Elmélyült zenész – kitűnő könyvtáros. 2. rész

2021. szeptember 22. 06:00 - nemzetikonyvtar

Hatvanöt esztendővel ezelőtt hunyt el Vécsey Jenő zeneszerző

Vécsey Jenő a nemzeti könyvtár Zeneműtárának vezetését 1945-től haláláig látta el. Blogbejegyzésünk első részében kevéssé ismert zeneszerzői portréját rajzoltuk meg, második részében a zenetörténész-könyvtárosra emlékezünk.

Vécsey Jenő harminchárom éves korában, 1942-ben került a nemzeti könyvtár munkatársi gárdájába. Kezdetben a feldolgozó osztály tisztviselője, majd 1945-től halálig a zenei gyűjtemény vezetője volt. Ebben a minőségében méltó utóda lett nagy tekintélyű elődjének, a gyűjteményszervező, állományépítő Isoz Kálmánnak. A Budapest ostromakor hatalmas károkat szenvedett Zeneműtárat a romjaiból építette újjá, s az elkövetkező években – az államosítás során átvett, kincseket érő kéziratokkal, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló dokumentumokkal tetemesen megnövekedett állományt – céltudatos szervezőmunkával, szívós kitartással, s a muzeális kottaanyagok szakszerű gondozásával, modern módszerekkel kezelt gyűjteménnyé fejlesztette. A korábbi gyakorlattól eltérő új szerkezetű nyilvántartásokat vezetett be, s a kartotékok szokásos korabeli leíró rendszerét több, a kutatómunkát segítő speciális katalógussal (szerzői gyorskatalógus, sorozati katalógus) egészítette ki. Továbbfejlesztette az 1930-as évek elején Isoz tervei nyomán Bartha Dénes által realizált ún. „szövegkezdeti” nyilvántartást, valamint a Tár sajátos igényeinek figyelembevételével (az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapelveinek felhasználásával) kialakította a zenei szakkatalógust is. Számára a magas szinten művelt könyvtári munka végső soron azt a célt szolgálta, hogy kialakíthasson egy olyan többfunkciójú kutatóhelyet, amely akkor tölti be szerepét, ha a zenetudomány számára éppúgy biztosítja a dokumentumok hozzáférhetőségét, mint a művészet számára az értékes előadási anyagok feltárását. Ahol, szavaival, a kutató és a könyvtáros egy szinten válhatik egymás segítségére. Két évtizedes igazgatása alatt ezen elvek mentén munkálkodva lett az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteménye alapvető forrásterülete mind a magyar, mind az egyetemes zenetörténeti kutatásnak.

kep_6_zenemutar_munkatarsak_opti.jpg

A Zeneműtár munkatársai, 1963–1964. A képen (balról jobbra) Hamburger Klára, Vavrinecz Veronika, Vécsey Jenő és Pócsi Árpádné Munkácsi Gabriella. A felvételen nem szerepel Kecskeméti István zenetörténész, a gyűjtemény tudományos főmunkatársa, Vécsey halálát követően tizenöt esztendőn át vezetője. – Zeneműtár, gyűjteménytörténeti dokumentumok

Habár a könyvtárosi mesterség a kisujjában volt, kutatómunkájában, személyes megnyilatkozásaiban Vécsey Jenő mindenekelőtt muzsikus maradt. Azon munkálkodott, hogy új életre kelhessenek mindazok a gyűjteményben őrzött zeneművek, melyeknek, véleménye szerint, elfeledtetése nemcsak mulasztás, de bűn is volna: s megszólalhassanak az évszázadok óta néma hangjegyek. Tudományos publikációi, ismeretterjesztő rádióelőadásai, modern kottakiadványai, s az általa alapított beszédes című Musica rinata kotta- és hanglemezsorozat egyaránt ezt s célt szolgálták. E munka elvégzéséhez önmaga számára két, egymással párhuzamosan haladó utat jelölt ki, s ezek mentén élete végéig kitartó következetességgel haladt. Az egyik útirány az Esterházy-gyűjtemény kevéssé ismert szerzőinek, de mindenekelőtt Joseph Haydn és nem utolsó sorban öccse, Michael Haydn műveinek feltámasztása volt. Mint egy rádióelőadásában fogalmazott:

„[a fiatalabb Haydn művészetét feléleszteni, egyéniségét megismerni] már csak azért is fontos számunkra, mert nemcsak bátyja élt több mint három évtizedig Magyarországon […] hanem mert ő is évekig működött hazánkban, a nagyváradi püspöki rezidencián."

Michael Haydn hangszeres zenéje. Gépirat. Vécsey Jenő hátrahagyott írásai – Zeneműtár, gyűjteménytörténeti dokumentumok

Vécsey volt az, aki Zeneműtár Esterházy-gyűjteményében fellelhető Michael Haydn-kompozíciók közül elsőként adta közre azt a már Salzburgban komponált d-moll szimfóniát is, melynek egyes részeiben, kiváltképp a harmadik tétel főtémájában „ha nem is nagy határozottsággal”, bizonyos magyaros jelleget vélt felfedezni.

Ugyancsak az ő nevéhez fűződik Joseph Haydn L’ infeldelta delusa című vígoperájának rekonstrukciója és tudományos közreadása, valamint a zeneszerző más daljátékaiból kiválasztott áriák modern, zongorakíséretes átiratának elkészítése.

Vezetésével készült el az a forráskatalógus is, amely elsőként összegezte a nemzeti könyvtár Esterházy-gyűjteményének Haydn-autográfjait. Az 1959-es jubileumi évben megjelent Haydn művei az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményében című kötet összeállításában Vécsey mellett a Zeneműtár zenetörténész munkatársai Falvy Zoltán, Kecskeméti István, Somfai László is közreműködtek. A nemzetközi érdeklődésre tekintette a kiadvány német és angol nyelven is megjelent.

kep_14_haydn_vecsey_borito_angol_opti.jpg

Haydn compositions in the Music Collection of the National Széchényi Library, ed. and intr. by Jenő Vécsey, Budapest, Akadémiai, (Publications of the National Széchényi Library 48.), 1960. Az angol nyelvű kiadás Joseph Haydn portréjával díszített borítója. – Törzsgyűjtemény

Vécsey nagy odaadással járta az általa kijelöl út másik egyenesét is, elsőrendű feladatának tekintette magyar zenei emlékeink életre keltését. Különösen fontosnak tartotta az Erkel-életmű népszerűsítését, a zeneszerző elhallgatott operáinak (Bátori Mária, Sarolta, Dózsa György, Brankovics György, Névtelen hősök, István király) rekonstruálását, felújítását. Maga több operarészlet nagyzenekari változatát készítette el, közülük néhány a rádióban is elhangzott. Tevékenyen részt vett az 1960-as évek elején meginduló Erkel-összkiadás munkálataiban, a nyolc Erkel-operából négyet, valamint hét nyitányt készített elő kiadásra. A 19. századi verbunkos zene és a nemzeti romantika kevéssé ismert szerzőire kiállításokon hívta fel a figyelmet, művészetüket rádióműsorokban népszerűsíttette. Jó érzékkel választotta ki a bemutatásra szánt darabokat, melyekből gyakran alkalmi átiratokat készített. Nevéhez fűződik többek között Doppler Ferenc, Mosonyi Mihály, Ruzitska György, Thern Károly és mások operarészleteinek, dalainak rádiófelvételre alkalmassá tétele.

Egressy Béni: A csalogány búcsúja. Átdolgozott változat. Ének: Ágay Karola. Forrás: Youtube

Vécsey Jenő mind a zenei könyvtártudomány, mind pedig a hazai és nemzetközi forrásfeltáró zenetudomány számos terültén maradandót alkotott. Munkái: könyvtárszakmai vonatkozású írásai, zenei szakcikkei, igényes kottakiadványai megbecsült helyet biztosítanak számára a zenei vonatkozású tudományszervezés és könyvtárépítést történetében. Utódai, az önálló jogállását közel egy évszázadon át megőrző Zeneműtár mindenkori vezetői és munkatársaik arra törekedtek – s törekednek ma is –, hogy tovább gondozzák örökségét: magas mércét állítsanak a könyvtári munka minőségében és példát mutassanak a zenetörténeti kutatások, mindenekelőtt a magyar történeti múlt elfeledett értékeinek megismertetésében.

Felhasznált irodalom:

Kelemen Éva (Színháztörténeti és Zeneműtár)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8616690852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása