A zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár kincsei közé tartozik egy kolligátum, azaz több művet tartalmazó kötet. Ez sok szempontból érdekes, mert eredeti kötésben maradt fent, amit superexlibris díszít, de található benne két possessor-bejegyzés is, sőt 17. századi margináliák is.
A könyv két orvost, két, az alkímiához köthető férfit idéz. Az egyikük Michael Maier, akinek a nevéhez a kötetben található négy műből három fűződik. A másikuk Matěj Burda, a tulajdonos, akinek a címere díszíti a könyv borítóját.

Matthias Borbonius superexlibrise, amely szerint a könyvet 1618-ban kötötték be

Maier 1568-ban született, Burda 1566-ban, kortársak voltak. Egyikük német, másikuk cseh. Foglalkozásukon kívül két város is közös az életükben, Bázel és Prága.
Maier, aki felekezete szerint lutheránus volt, 1592-ben az Odera parti Frankfurt egyetemén tette le magiszteri vizsgáját, itt nyelveket, retorikát, filozófiát és orvoslást tanult. Orvosi tanulmányait Padovában szerette volna befejezni, de innét menekülnie kellett, mert egy párbajba keveredett. Így jutott el a bázeli egyetemre, ahol 1596-ban kapott diplomát. Innét Rostockba utazott, ahol a filozófia doktora lett.
Burda alapos alsófokú oktatást kapott Csehország több kisvárosában, majd Jihlavában jutott tanári álláshoz, ahol a humanista szokásoknak megfelelően latinosította nevét Matthias Borboniusra. 1595-ben adta ki a Caesares Monarchiae Romanae című versgyűjteményét, amit II. Rudolfnak ajánlott, ő ezért nemességgel jutalmazta. Az orvostudománnyal először Csehországban foglalkozott, de 1596-ban Bázelbe utazott, hogy az egyetemen tanuljon. Bázelt vallása miatt választotta, mert a cseh testvérek felekezetéhez tartozott. Orvosi diplomáját 1597-ben kapta meg.
Maier 1597-ben a Baltikumban volt, ahol egy érmegyűjtő vegyésznél lakott, akin keresztül megismerte az ottani alkimista kört. Itt kezdte meg első kísérleteit, amit később Kielben folytatott, ahol egyben orvosi praxist is nyitott. A kísérletekhez szükséges ásványokat elsősorban német bányákból szerezte be, de gyűjtésük során eljutott a Magyar Királyság északi részére is. Kieli szomszédai gyanúval nézték a kísérleteit, ezért székhelyét áttette Rostockba. 1608-ban utazott Prágába, II. Rudolf udvarába, aki a művészetek mellett a tudományok, köztük az alkímia nagy mecénása volt. 1609-ben megírta a De Medicina Regia című munkáját, ezt kinyomtattatta, példányaiból csak pár kiválasztott barátnak és magának a császárnak küldött. A terve bevált, Rudolf meghívta udvarába, udvari orvosának és személyi titkárának nevezte ki, nemesi címmel jutalmazta.
Borbonius tanulmányai után visszatért Csehországba, és a napajedlai (kisváros Kelet-Csehországban) Žerotín arisztokrata családnál vállalt orvosi állást. 1598-ban megnősült. Bár hívták Prága egyetemére (Karolina), mivel azonban cölibátust és katolikus hitet követeltek a katedráért, nem fogadta el a meghívást. Ám az egyetemmel szoros kapcsolatot alakított ki és segítette megreformálni annak oktatását. 1609-ben cseh tartományi orvosnak nevezték ki Prága Nové Město városrészébe, ezért a fővárosba költözött. Páciensei között tudhatta a kor arisztokráciáját is: Lobkovic Polixeniát, Marie Magdalena Trčkovát, de II. Rudolf szeretője, Anna Maria Strada kezelésénél is adott tanácsot. Borbonius nemcsak tudós teoretikusként, hanem gyakorlóként doktorként is híressé vált. Ismerte a kémiát, az alkímiát, de mindenekelőtt az orvostudományt. A Vencel téren gyógyszertárat is nyitott.
Maier prágai karrierje II. Rudolf bukásával véget ért. 1611-ben Londonba utazott, ahol szeretett volna bejutni I. Jakab udvarába. Angliában több alkimistával lépett kapcsolatba, saját bevallása szerint itt hallott először a rózsakeresztségről. 1616-ban Frankfurtban a könyvvásáron ismerkedett meg az addig megjelent két rózsakeresztes kiáltvánnyal. Később ezeket kommentárokkal látta el egy művében, de további munkáiban is védelmébe vette a mozgalmat. 1620-ban Magdeburgban működött Móric hessen-kasseli tartománygróf orvosaként. 1622-ben hunyt el ismeretlen körülmények között. Utolsó műve a Rómában, majd később Rostockban megjelent Cantilenae Intellectuales et Phoenice redivivo című munka volt, ami latin és francia verseket tartalmazott.
Borbonius 1612-ben szerezte meg a prágai polgárjogot, részt vett a város közéletében, 1619-től a lakhelye, Nové Město egyik képviselője lett. Csatlakozott a Habsburg-ellenes felkeléshez, amiért a fehérhegyi csata után kemény büntetést kapott, fej- és jószágvesztésre ítélték. A vérpadtól magas pártfogói mentették meg. Az ítéletét életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhítették, amelyet saját házában kellett letöltenie. Azonban ingatlanjait, könyvtárát elkobozták, ezeket csak 1623-ban kapta vissza. A praktizálást folytathatta, de nem volt hajlandó katolizálni, ezért sok hittársával (cseh testvérek) együtt Lengyelországba, Toruńba menekült. Itt a leendő lengyel király, IV. Ulászló ((Władysław IV Waza) orvosa lett. 1629-ben hunyt el.
A kötetben a következő négy mű szerepel ebben a sorrendben:

1. Tripus Aureus, Hoc est, Tres Tractatus Chymici Selectissimi… opera et studio Michaelis Maieri. Francofurti [Frankfurt am Main], ex chalcographia Pauli Jacobi, impensis Lugae Jensis, 1618.
2. Chronologia Universalis Ab origine Mundi Per Quatuor Summa Imperia… Christophoro Helvico. Giessae [Gissen], excudebat Casparus Chemlinus, 1618.
3. Atalanta Fuigens, hoc est, Emblemata nova De Secretis Naturae Chymica, Authore Michaele Majero. Oppenheimi, ex typographia Hieronymi Galleri, sumptibus Joh. Theodori de Bry, 1618.
4. Arcana Arcanissima, Hoc Est Hieroglyphica Aegypto-Graeca, Authore Michaele Maiero. [S.l., S.a.]

A Tripus Aureus, ahogy azt alcíme is mutatja, három írást, három alkímiai írást tartalmaz. Az első két munkát Michael Maier fordította németről, illetve angolról latinra. A 12 kulcs című írás szerzőjének Basilius Valentinust tartották, bár ez valószínűleg álnév volt. A szöveg tizenkét fejezetben, azaz tizenkét lépésben mutatja be, hogyan kell elkészíteni a bölcsek kövét. A munkához Matthäus Merian, a kor egyik leghíresebb rézmetszője készített ábrázolásokat. A második szöveg, Thomas Norton költeménye, először 1477-ben jelent meg Az alkímia rendje címmel. Norton ugyancsak a bölcsek kövének előállítását mutatja be, de csak hét lépésben. A harmadik munka John Cremer Testamentuma. A szerző, aki a Westminster apátjának nevezi magát, saját történetét írta meg, miszerint egy itáliai utazása során 1330-ban felkereste Raimundus Lullust, a neves filozófust, akivel visszatért Angliába, hogy III. Eduard részére aranyat készítsenek a franciák elleni háborúra. A verseket hét rövid fejezetben alkímiai receptek követik.

Matthäus Merian metszete Basilius Valentinus művéhez. A XI. kulcs, a többszörözés művelete, azaz az újonnan elkészített bölcsek köve megtöbbszörözi erejét azzal, hogy magába szívja Merkúrt. A folyamat során a kő feloldódik, hogy többszörösen megerősödve újra megszilárduljon. Ezt a stációt nevezik a vörös oroszlán táplálásának a zöld oroszlán vérével. A táplálást szó szerint szemlélteti a kép, mert a vörös oroszlán felfalja a zöld oroszlánt.

A kolligátum második darabja Christoph Helwig történész, teológus világkronológiáját tartalmazza. A kronológia a történetírásnak egy újra felfejlődő részterülete volt a 16. században, mivel táblázatokba rendezték az évszámokat, ami nagyban segítette az oktatást is. Helwig, aki az egyetemi oktatás megreformálását szerette volna elérni a maga területén, didaktikai célokat szolgálva mutatja be négy birodalom (káld, perzsa, görög és római) uralkodóit időrendben. Helwig munkája kirí a kolligátumból, inkább Borboniusnak a prágai egyetemi tananyag megreformálásában végzett tevékenységéhez kapcsolódik.

Jól látszik, Helwig azzal próbálja segíteni a tanulást, hogy az uralkodók mellé rendezte a táblázatban a kor híres tudósait. Bár itt pont téved, hiszen I. (Oroszlánszívű) Richárd uralkodását száz évvel későbbre teszi.

A kötet harmadik darabja Michael Maier Atalanta Fugiens című emblémáskönyve. Maier a művét Atalanta (Atalanté) hercegnő történetére építette, aki, egy jóslat szerint, a családja végzetét okozza, ha férjhez megy. Hogy ez ne következzen be, feltételt állított a kérők elé: csak annak lesz a párja, aki legyőzi őt futásban. Mivel a görög világban ő volt a leggyorsabb, ez megfelelő feltételnek tűnt. Azonban Hippomenész Aphrodité istennőhöz fordult segítségért, aki adott neki három aranyalmát azzal a tanáccsal, ha Atalanta megelőzi őt, gurítson el egy almát, amit a kíváncsi hercegnő felvesz, ezzel elég előnyre tesz szert. Így is történt, Hippomenész megnyerte a versenyt, egybekeltek, gyermekük is született. Mivel egyszer szerelmi vágyukat Zeusz templomában csillapították, a főisten büntetésből oroszlánokká változtatta őket. Maier alkímiai szimbolikát látott a történet minden részében, és metaforaként alkalmazta az arany előállítására. Ezt ötven jelenetben dolgozta fel. Minden jelenetet egy allegorikus képen ábrázoltatott, amihez rövid zenedarabot, ahogy ő nevezte, fúgát írt, valamint egy-egy epigrammát csatolt német és latin nyelven. Minden jelenetet magyarázó rövid szöveg zárt. Ezzel a felépítéssel a fülre, a szemre és az értelemre hatott egyszerre, a szakirodalomban találóan nevezik az első multimédiás kiadványnak. A munka művészi minőségét mutatja, hogy a metszeteket Matthäus Merian készítette.

 XXX. Embléma. A napnak szüksége van a holdra, ahogy a kakasnak a tyúkra. A kép alkímiai értelmezése: a nap a forró és száraz ként, a hold a hideg és nedves higanyt képviseli, szükségük van egymásra, ahogy a kakasnak a tyúkra. A fúgákba bele lehet hallgatni ezen az oldalon.

A kötet utolsó darabja szintén Maier munkája. Magyar nyelvre talán a Legtitkosabb titkok vagy a Titkok titka címen fordítható. A kolligátumban ez az utolsó darab, pedig ez volt Maier munkái közül időrendben az első, ami híressé tette. Kiadási hely és idő nélkül jelent meg, de a szakirodalom a kiadást helyét Angliába vagy Oppenheimbe, idejét pedig 1613-ra vagy 1614-re teszi. Művében Maier az ókori görög és egyiptomi istenségek történeteit tárgyalja. Szerinte a mítoszokat, az egyiptomi és a görög mitológiát nem mesés történetekként kell felfogni, hanem allegóriaként, hieroglifaként, mert egy mélyebb filozófiai titkot rejtenek magukban, amit így fedtek el az egyiptomi papok a tudatlanoktól és a szerencselovagoktól. A titkok titka pedig az, hogy a mitológia az alkímiáról szól. Hithű evangélikusként kerüli a katolikus exegézis említését a mítoszok megértéséhez, helyette a hieroglifikus, politikai, költői és nyelvtani szempontokat javasolja. A könyv hat nagyobb részre oszlik: 1. Egyiptom isteneinek bemutatása; 2. a görög mítoszok elemzése, elsősorban azoké, amelyekben az arany is szerepet kap (aranygyapjú, aranyalma); 3. istenek és istennők genealógiája alkímiai szempontból; 4. ünnepek, játékok, melyeket az alkímia tiszteletére tartottak; 5. Herkules története és szerepe az alkímiában; 6. Az Iliász és az Odüsszeia alkímiai értelmezése. Maier fontosabb megállapításai közé tartozik, hogy az aranyat tartja a legfontosabb fémnek, amely gyógyírként hat a szívre; analógiát állít az arany, a szív és a nap közé.

Arcana Arcanissima, Hoc Est Hieroglyphica Aegypto-Graeca, Authore Michaele Maiero. [S.l., S.a.]. Címlap

A kolligátum történetét két további tulajdonos bejegyzés mutatja. Az első szerint a kapucinusok Szent Józsefnek felszentelt kolostorába került Prágába, amit a város Nové Město részében alapítottak 1630-ban. A kolostort I. Ferenc záratta be 1795-ben. A kolostor felszámoláskor, talán a magyar gyakorlat szerint, annak könyvtárában a királyi udvar könyvtárosai után az egyetemek is válogathattak. Így kerülhetett ez a könyv Budára, az egyetemre. Ugyanis második tulajdonosa Fejér György prépost-kanonok, teológiai doktor, történettudós volt, aki 1824 és 1843 között a pesti egyetem könyvtárnak igazgatójaként működött. Fő műve egy oklevéltár, a negyvenkét-kötetes latin nyelvű Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Az ehhez végzett gyűjtőmunka során ismerkedett meg Villax Ferdinánd ciszterci apáttal, akivel jó kapcsolatba került. Ennek köszönhető, hogy megállapodás született közöttük, miszerint Fejér halálakor az zirci apátságra hagyja könyv-, térkép- és érmegyűjteményét, amelynek fejében a ciszterciek a keszthelyi gimnáziumban (Fejér születési helye) évente két diákot ösztöndíjban részesítenek. Fejér György könyvtára ma is megvan Zircen, darabjait beolvasztották az állományba, mint a jelen tárgyalt gyöngyszemet is.

Fejér György tulajdonbejegyzése

Maier és Borbonius talán személyesen is találkoztak, erre megvolt a lehetőségük, de e könyv által szellemiségük mindenképpen kapcsolódik egymáshoz. Borboniust több irodalmi műben szerepeltetik. Feltűnik Zikmund Winter Kampanus magiszter (1988, Európa – Madách) vagy Günter Grass Vesztfál csevely (1987, Helikon) című regényében is.

Felhasznált irodalom:

• Svatoš, Michal: Matyáš Borbonius z Borbenheimu. In. Biografický slovník.
• Forshaw, Peter J.: Michael Maier and Mythoalchemy. In. Furnace and Fugue: A Digital Edition of Michael Maier's Atalanta fugiens (1618) with Scholarly Commentary, ed.: Tara Nummedal, Donna Bilak, University of Virginia Press, 2020.
• Szőnyi György Endre: Exaltatio és hatalom – Keresztény mágia és okkult szimbolizmus egy angol mágus műveiben, Szeged, JATEPress, 1998.
• Viskolcz Noémi, Monok István: A mecenatúra színterei a főúri udvarban, Szeged, SZTE, Budapest, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2013.

Németh Gábor (Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)