Jézus eljövetele és a szibillák – Második rész

2021. december 05. 08:00 - nemzetikonyvtar

Advent második vasárnapja 

A múlt heti bejegyzésünk bevezető idézeteként a líbiai Sibylla jóslatából idéztünk egy szakaszt.
Philippus de Barberiis Opusculum de vaticaniis Sibillarum című könyvében a tizenkét szibilla közül őt mutatja be másodiknak. A szerző szerint nem lehet pontosan tudni, hogy mikor élt. A hagyomány úgy tarja, hogy a fején zöldellő virágkoszorút viselt, és szépségesen ragyogó köntösben járt.

1_kep_s_libica_aiiij_v_opti.jpgPhilippus de Barberiis: Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517], [4.] fol. v. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

A Sibylla teljes jóslata így hangzik:

„Íme, eljön a nap, és az Úr megvilágítja a sűrű sötétséget. Az emberek ajka majd elhallgat, amikor meglátják az élők királyát. A szűz, a nemzetek úrnője fogja ölében tartani. Irgalmasságban fog uralkodni, majd ellenséges kezekbe fog kerülni, és ütlegekben fog részesülni a bűnösök kezétől. Nyomorúságos lesz és megszégyenítik, de a gyarló embereknek reményt fog adni.”

Philippus de Barberiis: Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517], [4.] fol. r. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

Az összeállításunk első részében már bemutatott, a 15. és 16. század fordulóján készült díszes hóráskönyv további információt is tartalmaz a jósnőről. A margót díszítő kis képről megtudhatjuk, hogy a líbiai Sibylla huszonnégy évesen jósolta meg a Megváltó eljövetelét.

Philippus de Barberiis és a hóráskönyv képaláírása is említi Euripidészt (i. e. 480–406), a híres görög tragédiaírót, akinek volt egy Lamia című drámája. A teljes mű sajnos nem maradt fenn, csupán egyetlen töredékét ismerjük. Az Opsculumban az áll, hogy ennek a drámának a prológusában írtak a líbiai Sibylláról is.
A mitológia szerint Lamia Bélosz egyiptomi király csodaszép leánya volt, aki iránt Zeusz szerelemre lobbant. A nászukból született gyermekeket azonban a féltékeny Héra egy kivételével mind elpusztította. Lamia fájdalmában lidérccé változott. A megmaradt gyermek pedig nem más, mint a líbiai Sibylla, aki később apja egyik sivatagi szentélyében teljesített szolgálatot. A hóráskönyv képecskéje alatti szövegben az áll, hogy a líbiai Sibylla megjósolta Krisztus eljövetelét. Ábrázolása, amint kezében égő gyertyát tart, egybecseng Philippus de Barberiis könyvében szereplő jóslat egyik részletével: „Az Úr megvilágítja a sötétséget.”
A szibillák sorában harmadik a delphoi Sibylla. Az Opusculumban „vates insignissima”-nak, a legnevezetesebb látoknak nevezi de Barberiis.

4_s_delphica_opti.jpg

Philippus de Barberiis: Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517], [5.] fol. v. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

A könyv szerint a prófétanő a delphoi Apollón templomában született, a trójai háború előtti időkben élt és jósolt, és nagy tiszteletnek örvendett. A hagyomány szerint egyéb jóslatain túl a Szentlélektől vezérelve verses formában írt az Isten igéjének megtestesüléséről. Jóslatokat mondott Krisztus teljes életével kapcsolatban. Előre tudta a csodáit, az elárulását, az elfogatását, a kigúnyolását és végül kegyetlen halálát. Előre látta a feltámadását és a mennybemenetelét is. Fametszetes ábrázolásán ezt a jóslatát olvashatjuk:

„Ismerd meg Uradat, aki valóban az Isten fia. Próféta fog születni egy szűz anyától, aki férfival nem érintkezett.”

Philippus de Barberiis: Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517], [5.] fol. r. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

Bár az Opusculumban a delphoi Sibylla attribútumairól írásban nem esik szó, Philippus de Barberiis egy másik könyvében, a Discordantiae sanctorum doctorum Hieronymi et Augustini-ben viszont olvashatunk a jósnő megjelenéséről. Ezen leírás alapján a fiatal Sibylla fekete ruhát viselt, kezében pedig kürtöt tartott. 

5_delpohi_257464012_4287478924707317_6846204938790437795_n_opti.jpgPhilippus de Barberiis: Discordantiae sanctorum doctorum Hieronymi et Augustini, Ro. [Roma], [Johannes Philippus de Lignamine], Anno domini. MCCCCLXXXI. Sedente Sixto. iiii. Pont. Max. An. eius Vndecimo Die prima Mensis Decembris. Foeliciter [1. Dec. 1481] [recte post 1. Dec. 1481.], [21.] fol. Jelzet: Inc. 763 – Régi Nyomtatványok Tára

A korai könyvnyomdászat egyik legpompásabb művében, Hartmann Schedel (1440–1514) híres Világkrónikájában lapozva is találunk szibillákat. Schedel tekintélyes vastagságú könyve a középkori krónikák hagyományait követve a bibliai teremtés­történettől Miksa német-római császár uralkodásáig, 1493-ig hat korszakban tárgyalja az eseményeket, s egyúttal a bibliai, történeti és földrajzi ismereteket is egyesíti. Ezt követi a vallásfilozófiai kérdéseket ismertető hetedik fejezet. A harmadik részben (Ábrahám születésétől Dávid király uralkodásáig tartó szakaszban) olvashatunk a szibillákról. A nyolc szibilla közt ott szerepel a delphoi Sibylla is fekete ruhában, kezében kürtöt tartva.
A míves fametszetek készítői Michael Wogelmut (1434–1519), Wilhelm Pleydenwuff (1460–1494) és nagy valószínűséggel Albrecht Dürer (1471–1528) is, aki a Világkrónika készítésekor Wogelmutnál inasoskodott.

A precízen kidolgozott figurák minden részlete jelentős. Ha megvizsgáljuk a delphoi Sibylla hajviseletét, látjuk, hogy hajfonata körkörösen fel van tűzve a fejére, és hűen ábrázolja a szövegben lévő „mit aufgepunden zöpf” [felkötött/feltűzött fonattal] kifejezést. Az Opusculum delphoi Sibyllájának is hasonló módon fel van tűzve a hajfonata.
De hogyan is alakult ki a keresztény szibillák eme egyöntetű rendszere? Miért is volt szükséges leírni, hogy a jósnők milyen öltözéket viseltek, milyen tárgyat tartottak a kezükben, vagy hogy hány évesen mondták el próféciájukat Krisztusról?
A patrisztikus, más néven az ókeresztény hagyományban az egyházatyák úgy gondolták, hogy Isten két módon nyilatkoztatta ki magát. Israel számára prófétái által, a többi nép számára pedig a szibillák orákulumai, jóslatai által, melyeket korábban helytelenül pogánynak tartották. A középkori misztika és skolasztikus filozófia talaján viszont újabb szibilláknak tulajdonított próféciák jelentek meg.
A 15. és 16. századra a patrisztika és a középkori teológia szibillahagyományának két rétege egy kompakt egésszé állt össze. A hagyomány uniformizálódott, a források elhomályosodtak. Úgy tűnik, mintha a szibillatradíció egy egyöntetű, lineáris hagyományrendszer lenne a klasszikus antikvitástól kiindulva. Az egyes szibillákat saját ismertetőjegyekkel ruházták fel, és ezzel személyüket még hitelesebbé tették.
Ebben a rendszerben az antik világ pogány jósnői a Biblia prófétáival egyenrangúvá váltak, bemutatásuk módja is ezt bizonyítja akár a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján, akár Philippus de Barberiis Discordantiae sanctorum doctorum Hieronymi et Augustini című könyvében, ahol egymást váltják az ószövetségi próféták és a szibillák. A pogány szibillák keresztény teológiába emelése többek között azt a tanítást volt hivatott szolgálni, hogy a Messiás nem csupán a zsidóság számára jött el, hanem a világ összes népe számára is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

Advent vasárnapi sorozatunk korábbi részei itt olvashatók: Első rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8516773714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása