„A példátlan példa éppen az, hogy a tökéletesnek ez az egyensúlya, a költői törvényeknek ez a hálózata, ez az összefüggésrendje az elvadult, törvény nélküli, gonosz káoszban születik, mutatja fel tündéri ragyogását, már nem is e világi fényeit.”

Ortutaty Gyula kísérőtanulmányából. Részlet. In: Radnóti Miklós: Bori notesz, Budapest, Helikon, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985, 12. – Törzsgyűjtemény

Kérem, hogy meséljen a Miércoles 14 könyvkiadóról! 

A Miércoles 14 Ediciones kiadó számomra egyfajta szabadidőben végzett „passzió”. Orvos vagyok, de mindig is szenvedélyesen érdeklődtem az irodalom iránt. Diákkoromban novellákat írtam. Évekkel ezelőtt azon kaptam magam, mikor egy kis szabadidőm akadt, hogy erőteljesen foglalkoztat az irodalom, bár akkor még nem volt konkrét ötletem vagy tervem. És végül arra az elhatározásra jutottam, hogy műfordítással is szeretnék foglalkozni. Sok évet töltöttem az angol nyelv tanulásával, és akkoriban posztgraduális tanulmányokat folytattam – távoktatás formájában – egy brit egyetemen. Mindig is érdekeltek és magával ragadtak az angol szerzők, főleg a 19. század végéről és a 20. század elejéről. Így rászántam magam, hogy olyan műveket fordítsak le, amelyek korábban nem jelentek meg spanyolul, vagy amelyek feledésbe merültek. Megtanultam a könyvtervezéshez szükséges szoftvereket használni, a tudásom kiterjesztettem a technikai és jogi dolgokra is. Ez volt a Miércoles 14 kezdete. A mai napig olyan szerzők művei alkotják a katalógust, mint pl. Saki, G. K. Chesterton, H. G. Wells, Arthur Machen, Max Beerbohm és Lord Dunsany és mások.
Független kiadót fenntartani Argentínában anélkül, hogy Buenos Airesben élnék – tapasztalatom szerint – igen kockázatos. Ezért említettem korábban is, hogy a Miércoles 14 egyfajta „passzió”, hobbi, mert én egyedül viszem ezt a vállalkozást, miközben magamat más jellegű munkáimból tartom el.

Hogyan került a fókuszba Radnóti Miklós alakja és költészete?

2018-ban – ugyanabban az évben, amikor megjelentek az első Miércoles 14 Ediciones könyvek – Európába utaztam, és többek között Berlinben is megfordultam. Ott, a meggyilkolt európai zsidók emlékhelyeinél figyeltem föl Radnóti Miklós nevére. Megismertem a jegyzetfüzetet – az úgynevezett Bori noteszt is, amelybe az utolsó verseit írta. És én akkor úgy éreztem, hogy azonnal el akarom olvasni. Még mindig lenyűgöz, hogy valaki egy ilyen szörnyű helyzetben, rettenetes körülmények között, ahol már a puszta túlélés a tét, az az ember verseket „farag”, ír. Azóta is csak arra tudok gondolni, hogy milyen elemi szüksége lehetett rá. Hogy bármi áron is, de írni! És én úgy gondolom, hogy az effajta alkotások közzététele és terjesztése a költészet szépségének közvetítésén túl egyfajta erkölcsi kötelességem is.

Mit jelentett Önnek a magyarországi utazás és a Radnóti Miklós személyéhez kötődő emlékhelyek felkeresése?

Mióta megjelent a Radnóti-könyv, arra gondoltam, hogy ellátogatok Budapestre. De a jól ismert világjárvány, valamint a személyes problémák az elmúlt napokig ezt késleltették. Úgy érzem, érdemes volt várni. Nem jártam más magyar városban, de Budapestet lenyűgözőnek találtam. És meghatottan álltam a költő emlékhelyeinél, a szobra előtt, és nem utolsósorban a Fiumei úti temetőben található gyönyörű sírkő mellett vagy a róla elnevezett utcában.

Noha a prózát mindig is jobban kedveltem a költészetnél, az elmúlt néhány évben megjelent több mint 30 könyvem közül mégis Radnótié a legszemélyesebb. Valaki azt mondta nekem, hogy egy ilyen könyv „igazolja” a szerkesztői munkámat. Én is ebben hiszek.  

Mi a helyzet a kis országok, kis nemzetek irodalmával az argentínai könyvpiacon? El tudják érni a közönséget? Milyen volt a Bori notesz fogadtatása?

Ha jól tudom, az országban – szerencsére - rengeteg kis, független kiadó van. Ennek ellenére meglehetősen bonyolult versenyezni a multinacionális vállalatokkal. Vagyis a kereskedelmi forgalomban lévő könyvesboltokban csak azt lehet megtalálni, amit a nagy kiadók adnak ki. De akad néha egy-egy érdekes fesztivál és egyéb rendezvény – különböző könyvvásárok – is, amelyek teret adnak a független kiadóknak, hogy bemutatkozzanak. Léteznek olyan független kiadók, amelyek bizonyos országok irodalmára specializálódtak, de sajnos, ők csak nehezen jutnak el a szélesebb közönséghez.

A Bori notesz versei a világköltészet talán legfelkavaróbb alkotásai, a tökéletes esztétikai megvalósuláson túl olyan egzisztenciális súllyal bírnak, ami fokozhatatlan. Olyan helyzetben és körülmények között születtek, amelyek közepette az ember szinte teljességgel lehetetlennek gondolná a versírást. Radnóti Miklós ennek ellenére véghez vitte a legnagyobb prófétai csodát, és ezáltal valami megfoghatatlan transzcendencia finom, de éles fénye vonja be a költeményeit. Mit nyújthat ez a költészet az argentin olvasó számára?

Úgy gondolom, hogy az ilyesfajta költészet befogadásának élménye egyetemes. Egy ilyen műnek ereje van. Ez az erő megérinti az olvasókat, hat rájuk. Természetesen nem minden vers, nem minden irodalmi szöveg és nem minden műalkotás bír ilyen elképesztő hatással. Hogy őszinte legyek, kezdetben, anélkül, hogy elolvastam volna, úgy gondoltam, hogy az irodalmi értékétől függetlenül is fontos számomra a notesz tartalma, már csak a sajátos kontextus miatt is, amelyben létrejött, közzé kell tenni. Őszinte elismerésem annak a mély akaratnak, amely ilyen körülmények között se adta föl a költészetbe, a szavakba vetett hitét. Miután elolvastam őket, rögtön megérintett a versek intenzitása. Nem vagyok tudósa a költészetnek, de kétségtelen „küldetése” van a Bori notesznek; olyan drámai erejű szépség bontakozik ki ezekből a versekből, amelyeket olyan valaki írt, akire a szörnyű halál várt.

Meséljen egy kicsit a fordításokról, illetve a fordítók személyéről!

Miután 2018 végén visszatértem az utazásomról, Radnóti-kötetek után kutattam az interneten. Mivel Radnóti műveinek nem találtam spanyol kiadását, ezért megvásároltam az All that still matters at all. Selected poems of Miklós Radnóti című 2014-ben megjelent könyvet, Radnóti Miklós válogatott verseit angolul, John M. Ridland és Peter V. Czipott fordításában, amelyek nemcsak a Bori notesz alkotásait tartalmazták, hanem a költő korai műveit is.
Ettől kezdve az általam kigondolt projektnek két kulcsfontosságú aspektusa kínálkozott: először is nem akartam angolból fordítani, ezért keresnem kellett valakit, aki jól tud magyarul. Továbbá azt szerettem volna, ha a könyv fizikai megjelenése, formája hasonlít az eredeti jegyzetfüzetre. Noha minden más Miércoles 14 Ediciones könyv nagyobb méretű; ez a Radnóti-kötet 15x10 cm, nagyjából akkora, mint a költő füzete. Maga a borító a cirill nyelvű felirattal az eredeti noteszt kívánja reprodukálni.
Rosario-ban élek, Argentína harmadik legnagyobb városában, és itt lakik Magyarország tiszteletbeli konzulja, Rózsa Ádámné. Úgy döntöttem, megkeresem, hogy tájékoztassam a szándékomról, és útmutatást kérjek. Rózsa Ádámné összehozott engem Kiss Péter úrral, aki fordítóként dolgozik odakinn. Fontos leveleket váltottunk a célkitűzésemmel kapcsolatban. Kiss Péter sok mindent elmesélt, részletesen tájékoztatott engem az ország társadalompolitikai helyzetéről, annak összefüggéseiről a második világháború időszakából. Aztán végül úgy döntött, hogy időhiány miatt nem tud dolgozni az összes vers lefordításán, de a kötet két legrövidebb versének tolmácsolását mégis elvállalta.
Ezt követően egy ideig nem folytattam a projektet, mert más sürgető könyvkiadási munkáim adódtak. Végül magyar fordítók után kutattam egy nyilvános fordítói és tolmácsnyilvántartásban, és megtaláltam Susana Lajtaváryt, aki rögtön őszinte érdeklődést mutatott. Amikor a fordítások elkészültek, én először összevetettem az angol és a spanyol fordításokat, majd ebből kiindulva vettem a bátorságot, hogy apróbb változtatásokat eszközöljek, amelyek – remélem – hasznára válnak majd a verseknek.
A Bori notesz kétnyelvű magyar–spanyol kiadása 2020 áprilisában jelent meg – a Covid-19 miatt igen szerencsétlen időszakban. Mégis a mai napig ez a könyvünk a legsikeresebb, kereskedelmi szempontból is. Tudomásom szerint ez a Bori notesz egyetlen spanyol nyelvű kiadása. Néhány hónappal ezelőtt e kötet néhány verse a spanyol Surco folyóiratban is megjelent.
És nagyon fontos újra elmondanom, hogy ez a Radnóti-kötet a legszemélyesebb „választásom”, misszióm, a legmegindítóbb könyvem, amit eddig kiadtam.