenc-emlékkönyv, szerk. Fabó Bertalan, Budapest, Pátria Ny., 1910, 125–156.), s ő rendezte a Múzeum 1911-es nagyszabású centenáriumi Liszt Ferenc-emlékkiállítását is:

„Liszt Ferenc születésének százéves évfordulóját nagyszabású emlékünnepekkel üli meg az egész műveit világ. Liszt Ferenc magyar földön született, és noha életének Javát külföldön töltötte, magyar érzését soha meg nem tagadta és származását éppen olyan büszkén hirdette, mint amilyen büszkék vagyunk mi arra, hogy a halhatatlan zenész bölcsője magyar földön ringott és hogy közülünk indult ki, hogy lángelméjével a világot elkápráztassa. A nagyszabású Liszt-ünnepek közül elsőnek a Liszt Ferenc-ereklyéket őrző Liszt- múzeum nyílt meg ma, egyelőre a sajtó meghívott képviselői előtt. A kiállítást rendező D’Isoz Kálmán múzeumi titkár szíves készséggel kalauzolta a látogatókat a Liszt-múzeum termeiben és felhívta figyelmüket az ott nagy szorgalommal és tudással egybegyűjtött ritka becsű ereklyékre.”

nn. A Liszt Ferenc-muzeum. In. Budapest, XXXV/245, (1911. október 15.), 11. – Törzsgyűjtemény

Mindössze huszonöt esztendős volt, amikor 1903-ban Mészáros Imrével, a Filharmóniai Társaság elnökével együtt megjelentette első fontos munkáját, A Filharmóniai Társaság múltja és jelene, 1853–1903 című művét. A fényes kiállítású, számos képet és fakszimilét tartalmazó kötet a társaság megalapítása körüli események bemutatásán túl ötven esztendő részletes hangversenyműsorát, a közreműködő karmesterek és szólisták teljes névsorát is közölte, de egyéb fontos kiegészítő írásokat, életrajzokat, eseménynaptárt, méltatásokat is tartalmazott.

Szerteágazó múzeumi szolgálata mellett Isoz beiratkozott a budapesti Tudományegyetemre is, bölcsészeti tanulmányait azonban a Nagy Háború miatt egy időre meg kellett szakítania. Szavaival szólva e „világégés és vérözön éveit” becsülettel végigszolgálta, helytállásáért a „koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján” kitüntetésben részesült. Végül 1921-ben, negyvenhárom esztendős korában doktorált, tudománytörténeti szempontból úttörő jelentőségű disszertációja Latin zenei paleográfia és a Pray kódex zenei hangjelzései címmel 1922-ben jelent meg.

Ezekben az években fejezte be a Kézirattárban őrzött zenei levelek tudományos feldolgozását is. Munkájának eredményeiről beszámoló első, rövid közleménye a Magyar Könyvszemle 1919. évi összevont számában A Múzeum könyvtára zenei kéziratainak jegyzéke címmel jelent meg. A teljes Jegyzéket önálló sorozatként, a Könyvtár Címjegyzékeinek VI. köteteként adták ki. Az első füzet 1921-ben, a második 1923-ban, a harmadik 1924-ben látott napvilágot, s 1449 zenei levél regesztaszerű leírását tartalmazza. A könyvtár zenei gyűjteményeinek gondozását 1924 elején vette át, s néhány hónap múlva, május 1-vel – a könyvtár keretein belül és annak anyagára épülve – megalakult a Zenei Osztály.

„Az 1924. év folyamán, mint a Könyvtár önálló része létesíttetett a zenei osztály. Ez magában foglalja a könyvanyagnak e tárgykörbe tartozó részét (mus. theoretica-i), a nyomtatott hangjegyeket (mus. practica-i), a kézirattárból áttett zenei kéziratokat, zenei leveleket, zenei analektákat s végül, mint kiegészítőrészt, az iconografiai gyűjteményt. Célja a hazai emlékek lehető teljes sorának egybegyűjtése és megőrzése, továbbá a zenetudomány műveléséhez szükséges anyagnak megszerzése. E feladat megoldására dr. Isoz Kálmán főkönyvtáros kapott megbízást, aki az osztály vezetését 1924. május 1-én vette át és Lavotta Rezső zenei előadóval végzi az anyag feldolgozását.”

Lukinich Imre: Jelentés a Könyvtár 1924. évi állapotáról. In. Magyar Könyvszemle, XXXII/1–4. (1925), 163. – Elektronikus Periodika Archívum

Isoz, immár mint főkönyvtáros (amely átsorolás a korábbi múzeumi főtitkári rangjához képes visszalépést jelentett, hiszen a könyvtár ebben az időben a Nemzeti Múzeum egyik osztálya volt csupán), a hivatalos megalapítást követő években azon munkálkodott, hogy gyűjteményének az intézményen belül, de azon kívül is rangot és elismertséget szerezzen. Minthogy önálló javadalmazással (azaz saját költségkerettel) az osztály éveken át nem rendelkezett, a tervszerű állományépítés nehézkes volt, az osztály anyaga legfőképp ajándékozás útján gyarapodott. Isoz minden lehetőséget kiaknázott annak érdekében, hogy minél nagyobb számban összegyűjtse a hazai zeneszerzők kottakéziratait, melyeket a komponisták saját kezű aláírással ellátott arcképeivel egyetemben tervezett az utókor számára megőrizni. A korszak művészeinek jelentős hányada – akár az Isoz iránti személyes megbecsülés és tisztelet okán, akár mert felismerte kottái méltó körülmények közötti megőrzésének fontosságát – örömmel adott kompozíciót az Zenei Osztály számára.