A szegények orvosa

2022. január 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

Kilencven éve halt meg boldog Batthyány-Strattmann László

Batthyány László gróf 1870. október 28-án látta meg a napvilágot Dunakilitin. Apja eredetileg politikai pályára szánta, és nagy gondot fordított oktatására: középiskolás éveit a kalocsai és a kalksburgi jezsuitáknál töltötte, majd Bécsbe ment egyetemre. Rövid gazdasági tanulmányok után kémiát hallgatott, valamint beiratkozott az orvosi karra is, ahol 1900-ban szerzett oklevelet. 1898-ban saját birtokán, Köpcsényben (ma Kittsee, Ausztria) húszágyas kórházat hozott létre. Az intézmény minden korabeli igénynek megfelelt; az eredményes gyógyítást többek között villanyvilágítás, telefon, röntgen, boncterem és orvosi lakás is szolgálta. A gróf az ellátásokat ingyenesen nyújtotta, és a leginkább rászoruló betegeknek anyagi segítséget is adott.

batthyany_strattmann_laszlo_opti.jpgIsmeretlen szerző: Batthány-Strattmann László. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

Az 1898-as év magánéletében is döntő jelentőséggel bírt, hiszen ekkor vette feleségül az apai ágon tiroli, anyai ágon orosz-francia ősöktől származó Coreth Mária Terézia grófnőt. A kiegyensúlyozott házasságból összesen tizenhárom gyermek született, akiket a családfő féltő gonddal nevelt:

„gyakran szokta mondani, hogy mindent megenged gyermekeinek, ami nem bűn. […] Csodálatosan bele tudott illeszkedni a legkisebb gyermek gondolatmenetébe is, s úgy el tudott velük játszani, mintha maga is gyermek lett volna.” Szükség esetén komoly is tudott lenni, „a büntetésben igazságos, szigorú, de szeretetteljes volt.” 

Gyürki László: „Csak a láng terjesztheti a lángot…”. Batthyány-Strattmann László. In: Vasi Szemle, 1990. 4. szám, 558. – Törzsgyűjtemény

A családi sorscsapások elviselésében katolikus hite volt segítségére. A legnagyobb megpróbáltatást elsőszülött fia, Ödön korai halála jelentette, aki 1921-ben, mindössze 21 esztendős korában, vakbélgyulladás következtében hunyt el.

batthyany_strattmann_laszlo_csaladja_koreben_vas_nepe_2003_03_08_opti.jpg

Batthyány-Strattmann László családja körében. In: Vas Népe, 2003. március 8. – Törzsgyűjtemény

Bár az arisztokrata orvos szakmai érdeklődése igen szerteágazó volt – magánkórházában gyakran végzett sebészeti beavatkozásokat, szükség esetén szüléseket vezetett le, és belgyógyászati problémákat is sikerrel kezelt –, már medikusként arra az elhatározásra jutott, hogy életét elsősorban a szembetegségek gyógyításának szenteli, ezért 1906-ban megszerezte Bécsben a szakirányú végzettséget. Döntésében bizonyára közrejátszott, hogy a századfordulón a vakságot okozó szembetegségek valóságos népbetegségnek számítottak a magyar vidéken. A köpcsényi kórház óriási társadalmi igényt elégített ki, hiszen sokszor naponta nyolcvan-száz beteget látott el. Batthyány operációkat is végzett, nagy hasznát véve páratlan kézügyességének (amit egyébként az órásmesterségtől a cukrászatig számtalan más területen is kamatoztatott). Az első világháború idején addigi munkája mellett önként vállalkozott a helyi körorvos helyettesítésére is, kórházát pedig emeletráépítéssel százhúsz fősre bővítette a sebesült katonák ellátása érdekében, sőt a lábadozók szórakoztatására még kuglipályát is létrehozott. Amikor 1915-ben elhunyt nagybátyjától, Ödöntől megörökölte a hercegi címet, a Strattmann nevet és az ezzel járó vagyont, még tovább fokozta szerepvállalását, és új birtokai központjában, a körmendi kastélyban szemkórházat rendezett be. A trianoni békekötés utáni új helyzetben úgy döntött, hogy az Ausztriához kerülő Köpcsény kórházát Burgenland tartománynak adományozza, ő pedig a körmendi intézményt fejlesztette tovább.
Kortársai haladó szellemű orvosnak tartották, aki saját kezűleg készített fényképekkel, röntgenképekkel dokumentálta eseteit, a régióban elsőként kezdett kórszövettani vizsgálatokat végezni, kórháza pedig már akkor laboratóriummal rendelkezett, amikor ez még egyáltalán nem számított megszokottnak. Munkáját az tette igazán különlegessé, hogy egyfajta holisztikus szemléletet alkalmazott. A legegyszerűbb sorból származó betegeit is tisztelettel fogadta, figyelmesen végighallgatta, és nemcsak a testi, hanem a lelki bajokat is igyekezett gyógyítani. Munkájában hitbeli meggyőződése vezette, amit az is jelez, hogy kis hittankönyvet írt Nyisd fel szemeidet és láss! címmel, amely 1924-ben jelent meg először. Egy mai értékelés szerint Batthyány mindennapi munkája során:

„megvalósította az ideális keresztény orvosképet, amennyiben a kétoldali orvos-beteg kapcsolatba harmadikként belevitte az Istent. Betegségében az Isten képmását, a szenvedő embertársat, testvért, sőt magát Jézus Krisztust látta és szolgálta. A gyógyításban a hátsó gondolatoktól mentes eszményi tisztaságot, anyagi érdektelenséget, önzetlenséget, valamint az Isten szeretetén keresztül az empátiát valósította meg.”

Széll Kálmán: Dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a „szegények orvosa” (1870–1931). In: Orvosi Hetilap, 2003. május 11., 948. – Törzsgyűjtemény

A körmendi kórház szellemiségébe érdekes bepillantást enged egy személyes élményekből fakadó beszámoló, amely 1931-ben jelent meg a Nemzeti Újság című napilapban.

„Szembetegeket vittünk mi is más városból Körmendre a herceghez. Levélbeli értesítés útján tudta, hogy mikor megyünk. Ő maga várt bennünket feleségével a kastély oszlopai között.
Egyszerű, kedves fogadtatás. Szembetegünket elhelyezvén, néhány nap múlva látogatására mentem. Eddig semmit sem látott.
Most látott…
A herceg éppen vizitet tartott betegei között. Hozzám szólt:
– Tessék velem jönni!
Mentünk szobáról szobára.
Minden betegét megnézte, megkérdezte, hogy érzi magát, hogy van a szeme? Mindegyikhez volt barátságos szava. A legtöbbje szegény, egyszerű földmíves férfi, asszony, iparos, akiket ő maga díjtalanul látott el. Sem az operációért, sem az ápolásért, kosztért, lakásért nem számított semmit.
Mikor esti Ave Mariára kondult meg a harang, a nagy ebédlőben gyülekeztek össze a betegek. Már mind együtt voltak. Akkor bejött a herceg sógornője, egyszerű ápolónői ruhában, egy alkalmazott ápolónővel és kezében olvasóval odatérdelt a feszület elé s fönnhangon előimádkozta az Úrangyalát.
Utána jött a vacsora.
Mindenki elfoglalta rendes helyét és várt. A grófnő alkalmazottaival maga horda föl az ételt.
Maga kötözgette, ápolta, gondozta a betegeket gyengédséggel, szeretettel.
Gyakran, majdnem naponkint, a nagyobb gyermekek édesanyjukkal, a herceg nejével látogatták a betegeket. Elbeszélgettek velük, szórakoztatták őket.
Ezek után nem csuda, ha némely pénteki napon megtelt egészen a vár udvara…”

Dr. Batthyány-Strattmann László herceg 1870–1931. In: Nemzeti Újság, 1931. január 24., 4. – Törzsgyűjtemény

Elhivatott orvosi munkája mellett a rászorulók anyagi támogatásában, a szociális és jótékonysági akciók szervezésében is kivette a részét. Magatartása sok kortárs számára furcsának, sőt egyenesen bolondságnak tűnt, hiszen a herceg-orvos a hagyományos főnemesi minta követése – a vagyon gyarapítása és a luxus élvezete – helyett választotta élete vezérelvéül a szegények szolgálatát. Szokatlan módon politikával sem foglalkozott, bár rangjának következtében tagja volt a főrendi háznak és a Vas vármegye örökös főispánja címet viselte. Noha 1918 után is hű maradt a Habsburgokhoz és legitimista érzületét nem titkolta, a legitimista pártba mégsem lépett be.
A herceg élete utolsó évében komoly fájdalmakkal járó hólyagráktól szenvedett. 1931. január 22-én halt meg egy bécsi kórházban, majd január 27-én Németújváron, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A katolikus hívek nagy becsben tartották emlékét, és 1944-ben megindult hivatalos boldoggá avatási eljárása a bécsi és a szombathelyi egyházmegyében. A világháború és a magyarországi politikai rendszerváltás következtében azonban a folyamat gyorsan elakadt. A kommunista rendszer ellenségesen viszonyult emlékéhez; az 1960-as évek antiklerikális propagandája például személye kapcsán azt a beállítást próbálta meg igazolni, miszerint:

„a vallásos emberek sokszor a legtiszteletreméltóbb cselekedetei mögött is valamiféle csak a maga üdvösségével gondoló szent önzés húzódhat meg”.

Bellér Béla: Életszentség és szociális demagógia. Három szent-jelölt az ellenforradalmi korszakból. In. Világosság, 1963. 9. sz., 555. – Törzsgyűjtemény

A herceg személye körül mindennek ellenére tovább élt egyfajta vallásos tisztelet. A hivatalos egyházi elismerés ügye azzal került ismét lendületbe, hogy 1981-ben a bécsi érsekség levéltárában előkerült a negyvenes években keletkezett, addig lappangó vizsgálati anyag, és ezt az Apostoli Szentszék Szentté avatási Kongregációja elé terjesztették. 1992-ben a teljes életutat összegző írásos dokumentumok alapján az illetékesek megállapították, hogy Batthyány-Strattmann hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket. A boldoggá avatási eljárás befejezéséhez már csak egy rendkívüli imameghallgatás volt szükséges, ami nem is váratott magára sokáig. A szombathelyi egyházmegyében egy középkorú férfi előrehaladott rákban szenvedett, orvosai már lemondtak róla, ám családja elkezdte a Szentkilenced dr. Batthyány László közbenjárásáért című imafüzetet imádkozni a gyógyulásáért, ami váratlanul be is következett. Az orvosszakértők 2001-ben megállapították, hogy az eset tudományosan nem megmagyarázható, majd II. János Pál pápa ünnepélyesen kihirdette, hogy Isten a gyógyulást Batthyány közbenjárására adta meg.

a_boldogga_avatas_ujember_2003_03_30_opti.jpgSzentmise a boldoggá avatás előestéjén. (Boldog, aki kórházzá alakította kastélyát). In. Új Ember, 2003. március 30., 7. – Törzsgyűjtemény

A boldoggá avatási szertartásra a vatikáni Szent Péter téren került sor 2003. március 23-án, ahol a teljes magyar püspöki kar, mintegy kétszáz lelkipásztor és hatezer magyarországi zarándok vett részt, köztük a vak gyerekek budai Batthyány László Katolikus Általános Iskolájának diákjai. A szertartás részeként az oltáron elhelyezték a herceg karereklyéjét az alkalomra készült díszes tartóban, a pápa pedig magyar nyelven is szólt a jelenlévőkhöz, kijelentve:

„Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi gazdagságot a valódi, mennyei gazdagság elé. A családi életben megélt életpéldája és nagyszerű, keresztény szolidaritása legyen bátorítás mindannyiunknak arra, hogy az evangéliumot hűségesen kövessük!”

Boldog, aki kórházzá alakította kastélyát. In: Új Ember, 2003. március 30. 7. – Törzsgyűjtemény

Klestenitz Tibor (MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport,
19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhely, ELKH)

Irodalom:

  • Bellér Béla: Életszentség és szociális demagógia. Három szent-jelölt az ellenforradalmi korszakból. In: Világosság, 4. 1963/9., 554–557.
  • Boldog, aki kórházzá alakította kastélyát. In: Új Ember, 2003. március 30. 7. 
  • Batthyány-Strattmann László herceg 1870–1931. In: Nemzeti Újság, 1931. január 24. 4.
  • Gyürki László: „Csak a láng terjesztheti a lángot…” Batthyány-Strattmann László. In: Vasi Szemle, 44. 1990/4. 553–565.
  • Gyürki László: Batthyány-Strattmann László, a hit nagy tanúja, Körmend, Római Kat. Plébánia, 1989.
  • Kapronczay Károly: Batthyány-Strattmann László (1870–1931). In: Valóság, 46. 2003/8., 91–97.
  • Puskely Mária: Batthyány László 1870–1931, Budapest, Szent István Társulat, 2001.
  • Széll Kálmán: Dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a „szegények orvosa” (1870–1931). In: Orvosi Hetilap, 2003. május 11., 945–949.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3516811434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása