„De patientia ipsius et transitu mortis – Christo iam igitur cruci confixus Franciscus, tam carne quam spiritu; non solum Seraphico amore ardebat in Deum: verum etiam sitiebat cum Christo crucifixo, multitudinem salvandorum.”

Bonaventura da Bagnorea: Vita beatissimi p. Francisci Assissiatis. Alterius nimirum illius Angeli Apocaliptici habentis signum Dei viui, Bécs, 1652. Címoldal. Jelzet: App. H. 3112 – Régi Nyomtatványok Tára Apponyi-gyűjtemény

„Krisztussal immár testben és lélekben egyaránt keresztre feszítve, Ferenc nemcsak szeráfi szerelemmel égett Istenbe, hanem a keresztre feszített Krisztussal együtt sokak üdvözülését is szomjúhozta.”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior (ford. Berhiadai Piusz OFM.) Budapest, Szent István Társulat, 2015, 165. – Törzsgyűjtemény

„Természetévé vált Ferencnek, ennek a lélekben már angyalhoz hasonló embernek, hogy soha ne hagyjon fel a jóval, sőt égi lelkek módjára Jákob létráján szállt fel Istenhez, vagy szállt le felebarátjához.”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015, 155. – Törzsgyűjtemény

„… ez az Istennel eltelt ember megértette, hogy amint Krisztus követője volt tevékeny életében, úgy hozzá kell hasonulnia (conformis ei esse debere) szenvedésének fájdalmaiban és gyötrelmeiben is, mielőtt átmegy ebből a világból.”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015, 155. – Törzsgyűjtemény

„Midőn tehát a vágyakozás szeráfi hevében egészen Istenig emelkedett, és a gyöngéd együttérzés által ahhoz lett hasonló, aki szerfölött nagy szeretetében a keresztre feszítés kínját óhajtotta: egy reggel a szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe körül [szeptember 14.], miközben a hegyoldalban imádkozott, egy Szeráfot látott a mennyek magasából leereszkedni, amelynek hat fényesen izzó szárnya volt. És amikor gyors szárnyalással Isten emberének közelébe ért, szárnyai között a keresztre feszített ember képmása jelent meg, akinek kezei és lábai kereszt alakban voltak kitárva és keresztre voltak szögezve. Két szárnya feje fölé emelkedett, kettőt repülésre tárt ki, kettő pedig befedte egész testét. […] Örvendezett ugyanis a kegyelemteli látvány miatt, mert felismerte, hogy a Szeráf képében Krisztus tekint rá, ám a keresztre feszítés az együtt érző fájdalom tőrével járta át lelkét.”

Szent Bonaventura Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015. 165. – Törzsgyűjtemény

„Secum ferens crucifixi effigiem, non in tabulis lapideis vel ligneis, manu figuratam artificis, sed in carneis membris descriptam digito Dei viui.”

Bonaventura da Bagnorea: Vita beatissimi p. Francisci Assissiatis. Alterius nimirum illius Angeli Apocaliptici habentis signum Dei viui, Bécs, 1652., 345. Jelzet: App. H. 3112 – Régi Nyomtatványok Tára Apponyi-gyűjtemény

„Magán hordozva a Keresztrefeszített képmását, nem kézzel mintázott kő- vagy fatáblákon, hanem testének tagjain az élő Isten ujjával megrajzolva.”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015, 155–158. – Törzsgyűjtemény

„Látomásában Isten szolgája egy megfeszített szeráfot pillantott meg maga fölött, aki keresztre feszítésének jeleivel láthatóan megpecsételte, úgyhogy maga is megfeszítettnek látszott. Keze, lába és oldala a kereszt jegyét viselte, de gondosan ügyelt arra, hogy ezeket a stigmákat mindenki szeme elől elrejtse. Néhányan még életében észrevették ezeket, halálakor pedig igen sokan megpillanthatták. Sok csoda igazolta, hogy ezek a jelek valóban léteztek.”

Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Madas Edit. Fordította Bárczi Ildikó [et al.], Budapest, Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Ki tudná igazán elbeszélni azt a forró szeretetet, amely a Vőlegény barátjában égett? Ahogy az isteni szerelem lángja egészen elnyelte, csakugyan olyan volt, mint az izzó szén. Az Úr szerelmének hallatán ugyanis azonnal fölindult, meghatódott, lángra gyúlt…”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015, 119. – Törzsgyűjtemény

„A keresztre feszített Jézus Krisztus mint mirhacsokor szüntelenül keblén pihent. Hozzámérten kívánt teljesen átalakulni az őt magával ragadó szerelem lángolása révén.”

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior, ford. Berhiadai Piusz OFM., Budapest, Szent István Társulat, 2015, 120. – Törzsgyűjtemény

„Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: »Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!« Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: »Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.« Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: »Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.« Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Így válaszoltam: »Itt vagyok, engem küldj el!«

Iz 6,1–8. Szentírás, Szent István Társulat, 2008. – A Szent Jeromos Katolikus Bibiliatársulat honlapja a Szentírás tanulmányozásához

 „…az első [csoport] az, amely mindig Isten színe előtt áll, és – amint a hagyomány tanítja – szakadatlanul, a többieket megelőzve, közvetlenül egyesül Vele. […] a legszentebb trónusok, a sokszemű és sokszárnyú seregek, melyeket héberül keruboknak és szeráfoknak hívnak, közvetlenül Isten körül helyezkednek el, s közelebb állnak hozzá, mint bárki más. A második hármas a hatalmasságokból, uralmakból és erőkből áll. A harmadik pedig a mennyei hierarchiák utolsó tagjait, az angyalok, arkangyalok és fejedelemségek rendjét foglalja magában.”

Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész: A mennyei hierarchiáról, ford. Erdő Péter. In. Vidrányi Katalin, vál.: Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, Budapest, Atlantisz, 1994., II. kötet, 229–230. – Törzsgyűjtemény

„A szeráf név kinyilatkoztató erővel megtanítja nekünk sajátságaikat, mint az isteni valóság körüli örök és szakadatlan mozgásuk, a hő, az átható élesség, a folytonos és nem lankadó, örök mozgásnak a hevessége, az a képesség, hogy az alattuk állókat hathatósan fel tudják emelni a saját hasonlóságukra, s úgy fel tudják őket hevíteni és gyújtani, hogy éppoly tüzesen izzanak, mint ők maguk; az égető és teljesen elhamvasztó tisztító erő; az a tulajdonságuk, hogy leplezhetetlenül és olthatatlanul fényszerűek és megvilágosítók, akik mindig hamisítatlanul önmaguk maradnak, mert megsemmisítenek mindent, ami sötét homályt kelt.”

Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész: A mennyei hierarchiáról. Ford. Erdő Péter. In. Vidrányi Katalin, vál.: Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, Budapest, Atlantisz, 1994., II. kötet, 229–230. – Törzsgyűjtemény

„Az első szárny (prima ala) – mondja Bernát – a bűnök megvallása, melyet a bűnbánat okoz és alakít.
Az első szárny első tolla az őszinteség,
a második a becsületesség,
a harmadik az állhatatosság,
a negyedik az alázatosság,
az ötödik az egyszerűség,
mivel a gyónásnak őszintének, igaznak, állhatatosnak, a bocsánatban reménykedőnek és bizalmatlanság nélkül valónak kell lennie, továbbá  alázatosnak és egyenesnek, hogy a bűnbánó egyszerűen vállalja saját bűnösségét, és ne mentegesse vagy kisebbítse azt.

A második szárny (secunda ala) – mondja [Bernát] – az elégedettség.
Ennek az első tolla a bűnökről való lemondás, azzal, hogy véget vet az ember annak.
A második a könnyek ontása.
A harmadik a böjt vagy a testi vezeklés.
A negyedik az alamizsnálkodás.
Ötödik az odaadó imádkozás.
Ezekre van szükség a megelégedettséghez. 

A harmadik szárny (tertia ala) a tisztaság.
Ennek az első tolla a látás szemérmetessége.
A második a hallás tisztasága.
A harmadik az ízlelés mértékletessége.
A negyedik a szaglás mértékletessége.
Az ötödik az érintés szentsége.
Ezek válnak az öt testi érzék javára.

A negyedik szárny (quarta ala) a tudat és a lélek tisztasága.
Ennek az első tolla a vágy helyessége, hogy [a lélek] csak jó dolgokat és ne rossz dolgokat kívánjon meg.
A második az Úrban való gyönyörködés.
A harmadik a tiszta gondolatok.
A negyedik a békében való elmerülés, hogy a lélekben nyugalom honoljon.
Az ötödik a tiszta szándék, hogy szándékkal tegyen jót, amikor cselekszik.
Ezek tartoznak a tudathoz és a lélekhez. 

Az ötödik szárny (quinta ala) a felebaráti szeretet.
Ennek az első tolla, hogy senkinek sem ártunk szóval vagy tettel.
A második, hogy mindenkinek segítünk szóval vagy tettel.
A harmadik, hogy segítünk a felebarátainkon szükségükben.
A negyedik, hogy szükség esetén vállaljuk a halált felebarátunk üdvösségéért.
Az ötödik pedig felebarátaink lelki üdvéért buzgolkodva fohászkodni mindhalálig.

A hatodik szárny (sexta ala) az Isten iránti szeretet mindenek felett.
Ennek az első tolla nem más, mint az Isten iránti vágy.
A második Istenért a saját javak szétosztása.
A harmadik Istenért minden elhagyása.
A negyedik Istenért önmagunk megvetése, és a saját kívánságainkról való lemondás.
Az ötödik pedig mindezekben a halálig való kitartás.
Ezt tanítja Bernát. Boldog[ságos] Ferenc ezeket mind szem előtt tartotta, és ezáltal szeráfi Istenszeretetre tett szert.”

Temesvári Pelbárt: Pomerium sermonum de sanctis. Pars estivalis, Rothomagi [Rouen], per Petrum Olivier, pro Francisco Regnault, 1521. 5. Apr., fol. Ii.iji r - Ii.iji v. Jelzet: RMK III. 245d – Régi Nyomtatványok Tára

„Történt egyszer, hogy a Szolga [Seuse magára alkalmazott neve] elmélyedő komolysággal Istenhez fordult, s arra kérte: tanítsa meg szenvedni. Ekkor, lelkének látomásában, megjelent előtte a megfeszített Krisztus szeráf képében. Az angyali jelenésnek hat szárnya volt: kettővel befödte arcát, kettővel a lábait, s kettővel lebegett. Az alsó szárnyaira ez állt fölírva: »Fogadd készséggel a szenvedést«; a középsőkre ez: »Viseld a szenvedést türelemmel«; a legfelsőkre pedig ez: »Tanulj Krisztus módján szenvedni«.”

Suso (Heinrich Seuse) misztikus írásai, ford. Kulcsár F. Imre, Budapest, Paulus Hungaricus – Kairosz, 2001, 59. – Törzsgyűjtemény

„Isteni művet nem képes az Isten a lélekben munkálni, mert mindannak, ami a lélekbe bejut, mértéke van. A mérték pedig az, ami valamit magába zár, és valamit önmagából kizár. Nem így áll ez az isteni munkákkal: behatárolatlanok ezek, és az isteni kinyilatkoztatásban túlcsordulva zárulnak önmagukba. Ezért mondja Dávid: »Isten – a kerubokon ül«. Nem azt mondja, hogy szeráfokon ülne. ‘A kerubok’ a bölcsességet jelölik, ez a megismerés; ez viszi Istent a lélekbe, és ez vezeti a lelket Istenhez. Azonban Istenbe a lelket nem képes bevinni. Ezért Isten isteni munkáját nem a megismerésben végzi, mert a megismerést a lélekben mérték fogja át; e munkákat Ő, mint Isten, sokkal inkább isteni módon viszi végbe. Ekkor lép elő a legmagasabb erő – ez pedig a szeretet –, betör Istenbe, és a lelket a megismerésen keresztül és annak minden erejével belevezeti Istenbe, és egyesíti vele. Ott pedig Isten a lélek erői fölött munkálkodik, nem úgy, ahogy a lélekben, hanem, mint Istenben, isteni módon. Ott a lélek Istenbe alámerül és az isteni természetbe belekeresztelkedik, és ebben fogadja be az isteni életet, ott ölti fel magára az isteni rendet oly módon, hogy Istennek megfelelően rendeződik el.”

Eckhart mester: Válogatott prédikációk, Budapest, Typotex, 2017, 272–273. – Törzsgyűjtemény