Az Egységes Párt létrejötte

2022. február 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

100 évvel ezelőtt alakult meg a Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt

1921 végén a magyar belpolitika válságos helyzetben volt. Az ország politikai elitjét mély ellentétek osztották meg, amelyek közül a királykérdés bizonyult a legfontosabbnak. Az 1916-ban megkoronázott uralkodó, IV. Károly 1918 novemberében, az őszirózsás forradalmat követően lemondott az államügyek intézésben való közreműködésről. 1921-ben azonban két alkalommal is megkísérelte elfoglalni a magyar trónt. Ezt Horthy Miklós kormányzó nem engedhette meg, hiszen a Habsburg-dinasztia magyarországi hatalmának helyreállítását a kisantant államai háborús provokációnak tekintették volna, ami az ország megszállásának veszélyét is magában rejtette. IV. Károly második visszatérési kísérletének kudarca után a Nemzetgyűlés levonta a helyzet tanulságait, és 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

iv_karoly_opti.jpgIV. Károly király. In: Vasárnapi Ujság, 63. évf. 49. sz. (1916. december 3.), 1. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A kormány, amelyet 1921 áprilisa óta Bethlen István gróf vezetett, két politikai erőre támaszkodott: a Keresztény Nemzeti Egység Pártjára (KNEP), illetve a Kisgazdapártra. Az Andrássy Gyula gróf által vezetett KNEP tagjai között igen erős volt a legitimista irányzat, amely továbbra is IV. Károlyt tartotta a törvényes államfőnek, míg a Kisgazdapárton belül inkább a szabadkirályválasztó felfogás érvényesült, amely szerint a magyar nemzetre a trónfosztás után visszaszállt a szabad királyválasztás joga. Bethlen 1921-ben eredetileg azt tervezte, hogy a számos fontos társadalmi kérdésben konzervatív nézeteket valló Andrássyra és pártjára támaszkodva fogja kiépíteni politikai hátországát és megindítani a konszolidációt, amelyre az országnak hatalmas szüksége volt a világháború elvesztése, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, a fehérterror, valamint a trianoni békekötés sokkja után. A kormányfő tervének végrehajtását azonban lehetetlenné tette, hogy Andrássy a KNEP képviselőinek jelentős részével együtt a trónfosztás után is ragaszkodott a legitimizmushoz.
Bethlen 1921 végén ezért a Kisgazdapárttal való együttműködés lehetőségét kereste, amely azonban maga is megosztott volt. Egyik szárnya a nagybirtokos elit érdekeit képviselte, a párt vezetője azonban az egyszerű paraszti sorból származó Nagyatádi Szabó István volt, aki liberális agrárdemokrata nézeteket képviselt. Ő közvetlen híveivel, mintegy ötven kisgazda nemzetgyűlési képviselővel együtt alapvető reformokat sürgetett: jelentős földreformot, az általános és titkos választójog bevezetését, a közigazgatás demokratizálását és a főrendiház eltörlését kívánta. Nagyatádi – az őt személyesen is jól ismerő kortárs politikus és publicista, Gratz Gusztáv jellemzése szerint – nagyon tehetséges és körültekintő ember volt.

„Igen nagy befolyása volt a parasztságra, és ezzel a befolyással okosan élt. Nagy érdeme, hogy híveit nem vitte szélsőségekbe és nem hajtotta bele az osztálygyűlöletbe. Értelmes, okos parasztember volt. Nem rendelkezett különösebb műveltséggel vagy képzettséggel, és ezt nem is titkolta. […] Született politikai tehetség volt. Ügyes és hajlékony. Tudott erőt mutatni, néha olyankor is, amikor erő nem volt mögötte, tudta, mikor kell duzzognia és mikor kell megbékülnie. A képzett emberekkel, az ún. »nadrágosokkal« szemben bizalmatlan volt és idegenkedett tőlük. Legszívesebben az ún. »fél nadrágosokkal«, a parasztságból kikerült, gyakran csak félművelt intelligenciához tartozó egyénekkel vette magát körül, és velük beszélte meg terveit és szándékait. A politikusok nem bíztak benne, de szükségük volt rá, és le is akarták kötni, úgyhogy miniszteri pozíciójában senki sem ült biztosabban, mint ő.”

Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között, Budapest, Osiris, 2001, 133–134. – Törzsgyűjtemény

nagyatadi_szabo_istvan_opti.jpgNagyatádi Szabó István. In: A nyolcvanéves Pesti Napló ajándékalbuma: 1850–1930, Budapest, Athenaeum Ny., [1930] – Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

Nagyatádi maga is felismerte, hogy a konszolidáció megvalósításához szilárd, biztos többséggel rendelkező kormánypártra van szükség, azonban ennek oltárán nem kívánta feláldozni programját. 1921 végén Bethlen felvetette, hogy saját parlamenti hívei, a KNEP hozzá lojális politikai csoportjai, valamint a Kisgazdapárt egyesülésével hozzanak létre egy új pártot. Nagyatádi azonban inkább azt javasolta, hogy Bethlen és hívei lépjenek be az ő pártjába – ami természetesen azzal járt volna, hogy a csatlakozók elfogadják a kisgazdák politikai programját. A miniszterelnök politikai terveinek azonban ez a megoldás nem felelt meg, hiszen ő a kisgazdavezér demokratikus elképzeléseit nem tudta elfogadni. Ezért december elején, amikor újjáalakította a kormányt, kihagyta kabinetjéből Nagyatádit.
A kisgazda pártvezér ezek után nyilvánosan kifejezte bizalmatlanságát a kormányfő iránt, akit a hozzá kötődő sajtó lemondásra szólított fel. Mozgásterét azonban jelentősen korlátozta, hogy saját pártjának konzervatív szárnya a miniszterelnökkel való megegyezést szorgalmazta, illetve, hogy Bethlen a szociáldemokratákkal történő megegyezéssel jelentős belpolitikai sikert aratott. Fontos tényezőt jelentett továbbá, hogy a legitimisták továbbra is élénk közéleti tevékenységet folytattak, és sajtójukban állandó támadásokat vezettek a kormánnyal és a szabadkirályválasztókkal szemben. E folyamatok Nagyatádit a Bethlennel való tárgyalásokra ösztönözték.
A két oldal között megindult a közeledés, és a kormányfő hajlandónak mutatkozott a kisgazda program egy részének elfogadására. A helyzetet az tette egyértelművé a közvélemény számára, hogy 1922. január 5-én Bethlen István megjelent a Kisgazdapárt vacsoráján, ahol beszédében kijelentette:

„ez a párt az a szikla, amelyre a jövő Magyarországot felépíteni lehet. Én ezzel a párttal személyesen és barátaimmal együtt egyesülni kívánok.” 

Bethlen destruktívoknak tartja Andrássyékat. In: Az Újság, 1922. január 6. 2. – Törzsgyűjtemény

borsszem_janko_1922_opti.jpg

Karikatúra Bethlen és Nagyatádi Szabó tárgyalásairól. In: Borsszem Jankó, 1922. január 15., 5. – Törzsgyűjtemény

A bejelentés nagy meglepetést és rendkívüli érdeklődést váltott ki, azonban nem tisztázta a megegyezés gyakorlati részleteit. Bethlen például ekkor még mindig ragaszkodott ahhoz a tervéhez, hogy az új kormánypártot a régiek egyesülésével hozzák létre. Ezért hosszadalmas és részletekbe menő tárgyalások kezdődtek, hogy tisztázzák a jövendő kormányzás alapelveit. A folyamatban fontos szerepet játszott, hogy Bethlen január 23-án igen hatásos beszédet mondott a parlamentben, és ügyes érveléssel megvédte kormánya politikáját és a második királypuccs során tanúsított magatartását. Beszédével sikerült biztosítania a kisgazda képviselők többségének rokonszenvét, akik egyre inkább méltó vezetőt kezdtek látni benne.
A tárgyalások lezárásaként a kisgazda vezetőség január 25-én határozatot hozott, csatlakozásra szólítva fel „mindazokat, akik a párt elveit férfias őszinteséggel magukévá teszik”. Az egyetemes nemzeti célok szolgálatára hivatkozva pedig a testület eldöntötte, hogy a szervezet nevét Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Pártra bővíti. Bethlen elsőként írta alá a belépők névsorát, amelyhez még további 22 nemzetgyűlési képviselő csatlakozott. Február 2-án a kormányfő elvbarátainak kíséretében megjelent a kisgazdák Esterházy utcai klubjában, ahol Nagyatádi pártvacsorán üdvözölte a belépőket. Ezt az eseményt tekintjük az új kormányzópárt hivatalos megalakulásának, amelyet a kortársak – a bonyolult és nehezen megjegyezhető hivatalos név helyett – többnyire csak mint Egységes Pártot emlegettek.
A vezetőség megválasztására néhány héttel később, február 23-án került sor, ahol Bethlen nagy helyeslést aratva kijelentette:

„csak ennek a pártnak elvei alapján, csak ennek a pártnak zászlójával mehetünk neki a küzdelemnek, és meggyőződésem, hogy csak az egységes párt garantálhatja a jövőben a nyugodt kormányzást, a nyugodt parlamenti munkát s azt, hogy az országban a társadalmi összeforradás, a béke minden tekintetben helyreáll és megnyílnak az útjai és a kapui a haladásnak”.

Bethlen és Nagyatádi a kormánypárt egységéről. In: Budapesti Hírlap, 1922. február 24., 3. – Törzsgyűjtemény

bethlen_istvan_opti.jpgBethlen István gróf. In: Kornitzer Béla: Apák és fiúk. Nagy magyar értékeink – ahogyan fiaik látják, Budapest, Szerző, [1940]. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A párt elnökévé – a kormányfő javaslatára – Nagyatádi Szabó Istvánt választották meg, a hat alelnöki megbízás egyikét pedig a IV. Károly fegyveres visszatérési kísérletének megakadályozásában nagy érdemeket szerzett Gömbös Gyula kapta. A szervezet legfontosabb embere, a politikai irányvonalat meghatározó pártvezér azonban maga Bethlen lett, aki ekkor már olyan bizalmat tudhatott maga mögött, hogy a tisztségről nem is tartottak formális szavazást. A hivatalos program a kisgazdák elképzelésein alapult ugyan, a gyakorlatban azonban sokkal inkább Bethlen konzervatív elképzelései érvényesültek. Nagyatádi – noha 1924-ben bekövetkezett haláláig kormánytag maradt – demokratikus elképzeléseinek csupán a töredékét valósíthatta meg.
Az 1922-ben létrehozott Egységes Párt sikeres politikai szervezetnek bizonyult, hiszen lényegében egészen 1944-ig (több névváltoztatás után) a kormánypolitika bázisát adta. Ebben ugyanakkor komoly szerepet játszott a korlátozott választójog, illetve az, hogy a párt a választások lebonyolítása során – a magyar politika dualizmus kori hagyományait követve – sokat köszönhetett a közigazgatás támogatásának.

Klestenitz Tibor (MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport
19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhely, ELKH munkatársa)

Felhasznált szakirodalom:

  • Barta Róbert: Az Egységes Párt létrejötte. In: Emlékkönyv Gunst Péter 70. születésnapjára. Szerk. Ifj. Bartha János – Pallai Lászl, Debrecen, Multiplex Média – DUP: DE Tört. Int., 2004. 321–334.
  • Bethlen destruktívoknak tartja Andrássyékat. In: Az Újság, 20. évf., 1922. január 6. 2.
  • Bethlen és Nagyatádi a kormánypárt egységéről. In: Budapesti Hírlap, 42. évf., 1922. február 24., 3.
  • Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között, Budapest, Osiris, 2001.
  • Ha a hegy nem megy… In: Borsszem Jankó, 55. évf., 1922. január 15. 5.
  • Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében. In: Századok, 2. sz., 153. évf., 2019, 379–401.
  • Sipos József: Az Egységes Párt megalakulásának történeti problémáiról. In. Múltunk, 47. évf., 2. sz., 2002, 243–246.
  • Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése. In: Századok, 136. évf., 5. sz., 2002, 989–1059.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1816824748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása