Az Oltáriszentség világkongresszusok rendezésével való ünneplésének gondolata a III. Francia Köztársaságban, a 19. század végének erős antiklerikális-ateista áramlataival való szembeszállás igényével született meg a katolikus közösségben. A kezdeményezésben nagy szerepet játszott egy világi asszony, Marie-Marthe Tamisier, aki laikus támogatóival először zarándoklatokat, helyi, majd nemzeti szintű eucharisztikus kongresszusokat szervezett. A kezdeti sikereken felbuzdulva 1881-ben az észak-francia iparvárosban, Lille-ben hívták össze az első Eucharisztikus Világkongresszust, amely megteremtette a máig élő hagyományt. Összeállításunk harmadik része azt mutatja be, hogy a magyar nyilvánosság 1938-ban hogyan értékelte az eseménysorozat hatásait.
Az 1938-as világkongresszus megrendezésére feszült politikai helyzetben került sor. A keresztényellenes eszméket hirdető német nemzetiszocializmus közép-európai erősödését kézzel foghatóvá tette a független Ausztria német megszállása 1938 márciusában, míg a magyar nyilaskeresztes mozgalom egyes csoportjai azzal riogatták a közvéleményt, hogy a világkongresszus után forradalmi úton megdöntik a kormányt, és magukhoz ragadják a hatalmat. 1938 januárjában a német kormány megtiltotta saját állampolgárainak a világkongresszuson való részvételt, noha addigra már mintegy tizenötezer fő jelentkezett. A tiltás „csupán” arra vonatkozott, hogy a Magyarországra utazók legfeljebb tíz márka készpénzt vihettek magukkal – ez azonban gyakorlatilag lehetetlenné tette a kiutazást. A hír a magyar katolikus sajtó egyes olvasóit szolidaritási akcióra sarkallta. Egy budapesti plébános például ingyen szállást és ellátást ajánlott fel német zarándokoknak, remélve, hogy példája ragadós lesz. A felhívás talált is néhány követőre, azonban a lelkes felajánlások természetesen nem segíthettek a probléma lényegén. Nagyobb jelentőséggel bírt, hogy a magyar katolikus közvélemény befolyásolása érdekében azonnal megindult a szélsőjobboldali propaganda. A Láthatatlan Front nevű szerveződés például röpiratban bizonygatta, hogy a magyar katolikusok többsége megértéssel fogadta a német tiltást, mivel belátta, hogy a világkongresszus voltaképpen a Harmadik Birodalom elleni tüntetés lesz. A Turáni Roham című kiadvány pedig egyenesen a „németellenes provokációnak” tartott rendezvény betiltását követelte.
A világkongresszus főoltára a Hősök terén a magyar nemzeti hagyomány és a katolicizmus összefonódását is jelképezte. A kép forrása: Új Nemzedék, 20. évf., 1938. május 19., 10. – Törzsgyűjtemény
A kényes helyzetben a magyar szervezők szimbolikus gesztusok segítségével közvetítették a rendezvény üzenetét a nyilvánosság számára. A szervezőbizottság tagjaként Bangha Béla jezsuita szerzetes például már 1937-ben kifejtette:
„Egy eucharisztikus világkongresszus nem politikai esemény és elsősorban nem is keresi a kifelé való manifesztációt […] olyan időket élünk, amikor egy eucharisztikus világkongresszus magában véve is hatalmas szózat a nyilvánosság, mégpedig a közömbös, sőt ellenséges nyilvánosság felé is”.
Bangha Béla: Mit várhatunk az Eucharisztikus Világkongresszustól? In. Magyar Kultúra, 24. évf., 1937. 5. sz., 133. – Törzsgyűjtemény
1938 januárjában, a kongresszust beharangozó nemzetközi sajtótájékoztatón Bangha azt mondta, a rendezvény néma tiltakozás lesz a „harcos ateizmus és az istentelen bolsevizmus”, illetve mindazon üldözési akciók ellen, amelyek különböző országokban folynak a kereszténység ellen.
Magyar Világhíradó 732. (1938. március). A világkongresszus szervezőbizottsága bemutatja az előkészítő munkát a kormányzónénak. Az Eucharisztikus Kongresszus előkészítő munkálatai Forrás: Nemzeti Filmintézet Magyarország. Filmarchívum
Érthető tehát, hogy a kiélezett kül- és belpolitikai helyzetben a magyar sajtó az ünnepélyes megnyitó előtt komoly várakozásokat fogalmazott meg. A konzervatív írófejedelem, Herczeg Ferenc például elsősorban morális példamutatást remélt a katolikus összejöveteltől:
„Ha a valláserkölcsi tilalmakat, melyek a polgári életben minden becsületes embert köteleznek, érvényesíteni tudnák a nemzetközi életben, ha azt, ami a magánéletben hazugság és kétszínűség, megbélyegeznék a diplomáciában is, ha a rablás a nemzetközi életben is rablás maradna és nem hódítás, ha a tömeges mészárlás gaztett volna és nem hőstett – akkor az emberiség ma nem élné a rettegés korát.”
Herczeg Ferenc: Világkongresszus. In. Pesti Hírlap, 60. évf., 1938. május 22., 1. – Törzsgyűjtemény
A liberális sajtó népszerű orgánuma, Az Est szerint a kongresszust nagy örömmel üdvözli az egész magyar nemzet, amely:
„zivataros történelme folyamán törhetetlen hűséggel és önfeláldozással állt világtörténelmi vártáján, a keresztény civilizáció védelmében, Kelet és Nyugat kapujában. Ez a keresztény civilizáció maga a civilizáció és eszményei, igazságai és ideáljai nélkül a barbárság éjszakájába merülne a világ.”
Az egész világ. In. Az Est, 29. évf., 1938. május 24. 1. – Törzsgyűjtemény
Egy másik liberális lap, az Esti Kurír lelkesen üdvözölte a legátus megérkezését. A cikk szerint XI. Pius pápa:
„Elküldte követét, nehogy megfogyatkozzunk a pogányok vad rohamától s nehogy elbukjunk a rosszakaratú hatalmasságok csapdáiban.”
Horváth Béla: A pápa követe Budapesten. In. Esti Kurír, 16. évf., 1938. május 24., 7. – Törzsgyűjtemény
Még az egyébként általában harciasan antiklerikális irányú szociáldemokrata napilap, a Népszava is visszafogottan várta a megnyitót, bár rendszeresen beszámolt azokról az apró kényelmetlenségekről, amelyeket a budapesti polgároknak a rendezvény miatt kellett elszenvedniük – például arról, hogy az angol kupagyőztes futballcsapat kénytelen volt lemondani tervezett vendégszereplését, vagy hogy a Munkás TE tornászainak a szabadban kellett megtartaniuk edzéseiket, mivel tornatermükben ideiglenes tömegszállást hoztak létre a zarándokok számára. A világkongresszus lefolyását a magyar sajtó igen intenzív figyelemmel követte, az újságok rendkívül terjedelmes tudósításokat közöltek a színpompás eseményekről, a rádió élő egyenes adásban közvetített az ünnepségekről. Az eseménysorozat lezajlása után a magyar nyilvánosság azonnal megkezdte az értékelést, a tanulságok levonását.
A kongresszus jelvénye virágokból a Krisztina téren. A kép forrása: Új Nemzedék, 20. évf., 1938. május 26., 7. – Törzsgyűjtemény
A szervezőbizottságban is szerepet vállaló politikus, volt miniszterelnök, Huszár Károly a Magyar Kultúrában közzétett cikkében kijelentette, hálásak a Mindenhatónak, hogy a katasztrofális helyzetben is diadalra vezette a kongresszust. Szerinte a magyar katolikusok elmélyült hitélete, komoly vallásossága Budapesten valóságos revelációt jelentett a világegyház számára, és a kongresszus politikai szempontból is kedvező hatással járhat.
„Soha még ennyit nem írtak Budapestről és a magyar katolicizmusról. Divatba jöttünk, rajtunk függött egy hétig a Világegyház szeme […] mi imáinkkal és ájtatoskodásunkkal olyan szolgálatot tettünk a magyarságnak, amely évtizedek minden propagandamunkájánál többet ér, és amely millió és millió barátot szerzett igazságos ügyünknek anélkül, hogy egyetlenegy ellenséget szerzett volna. […] Elég volt nekünk a saját hitünkkel és ügyünkkel foglalkozni, s azzal, hogy semmiféle provokációra nem reagáltunk a felekezetekkel való viszonylatban éppúgy, mint külföldi relációban, a békességnek a biztosítóivá váltunk.”
Huszár Károly: A kongresszus után. In. Magyar Kultúra, 25. évf., 1938. 11. sz., 325–326. – Törzsgyűjtemény
Az Estnek egy másik szervező, Mihalovics Zsigmond plébános adott interjút. Elismerte: az illetékesek áprilisban még attól tartottak, hogy a világkongresszus teljes bukás lesz.
„A közép-európai helyzet feszültsége, a Magyarországon s külföldön terjesztett tendenciózus álhírek olyan félelmet és pánikot keltettek egész Európában, de különösen Hollandiában, Angliában és Franciaországban, hogy az első pillanatban a teljes részvétlenséggel kellett számolnunk ezeknek az országoknak a részéről. […] Ami pedig Amerikában folyt pánik- és rémhírterjesztésben, az egészen példa nélkül állt.”
Ezer és ezer külföldi zarándok küld dicsérő levelet Mihalovits [sic!] kanonoknak, az Eucharisztikus Kongresszus rendezőjének. In. Az Est, 29. évf., 1938. június 4., 5. – Törzsgyűjtemény
A szervezők ezután céltudatos tájékoztató kampányt, „ellenoffenzívát” indítottak, amelynek sikerült megnyugtatnia a zarándokokat, akik ezután mégis vállalták az utazást, majd a kongresszus után nagyon kellemes emlékekkel távoztak Budapestről. Mihalovics szerint:
„a külföldieket is a bensőséges áhítaton és a csodálatosan szép ünnepségeken kívül a pontosan és hibátlanul működő organizáció fogta meg elsősorban. Állítom, hogy ez a tökéletesen működő szervezet minket is meglepett.”
Ezer és ezer külföldi zarándok küld dicsérő levelet Mihalovits [sic!] kanonoknak, az Eucharisztikus Kongresszus rendezőjének. In. Az Est, 29. évf., 1938. június 4., 5. – Törzsgyűjtemény
Herczeg Ferenc szintén elégedetten dicsérte a világkongresszus résztvevőit, elsősorban a magyar vidékről érkező zarándokokat. Úgy látta, hogy a hatalmas tömegek tanúságtétele katolikus hitük mellett egyértelműen bebizonyította: „népünk tiszta és nemeslelkű, minden jóra hajlamos”. Ezért aztán attól sem kell félni, hogy a forradalmi törekvések társadalmi támogatásra találnak:
„A világkongresszus vigasztaló bepillantást engedett a magyar néptömegek lelki életébe. Azok a százezrek, akik a felebaráti szeretet jegyében egyesültek, halálos lefőzetést jelentenek a gyűlölet minden apostola számára.”
Herczeg Ferenc: „Harmónia és nyugalom”. In. Pesti Hírlap, 60. évf., 1938. június 5., 1. – Törzsgyűjtemény
A Népszava szerzői elsősorban a világkongresszus internacionalizmusában lelték örömüket: abban, hogy a Budapest utcáin hömpölygő tömegek, dacára a nemzeti és nyelvi különbségeknek, mennyire jól megértették egymást. Úgy vélték, hogy az európai népekben – a totalitárius ideológiákat képviselő politikusok állandó háborús uszítása ellenére – elevenen él a béke, az igazságosság és a testvériség iránti vágy, ezért a világkongresszus szónokai jól tették, hogy kiemelték ezeknek a gondolatoknak az időszerűségét.
Gáspár Antal: A világ közepe. In. Pesti Hírlap, 60. évf., 1938. május 26., 14. – Törzsgyűjtemény
A sajtó kritikát elsősorban a szomszédos államok magatartásával kapcsolatban fogalmazott meg. A Magyarság például interjút közölt a kongresszus egyetlen izlandi résztvevőjével, Solvejg Guomundsdottir tanárnővel. Ő eredetileg egy negyvenfős norvég csoporttal jött volna, ám társai végül lemondták a programot, így egyedül kellett megtennie a hosszú utat. A hölgy elmondta:
„A mi északi államaink tele vannak a hírrel, hogy Magyarországon és Németországban olyan állapotok vannak, olyan zavarosak a viszonyok, hogy mindenkit lebeszélnek arról, hogy ideutazzon. Most látom, hogy mindez nem igaz.”
Solvejg hat napig utazott Izlandból Budapestre. In. Magyarság, 19. évf., 1938. június 1., 4. – Törzsgyűjtemény
A riporter ehhez megjegyzésként a következőket fűzte hozzá: „A cseh propaganda, úgy látszik, jól dolgozik.” A világkongresszus összességében elérte azt a célját, amit a szervezők részéről a katolikus arisztokrata politikus, Zichy János gróf fogalmazott meg.
„a kongresszus lényege Magyarország számára az, hogy védőbástyát emeljen az előnyomuló pogánysággal szemben”.
Hetényi Varga Károly: Pásztor volt vagy béres? A Magyar Katolikus Egyház a Harmadik Birodalom árnyékában. Dokumentumok 1938–1941., Budapest, Szent István Társulat, 2012., 93–94. – Törzsgyűjtemény
A látványos eseményekben bővelkedő rendezvénysorozat összességében azt a képet sugározta a résztvevők felé, hogy Magyarország a béke szigete, a Nyugathoz kötődő, erős katolikus ország, amely történelmi örökségéhez híven továbbra is a kereszténység védőbástyájaként szolgál.
A világkongresszus látványos ünnepségei mély hatást gyakoroltak a magyar közvéleményre. A kép forrása: Pesti Napló, 89. évf., 1938. május 26., 8. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
- Az egész világ. In. Az Est, 29. évf., 1938. május 24. 1.
- Bangha Béla: Mit várhatunk az Eucharisztikus Világkongresszustól?, In. Magyar Kultúra, 24. évf., 1937/5. 131–133.
- Ezer és ezer külföldi zarándok küld dicsérő levelet Mihalovits [sic!] kanonoknak, az Eucharisztikus Kongresszus rendezőjének. In. Az Est, 1938. június 4. 5.
- Herczeg Ferenc: „Harmónia és nyugalom”. In. Pesti Hírlap, 60. évf., 1938. június 5. 1.
- Herczeg Ferenc: Világkongresszus. In. Pesti Hírlap, 60. évf., 1938. május 22. 1.
- Hetényi Varga Károly: Pásztor volt vagy béres? A Magyar Katolikus Egyház a Harmadik Birodalom árnyékában. Dokumentumok 1938–1941., Budapest, Szent István Társulat, 2012.
- Horváth Béla: A pápa követe Budapesten. In. Esti Kurír, 16. évf., 1938. május 24. 7.
- Huszár Károly: A kongresszus után. In. Magyar Kultúra, 25. évf., 1938. 11. sz., 325–326.
- Klestenitz Tibor: Lelki érték és politikai propaganda. Az Eucharisztikus Világkongresszusok megítélése a magyar katolikus közvéleményben (1912–1938). In. Pannonhalmi Szemle, 2020/2. 35–44.
- Solvejg hat napig utazott Izlandból Budapestre. In. Magyarság, 1938. június 1. 4.
Klestenitz Tibor (MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport,
19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhely, ELKH)
