Meditatív szerepjáték bibliai történetekkel és Ignác legkedvesebb negyedórája. Második rész

2022. március 13. 06:00 - nemzetikonyvtar

Négyszáz éve avatták szentté Loyolai Szent Ignácot

Szent Ignáci szemlélődés

Ez egy meditatív állapotban végzett imamód, melyre épülnek tulajdonképpen a lelkigyakorlatok. Metodikája a következő. Az imádkozó egy felajánló imádságot követően kis időt szán arra, hogy „megérkezzen Isten jelenlétébe” egy összeszedett, ellazult, meditatív jellegű állapot által. Sokszor a légzés tudatosításával történik az ellazulás, melyben a belégzéssel kifejezheti Isten utáni vágyát, a kilégzéssel pedig önátadását Istennek. Ezután történik az imaidő felajánlása Istennek. Majd egy adott szentírási történet lassú, többszöri olvasása. Csoportos ima esetén van egy „kísérő”, ő olvassa fel a történetet. Majd következik a veleje a dolognak, mikor az imádkozó elképzeli azt, hogy benne van az olvasott történetben. Lehetőleg minél érzékletesebb, színesebb és részletesebb módon teszi ezt. Elképzelheti magát az aktuális jelenet valamely szereplőjének, például Péter apostolnak a csodálatos halfogás története esetén, vagy Nikodémusnak a Jézussal való beszélgetés során. De elképzelheti úgy is a történetet, mintha filmet nézne. A történet elképzeltének befejeztével megvizsgálja, hogy mi foglalkoztatja leginkább az egészből. (Az ima elején is kérheti Istent, mutassa meg, mit üzen számára az adott téma.) Aztán erről gondolataiban párbeszédbe bocsátkozhat a Szentháromság Isten valamely személyével, vagy csak egyszerűen elképzelheti, hogy jelen van vele. A meditatív imádságot egy elmondott záróima fejezi be. Nagyon fontos rész a reflexió, vagyis a visszatekintés az imádságra. Hiszen ebből tudja nyomon követni az imádkozó lelki életét, annak fejlődését, vagy esetleges megrekedését. Az egész imaidő 30-40 percet, esetleg egy órát vesz igénybe. A lelkigyakorlatos könyvben szerepelnek még a bibliai történetek mellett Szent Ignác által írt vallási témák is, mint például az „Urunk születése”; az „Elmélkedés a pokolról”; az „Elmélkedés a két zászlóról”, vagy az „Elmélkedés két bináriusról” című gyakorlatok.
Erről az imamódról bővebben a (gyakorlatilag a jezsuiták női tagozatának számító) Jézus Szíve Társasága honlapján olvashatunk információkat.

Examen – Ignác legkedvesebb negyedórája

Más néven „szerető figyelmesség” imája. Ennek lényege, hogy napunk egy alkalmas időpontjában (legtöbben este, lefekvés előtt végzik) „elcsendesedünk” (ennek módja lehet ugyanaz, mint a Szent ignáci szemlélődésnél) és Isten segítségét kérve visszatekintünk a legutóbbi examen óta eltelt időre. Ez akár filmszerűen is történhet. Fontos, hogy a visszatekintett időintervallum alatt bennünk munkálkodó erőket, belső megmozdulásokat mérlegeljük és kiértékeljük. Így nyomon tudjuk követni lelki fejlődésünket. Szent Ignácról feljegyezték, hogy ha egy nap minden imát le kellett rövidítenie, vagy akár el kellett hagynia, az examen-hez akkor is ragaszkodott. Egy anekdota szerint egyszer megkérdezték tőle, hogy érintené élete fő műve, a jezsuita rend feloszlatása. Azt válaszolta, ehhez egy „negyedóra” elvégzésére lenne szüksége. Ugyanis egy examen ima nagyjából ennyi időt vesz igénybe.
Erről az imamódról bővebben a jezsuita rend honlapján olvashatunk információkat.

loyolai_6_opti.jpg
Szent Ignác – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Az élet különböző helyzeteiben való döntési folyamatok

Szent Ignác mindenekelőtt nagyon fontosnak tartotta, hogy minden választási folyamat során „egyedül azt nézzem amire teremtve vagyok, azaz Isten, a mi Urunk dicsőségét és lelkem üdvösségét”. Tehát, ha valaki az élet nagy dolgaiban, például házasság, hivatás, vagy vagyonszerzés ügyében akar dönteni, akkor a döntése témáját ennek kell alárendelnie. A döntés két, vagy több alternatívája összhangban kell legyen az Anyaszentegyház szellemével is. Tehát például, ha valaki felszentelt pap, vagy házas ember, akkor neki nincs lehetősége más életállapotot választani. Ezek már lehetnek döntéshozó tényezők. A döntéshozatalnak három „alkalmas ideje lehetséges”. Az első, amikor valakinek „a mi Urunk úgy megmozdítja” lelkét, hogy egyértelműen tudja, mi Isten akarata az életében. Például Szent Máté és Szent Pál apostolok radikális elhívása estében. A második mód, ha valaki a lelki megmozdulásainak irányultságával tisztában van és így meg tudja ítélni, hogy mit kíván tőle Isten az adott élethelyzetben. A harmadik döntéshozatali mód, a „nyugodt időszak”, egy hosszabb folyamat, amely akár hónapokig is eltarthat. Folyamatos imádság keretében a döntéshozó fontolja meg a két választási alternatívát, vegye számba az érveket és lehetőségeket mindkét oldalon pro és kontra. Patsch Ferenc magyar jezsuita szerzetes Katolikus spiritualitás tabuk nélkül című könyvében (63–65. o.) ehhez még azt is hozzáteszi, hogy nagyon jó az, ha a döntéshozó úgy is fontolóra veszi a választási lehetőségeket, hogy mindkét döntési alternatíva esetében elképzeli, sőt beleéli magát egy meghatározott ideig (nap, hét, hónap), hogy amellett döntött és megfigyeli, ez milyen érzéseket, lelki megmozdulásokat vált ki belőle. Szent Ignác úgy véli, hathatós segítség lehet még, ha valaki úgy szemléli saját magát a döntéshozatali folyamat során, mintha egy idegen embernek adna jótanácsot életére vonatkozóan. Ha ezzel sem jut eredményre, akkor két radikális megoldást javasol még döntéseink segítése céljából. Az egyiknél a döntéshozónak el kell képzelnie, hogy halálos ágyán feküdve tekint vissza erre a döntésre és elgondolja, hogy döntött volna jól életének ebben a szakaszában. A másik mód ennél is radikálisabb. Ennél az „Ítélet napján” kell elképzelnie magát saját „bőrében” amint visszatekint jelen életére és ennek megfelelően hozni meg a jó döntést.

Lelki megmozdulások és azok megkülönböztetése

A lelki állapotnak kétféle módját különböztette meg Szent Ignác. A „vigasz” és a „vigasztalanság” állapotát. A vigasz állapotáról többek között ezt olvashatjuk a Lelkigyakorlatokban:

 „Vigasznak nevezem a remény a hit minden gyarapodását és minden benső örömet, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és megbékélteti a lelkét az ő Teremtőjében és Urában. Ennek teljes ellentéte a vigasztalanság állapota, a lélek elsötétülése, zavara, alacsony földi dolgok felé orientálódása.”

Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok, Kecskemét, Korda, 2011. 160. – Törzsgyűjtemény

Fontos, hogy a döntéshozatal soha ne ebben az utóbbi állapotban történjen. Aki „vigasz” állapotában van éppen, az maradjon alázatos és gondoljon arra, hogy mivé tud válni vigasztalanság idején. Aki pedig „vigasztalan” állapotban van, az merítsen erőt a vigasz állapotából és minden esetben tartson ki a „vigasz” idején tett elhatározásai mellett. A lelkiismeret okozta lelki megmozdulások is nagyban függnek attól, az illető milyen lelki beállítottságú.

„Azokban, akik jóról a jobbra haladnak, a jó angyal kedvesen, könnyedén és szelíden érinti a lelket, mint a vízcsepp, amikor szivacsra hull; a gonosz angyal pedig élesen, zajjal és nyugtalansággal, mint amikor a vízcsepp kőre esik. Azokat viszont, akik rosszról rosszabbra haladnak, a fent említett szellemek ellentétes módon érintik”

Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok, Kecskemét, Korda, 2011. 166. – Törzsgyűjtemény

loyolai_7_opti.jpg

A józsefvárosi jezsuita Jézus Szíve Templom „Úti Boldogasszony” oltárképe – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Szemlélődés vagy kontempláció

Annak ellenére, hogy a szemlélődés vagy kontempláció alapjai már megtalálhatók a Lelkigyakorlatok című könyvben is (136–137. o.), ezen (a ma élő jezsuiták mindennapjaihoz szervesen hozzátartozó) imamódszer létrehozása és kidolgozása nem Szent Ignáchoz köthető. A szemlélődő imamódszer megteremtője egy kortárs magyar jezsuita, a ma Ferenc pápaként ismert Jorge Mario Bergoglio egykori lelkivezetője, Jálics Ferenc (1927-2021) volt, aki szintén egy könyvben foglalta össze szemlélődő imára épülő, de ignáci módszereken alapuló lelkigyakorlatát. A könyv címe: Szemlélődő lelkigyakorlat. Ferenc atya emellett számos könyvében foglalkozik szemlélődő imamódszerével. Lelkivezetés az evangéliumban című művében a következőket olvashatjuk:

„Amikor Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy ne aggodalmaskodjunk, akkor arra gondol, hogy ne legyenek gondolataink, szavaink, hullámzó érzelmeink, és az adott pillanatban ne legyen bennünk aktivitás. Meg kell tanulnunk, hogy minden tevékenység és minden aggodalom nélkül időzzünk, és hagynunk kell, hogy érzelmeink csöndben elnyugodjanak. Ez a szemlélődő imádság alapja”

Jálics Ferenc S. J.: Lelkivezetés az evangéliumban, Budapest, Jezsuita, 2021, 125. – Törzsgyűjtemény

A leírt nyugodt, gondolat- és érzelmi hullámmentes állapotnak, a szemlélődő állapotnak az elérése nagyon sok gyakorlást és kitartást igényel. Ferenc atya többféle „segédeszközt” is javasol ehhez, úgymint a természetben időzést, a légzésre figyelést, Jézus nevének - légzéssel összhangba hozott - ritmikus ismétlését. Ahogy mondja, az egész imamódszer lényege, hogy megtanuljunk egy pontra tartósan figyelni. Ezáltal megtanuljunk Istenre is figyelni, kizárva bennünk minden ezt esetlegesen gátló olyan tényezőt, mint cikázó gondolataink és hullámzó érzelmeink. Ekkor tud valaki érzelmeitől, gondolataitól és előítéleteitől mentesen figyelni Istenre. És ez a lényege a szemlélődő imának. Itt nem az imádkozó beszél Istenhez, hanem fordítva. Az imádkozó figyel arra, mit mond neki Isten. Ezt nagyon nehéz megtanulni.

loyolai_8_opti.jpg

A szemlélődő imádság és lelkigyakorlat „atyja”, Jálics Ferenc a szerző társaságában, egy Szent Ignác-napi ünnepségen. Forrás: A szerző tulajdona

Ez a néhány, lelki fejlődést szolgáló módszer csak szemelvény abból a színes palettából, amellyel „Szent Ignác katonái” segítik az Istent keresőket. Ravaszkodó, fondorlelkű praktikák helyett -úgy vélem- itt kell keresnünk a jezsuiták népszerűségét. Emellett még több más tényező is közrejátszott és közrejátszik abban, hogy a Jézus Társasága a római katolikus egyház élcsapatává tudott válni. Természetesen nem mellékes alapítójuk személye sem. A Shütz Antal által szerkesztett Szentek élete című gyűjteményes munka jól összefoglalja Szent Ignác életművének velejét:

„Loyolai Szent Ignác azok közé tartozik, akiknek működését a szó legigazibb értelmében gondviselésszerűnek kell mondanunk. Mintha a gondviselés egyenesen azért állította volna őt munkába, hogy benne és társaiban új harcosokat támasszon ezernyi vésztől és vihartól ostromlott Egyháza érdekeinek megvédésére. És ő emberül megfelelt feladatának. Egyrészt életszentségének egészen új típusát állította kortársai és az utókor elé, másrészt rendjében olyan csatasort bocsátott az egyház rendelkezésére, melynek átgondoltság, szervezettség és nagyvonalúság tekintetében alig találjuk mását.”

Shütz Antal (szerk.): Szentek élete. Az év minden napjára, Budapest, Pantheon, 1995, 477–478. – Törzsgyűjtemény

loyolai_9_opti.jpg

Szent Ignác tiszteletének egy sajátos kifejezése volt többek között a Szent Ignác napi kézműves sör. Egy – a józsefvárosi Jézus Szíve Templomban tartott – jezsuita szentmise utáni agapé egyik legnépszerűbb fogyasztható termékét a magyar rendi elöljáró, Vízi Elemér saját kezűleg készítette. A szerző felvétele.

Irodalom

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Az összeállítás első része itt olvasható.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3317772978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása