Barokk szenvedély – avagy a velencei hegedűs

2021. július 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

280 éve hunyt el Antonio Vivaldi olasz barokk zeneszerző, hegedűművész, pedagógus, impresszárió és pap

 vivaldi_la_cave_opti.jpg
Vivaldi 1725-ben. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás) 

„Amikor 1741. július 28-án „Herr Antonj Vivaldi, Weltl. Priester, alt 60 Jahr” – Vivaldi úr, világi pap, élt 60 évet – szegényes temetése lezajlott a bécsi St. Stephan temetőben, a nagyszerű zeneszerző, hegedűművész, karmester és pedagógus rég túljutott már pályájának delelőjén. Alig vették észre, hogy meghalt.”

Walter Kolneder: Antonio Vivaldi 1678–1741. Élete és művészete. ford. Pándi Marianne, Budapest, Gondolat, 1970, 5. – Törzsgyűjtemény

Ahogy ez történni szokott, a Vivaldinál fiatalabb zeneszerző-generáció tagjai már avíttnak, túlhaladottnak érezték Vivaldi stílusát, és a közönség is sokkal inkább figyelt Tartini vagy Locatelli alkotásaira. Antonio Vivaldi népszerűsége azonban a mai napig töretlen, sőt, kijelenthetjük, hogy korunkban az egyik leginkább kedvelt barokk zeneszerző. Műveit Johann Sebastian Bach is előszeretettel dolgozta át. Munkássága alatt elképesztő mennyiségű és változatosságú, vitathatatlan értékű művet alkotott. Írt szonátákat, koncerteket vonóshangszerekre, fafúvósokra, trombitára, mandolinra, gitárra, billentyűs hangszerekre, de művei sorában akad számos zenekari koncert (concerto) is. Nem beszélve kamarazenéjének gazdagságáról. Egyházi zenéje sem merült feledésbe, ma is gyakran hangzik fel világszerte előadótermekben, templomokban a Stabat mater és a Gloria. Operái igazi különlegességek. Az utóbbi évtizedekben számos nagyszerű felvétel készült belőlük ismert, korabeli hangszeres együttesek tolmácsolásában. Fontos megemlíteni Juditha triumphans című oratóriumát, Németh Pál vezényletével.
Walter Kolneder professzor, elismert Vivaldi-szakértő, zenetudós kiemeli:

„Tévedés volna azt hinni, hogy, mivel ez idő tájt egyházi rendbe tartozott […], alig került volna kapcsolatba a színházzal, s így ne lett volna operai tapasztalata. A 17. és 18. században semmi rendkívüli nem volt abban, hogy az operai zenekarban papok is játszottak, sőt, Velencében már azáltal szoros kapcsolatban állt az egyházi zene az operai élettel, hogy az operák kórusai, és részben szólistái is, javarészt a San Marco kórusából kerültek elő.”

Walter Kolneder: Antonio Vivaldi 1678–1741. Élete és művészete, ford. Pándi Marianne, Budapest, Gondolat, 1970, 167. – Törzsgyűjtemény

A négy évszak Vivaldi vitathatatlanul legközkedveltebb alkotása, a mai napig nagy sikernek örvend a zenehallgatók körében. Vivaldi e műve programzene, valószínűleg maga a szerző írt hozzá szonetteket. A négy évszak bravúros zenedarab, amely négy hegedűversenyből áll. 1720 táján íródott, de nyomtatásban 1725-ben jelent meg.

pkg_2017_2_00001_opti.jpg

Antonio Vivaldi: A 4 évszak, [Budapest], OSZK, 2017. Plakát (Stankowsky Nóra-Hutás Erzsébet : közreműködik a Magyar Állami Operaház tagjaiból alakult Budapesti Kamarazenekar vonósötöse. Pető Tamás festményeivel. A plakát a 2017. június 24-i Múzeumok Éjszakája rendezvény kapcsán készült. Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, 6. szint, Díszterem) – Törzsgyűjtemény

A Vivaldi-művek hatása a magyar költőket is megihlette. Közülük érdemes kiemelni Villányi László és Tandori Dezső nevét. Tandori Dezső méltán híres, korszakalkotó verseskötete, az 1968-ban megjelent Töredék Hamletnek egy Vivaldi emlékére írt költeményt is tartalmaz. A rilkei módon jelentésgazdag, filozofikus alkotásban benne lobog az a mindent átható szenvedélyesség, amely magát Vivaldit is jellemezte. Az In memoriam Antonio Vivaldi által Tandori mintegy szavakból igyekszik szobrász módjára síremléket állítani a velencei mesternek. Vivaldi már-már tapintható, érzéki hegedűszólamai, mint egymást kergető, azúrkék hullámok tolulnak elénk, hogy egy pillanatra megállhassunk a lét kozmikus forgatagában.

„….Űr kavicsai, felhők, mily lazán
görögtök medretekben, hogy helyet
hagyjatok még nekünk is magatok
alatt. Magatokon keresztül-tártak,
elvéthetetlen senkinek-se-tájak,
gyengédségtek mint kanalat
meríti meg a szívet sajátmagában: mozdulatlan
merülve az égben bőséged érezd,
ahogy az izmok roppanásától erezve
márványként fekszel – a napos fűben
felülj, magadon elidőzz.”

Tandori Dezső: In memoriam Antonio Vivaldi. Részlet. In. Uő: Töredék Hamletnek, Budapest, Szépirodalmi, 1968. – Digitális Irodalmi Akadémia

Villányi 1997-ben megjelent Vivaldi naplójából című kötetének verseit a barokk muzsika tükörszerű csillogása és sejtelmes líraisága hatja át.

Arra a kérdésemre, hogy milyen kapcsolat fűzi mint költőt és mint zenehallgatót Vivaldihoz, Villányi László a következőket válaszolta:

„Elérkezett életemben olyan időszak, amikor a töredék kezdett izgatni, egyszerűen eltávolodtam a hagyományos versformálás vágyától. Úgy éreztem, ha egy följegyzést meghagyok a maga töredékességében, hitelesebb, izgalmasabb. A töredék eleve naplószerű, de engem mindig is a költészet mibenléte foglalkoztatott, így ebben a vonatkozásban az, hogy a töredék mennyi költészetet hordozhat, miként mutathatók fel a köznapokban rejlő poétikus pillanatok, történetek. Ekkor fedeztem fel Vivaldi-énemet, valamiféle azonosulást egy különös élethelyzettel, a zenében domináló életöröm s a cölibátus közötti mérhetetlen feszültséggel. Rendkívül inspirált, hogy ebben mennyi költészet rejtőzhet. Vagyis szó sem volt arról, hogy én Vivaldi személyét, életét akartam volna megírni. Számos töredék megszületése után írtam fel a füzet elejére: Vivaldi naplójából. Lehet, az sem mellékes, hogy nevünk ugyanazokkal a betűkkel kezdődik és végződik. Íródott az életből kiemelhető költészet, s aztán egy idő után termékeny költői ötletnek bizonyult, hogy a töredékek összeállnak egy adott évben. Természetesen elolvastam az összes fellelhető életrajzot, de csak egy-két történést emeltem be, Vivaldi papi mivolta és az én szerzetesi énem pedig előhívott néhány bibliai idézetet. A zárójeles zárások egyszerre szeretnék jelezni valaminek a végét, s ugyanakkor másnak a kezdetét, mint ahogy az apró hidak Velencében. Vivaldi felszabadított, segített felismerni egyik rejtőzködő énemet, így csak a kedvem szerinti költészet megteremtésére koncentrálhattam. Sok-sok CD van a polcomon, számos felvételt szeretek, közülük emelhetek ki néhányat: csellószonáták Jaap Ter Linden, fuvola concertók Severino Gazzelloni játékával. Az Il Giardino Armonico és Cecilia Bartoli közös lemeze. Concertók autentikus hangszereken a Musici di San Marco előadásában. A Stabat Mater Marie-Nicole Lemieux-vel. Legutóbb zenész barátomtól kaptam meg a remek fagottversenyeket, ahol Milan Turković a szólista.”

Antonio Vivaldi: E-moll fagottkoncert, RV 484. 1. Allegro poco. Előadó: Milan Turkovic (The English Concert: Trevor Pinnock. Vivaldi: Winter Is Coming, Deutsche Grammophon GmbH, Berlin, 1987.

Szegedi-Szabó Béla (Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1216636584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása