Idősíkok találkozása az Apponyi-gyűjtemény egyik nyomtatványában

2025. július 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

Apponyi Sándor-emlékév. 6. rész

A könyv- és történelemszeretők itthon és a világon egyaránt ismerik Apponyi Sándor, a tudós bibiofil, a nagylelkű mecénás, a múzeumalapító nevét, aki a nemzeti könyvtárra hagyta mintegy 15.000 dokumentumot tartalmazó teljes bibliotékáját. De a nagyközönség vajon tudja-e, mi mindent köszönhetünk ennek a jelentéktelennek tűnő, kedves öregúrnak? A gróf halálának 100. évfordulója alkalmából elindított Apponyi-emlékév című sorozatunk az ő munkásságának bemutatása révén a bibliofília és a régi könyvek különleges világába enged bepillantást.

Közhelynek számít, hogy a régi nyomtatványokon keresztül az elmúlt korok szerzői szólhatnak a ma emberéhez, vagyis a könyvek képesek az időn és téren átívelve közvetíteni érzéseket, gondolatokat, és ezzel hatást gyakorolnak a jelenre is. Ám a könyv nem csupán szellemi termékek médiuma, hanem kézzelfogható tárgy is, és mint ilyen, több idősíkot egyesíthet magában. Kiváló példája ennek az Apponyi Sándor gyűjteményében megtalálható Celio Calcagnini (1479–1541) ferrarai humanista műveit tartalmazó 1544-es nyomtatvány. A kötet belívei természetesen a kiadás korából, tehát a 16. század közepéről származnak. Feltűnő azonban a kötés rendkívül jó állapota. Ez nem is csoda, hiszen még egy kevésbé gyakorlott könyvtáros is könnyen megállapíthatja, hogy egy rendkívül új, legkésőbb a 20. század utolsó évtizedére tehető kötésről van szó.

Calcagnini, Celio: Opera aliquot: Caelii Calcagnini Ferrariensis, protonotarii Apostolici, opera aliqvot, Basileae [Basel]: per Hier. Frobenium et Nic. Episcopium, mense Martio M.D.XLIIII. [Mart. 1544.] Jelzet: App. H. 296 – Régi Nyomtatványok Tára

Calcagnini munkája tehát új kötést kapott, ami önmagában nem meglepő. A kötések a használat során idővel tönkremennek, így újra és újra szükséges a nyomtatványok újrakötése. Eddig ebben nincs semmi különös, maga Apponyi Sándor is sok esetben átköttette a gyűjteményébe tartozó elrongyolódott köteteit. Később az őrzésére hivatott intézmény, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátorai is így cselekedtek.
Van azonban egy olyan érdekesség, amelyet érdemes kicsit részletesebben kifejteni. A könyvekkel behatóbban foglalkozó szakemberek számára alapvető ismeret, hogy a könyvek előzéklevelei a kötéshez tartoznak, vagyis átkötés esetén ezek a papírok jóval fiatalabbak, mint a belívek papírja, rendszerint magával a kötéssel egyidősek. Ez ugyan gyakori, de nem kizárólagos szabály. Az itt tárgyalt kiadvány erre kiváló példa, amit alább fogok bizonyítani.
A teljesen modern kötéshez ugyanis szemmel láthatóan régebbi, kékeszöld, tapinthatóan is merített papír kapcsolódik. Jóllehet korlátozott mértékben ma is készítenek kézzel merített papírokat, de ez a tény önmagában is felveti a gyanút, hogy nem a kötéssel egyidős a papír. Fény felé tartva pedig egyértelművé válik, hogy a kötésnél jóval régebbi, több mint száz évvel korábbi papírról beszélünk, a vízjel ugyanis segít az azonosításban.
A papírban két, közepes átnézetű vízjel rajzolódik ki. Az egyik egy összetett címervízjel. Fő motívumai koronás sas felül, alatta egy vár látható. A címer alatt verzál kettős kontúrú betűkből a GIOR. MAGNAN(I) töredékes névvízjel olvasható.

Az előzéklevél vízjele. Calcagnini, Celio: Opera aliquot. Caelii Calcagnini Ferrariensis, protonotarii Apostolici, opera aliqvot, Basileae [Basel]: per Hier. Frobenium et Nic. Episcopium, mense Martio M.D.XLIIII. [Mart. 1544.] Jelzet: App. H. 296 – Régi Nyomtatványok Tára

Az előzéklevél másik sarkában a feliratvízjel szintén kettős kontúrú verzál betűkből áll. A felirat: AL MASSO.

Mindezekből már be is tudjuk azonosítani a papír készítésének helyét és hellyel-közzel az idejét is. Könnyű dolgunk van, hiszen a papírkészítő vagy malomtulajdonos teljes nevével rendelkezünk.
A Magnani család eredetileg Liguriából származik, és 1705-ben költözött Toszkánába, amikor kapcsolatba kerültek a papírgyártással. Egy ideig a papírkészítéséről ismert Lucca városában éltek, majd Pesciában telepedtek le, ahol elindították vállalkozásukat.
A pesciai térségben akkoriban az Ansaldi családhoz kapcsolódó malmok működtek, de a 18. század második felére a monopóliumukat már a Magnani család fenyegette.
Maga Giorgio Magnani eredetileg papírkészítő mester volt, később pedig testvérével, Domenicóval megalapították valódi papírkészítő birodalmukat. 1783-ban jelentős összegeket fektettek be papírmalmok vásárlásába, felújításába és építésébe. Hamarosan Pescia térségének fejlődésében is kulcsszereplővé váltak.
Az 1813-as évben a Magnani testvérek („Fratelli Magnani”) már hét malmot működtettek: négyet Pesciában (Il Masso, S. Lorenzo, La Torre és Fabbrica Nuova) és hármat Vellanóban (Ponte a Gemolano, Pettorina és S. Giovanni). Ezekben rövid időn belül körülbelül 80 család dolgozott. Ebben az időszakban már 20 gyártókádjuk volt – a régió összes gyártókapacitásának a fele –, és gyakorlatilag monopolhelyzetbe kerültek, különösen a külkereskedelemben.
A családi vállalkozás a következő évtizedekben tovább virágzott. 1863-ra, a század közepére már 12 papírmalommal és 31 kézi gyártókáddal rendelkeztek. Ekkor a Magnani család már Európa egyik legnagyobb papírgyártó családja volt, termékeik nemzetközileg is ismertek voltak kiváló minőségük miatt. Az elosztás különböző európai fiókokból történt, és jelentős mennyiségű papírt exportáltak Brazíliába és Észak-Amerikába.
A cég leggyakoribb vízjele a Calcagnini-kötetben is látható címer, amely alatt Giorgio Magnani, Gio. Magnani vagy a GM monogram olvasható. Később más feliratok is kerültek a papírokra.
Az AL MASSO ismert márkanevük volt. Mindezekből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az előzéklevél merített papírja a pesciai Magnani-malmok valamelyikéből származik, vagyis a 19. századból. Elképzelhető, hogy a papír az előző kötéshez tartozott és újra felhasználták, vagy a restaurátorok felesleges papírt kértek a levéltárból és ezeket kapták.
Összefoglalva tehát a fentieket: ebben az esetben az Apponyi Sándor gyűjteményében található Calcagnini-kötet három különböző időszakból származó anyagból tevődik össze. Magát a művet a 16. század közepén merített papírra nyomtatták, jelenlegi kötését viszont a 20. században kapta a kötet, míg az előzéklevelei a 19. században készített papírból vannak.

Felhasznált irodalom: