A költő Balassi Bálint hetes számú énekében utal a jövendölésre, mely szerint Venus uralma alá rendelve, a szerelemnek van a legnagyobb szerepe életében.
„Mondják jövendölők bizonnyal énnékem,
Hogy születésemben Venus megkért éngem,
Arra, hogy csak magának szolgáltasson vélem.
Olyha, mintha hinném enmagam is ez szót,
Mert látom, hogy Venus kíván nékem sok jót,
Szerelmimben mert gyakran hoz énnékem hasznot.
Reám eleitől fogva gondot viselt,
Mint fogadott fiát, erkölcsemben kedvelt,
Látván természetemet, jól magához nevelt.”
Balassi Bálint: Hetedik. Morgai Kata nevére, az „fejemet nincsen már” nótájára, részlet. In: Balassi Bálint verseinek hálózati kritikai kiadása
Magyar festő: Balassi Bálint arcképe, 17. század második fele, Keresztény Múzeum, Esztergom (fotó: Mudrák Attila). In: Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526–1699), Encyclopaedia Humana Hungarica, 5. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A protestáns főnemesi családba született első magyar nyelven verselő világirodalmi nagyság, korának egyik legszélesebb látókörű embere volt. Értett horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül is. Tudása, műveltsége verseinek formavilágában is, s a Balassi-versek kötetkompozíciójában is tükröződik. A költő átfogó életrajza és pályaképe.
„Csókolván ez minap az én szép szeretőmet,
Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,
Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém,
lelkem után szívemet.
Ki sok járás után lelkemet megtalálá,
Mert szerelmesemnek ajaki között látá;
Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,
lelkemnél ott marada.
Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül,
Ki mindkettő nékem szép szeretőm száján ül,
Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok,
majd elválom éltemtűl.”
Balassi versei – a kutatás jelenlegi állása szerint – nem jelentek meg nyomtatásban a költő életében. Művei – kivéve vallásos tárgyú verseit – kéziratos másolatban maradtak ránk egy összemásolt versgyűjteményben, az ún. Balassa-kódexben (1655 körül). A Balassa-kódex 1874-ben vált ismertté, amikor előkerült a Radvánszky-család könyvtárából. A Balassa-kódex kézirattárunk állományában található.
A Balassi-kódex egy lapja. A facsimile szövegét közzéteszi Kőszeghy Péter, Budapest, Balassi Kiadó, 1994, 127. In: Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526–1699), Encyclopaedia Humana Hungarica, 5. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A kódex és a fenti kéziratlapon látható vers szövege (Hetuen őtodik: Valedicit Patri[ae]…) betűhű átírásban itt olvasható. A költő istenes versei már a szerző halála után megjelentek nyomtatásban. Balassit sokáig csak mint istenes versek szerzőjét ismerték olvasói.
„Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!”
2004-ben, a Balassi-évben a költő születése 450., halála 410. évfordulója alkalmából készült el róla szóló multimédiás tartalomszolgáltatásunk.
A szolgáltatásban megtalálható a Balassi ihlette versek tárlata is, amelyben harminc költeménye olvasható.
„Drága szép aranyhalacskám,
tarka tollú madaracskám,
erdőm legszebb őzikéje!
Forró sóhajtozásomat,
nagytüzű lángolásomat
tested semmiképp se félje;
esdeklő kérlelésemet,
kérlelő esdeklésemet
lelked ugyan ne ítélje!
Ne tartsd bűnnek, ami nem bűn:
szakíts bátran a szívemből,
szelj nyugodtan kenyeremből! […] ”
Jékely Zoltán: Balassi módjára (részlet). Balassi Bálint virtuális kiállítás
–s–
