A szarvasi tanintézet az 1790-es években Tessedik minden erőfeszítése ellenére, egyre nagyobb anyagi nehézségekkel küzdött, s 1795-ben az iskola működését fel kellett függeszteni. 1798-ben ugyan egy királyi dicsérő oklevéllel és némi anyagi elismeréssel támogatva Tessedik saját vagyonát is ráfordítva újraindította az oktatást és a következő hat évben hatvannégy néptanítót és gazdatisztet képzett. A sokasodó adminisztratív akadályok és a rendszeres anyagi források hiánya azonban egyre jobban ellehetetlenítették az iskola fenntartását. Ebből az utolsó időszakból idézzük Tessedik segélykérő levelét, amelyet 1803-ban Szarvasról írt korábbi támogatójának, gróf Széchényi Ferencnek. Széchényi a nemzeti könyvtár megalapítása előtt saját költségén kiadta a nemzeti könyvgyűjtemény katalógusát és azt ajándékként megküldte Magyarország valamennyi neves írójának, tudósának, politikusának, egyházi emberének, és viszonzásul egy saját kezűleg írott levelet kért a megtisztelt személyektől, amelyben a katalógus kézhezvételét nyugtázták. E válaszlevelek között számos írás fontos forrás a korszak művelődésére nézve, így Tessedik levele is pedagógiai programirat és sommás vélemény a korabeli Magyarország szellemi és gazdasági állapotáról. Széchényihez mint a magyarországi ipar és gazdaság kiváló ismerőjéhez és pártfogójához fordul, s a szarvasi gazdasági iskola hanyatlása kapcsán kifejtett gondolatait a mezőgazdászképzés és a korszerű mezőgazdaság megteremtése melletti nyilvános érvelésnek és figyelemfelkeltésnek szánja, s egyúttal segélykérésnek is. A mintaiskolát már huszonhárom éve saját, illetve a helyi evangélikus közösség költségén működteti, s minden erőfeszítése ellenére sem tudta még biztos anyagi hátterét megteremteni. Mindezt az országban uralkodó állapotok rovására írja, és éles társadalombírálatot fogalmaz meg a korabeli magyar viszonyokról:
„…mert irigység, fanatizmus, vallási és nemzeti gyűlölködés mindig akadályt gördítenek az általános Jó útjába, és ezek a Magyarország számára oly fontos iparosodásnak büntetlenül és gátlástalanul ellene dolgoznak. Szomorú, hogy még mindig akadnak olyanok, akik egy magyarországi gazdasági intézet hasznosságát nem ismerik el, vagy nem hagyják magukat meggyőzni róla; hogy az ínség, aminek hazánk minden gazdagsága ellenére oly gyakran ki van téve, nem tanít meg bennünket jobb rendszabályok kidolgozására. … Hiszen a virágzó mezőgazdaság az alapja mind az egyén, mind az egész állam jólétének.”
Tessedik Sámuel Széchényi Ferencnek, Szarvas, 1803. június 3. In: Levélben értesítsen engem! Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Szerkesztette, a leveleket válogatta és sajtó alá rendezte Deák Eszter és Zvara Edina, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2012, 171. – Törzsgyűjtemény
Tessedik levelének első kéziratoldala – Kézirattár, Fol. Germ. 883. fol. 64–66. Kötetben: Levélben értesítsen engem! Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Szerkesztette, a leveleket válogatta és sajtó alá rendezte Deák Eszter és Zvara Edina, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Kossuth Kiadó, 2012, 170. – Törzsgyűjtemény
Mindehhez azonban megfelelő modern szakemberképzésre van szükség. Ezen munkálkodik megalakulása óta a szarvasi intézet, amely ezért országos támogatást érdemelne. Tessedik utolsó erőfeszítései azonban nem értek célt, a szarvasi intézet 1806-ban végleg bezárta kapuit.
Tessedik Sámuel gyakorlati érdemei, újításai, amelyekkel a korabeli magyarországi mezőgazdaságnak korszakos ösztönzést adott:
„Korát messze megelőzve, bámulatos sikereket ért el a használhatatlan szik termővé tételében. Gondos, a legapróbb részletekre kiterjedő kísérletei révén annyira fel tudta javítani szikeseit, hogy egy-egy holdjuk a legszárazabb esztendőben is 150 forint értékű hasznot hozott. A szikesek javítása mellett jelentős eredményeket ért el a kertészeti kultúrák termesztése terén. Hozzáfogott a saláta, sárgarépa és a burgonya termesztéséhez, gyűjtötte a gyógyfüveket. Széles körű kísérletezést folytatott a gyümölcsfák meghonosítása, az oltványok nevelése terén. Az 1790-es évek közepére a sokfelől - külföldről és máshonnan - begyűjtött alanyból mintegy 300 fajtát tenyésztett ki. Szenvedélye lett a szőlészkedés is, sikeresen kísérletezett még az aszúborral is. A méhészkedés terén pedig olyan méznyerési eljárást alkalmazott, ami elkerülhetővé tette a méheknek addig szokásban volt elpusztítását. Jelentős sikereket ért el végül a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás, a csatornázás s a takarékosság és takarékmagtárak létesítése terén is.”
Für Lajos: Tessedik Sámuel. In: Für Lajos és Pintér János (szerk.): Magyar agrártörténeti életrajzok, , Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1987–1989. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Az alföldi szikesek befásítása során három évtizeden át kb. 12000 csemetét ültetett el. Meghonosította Szarvason és környékén az akácfát, s elsőként alkalmazott gazdaságában mezővédő erdősávot. Sokat tett a helyes rétművelés, a szénaszárítás és a szénapajták építése terén. Gazdaságában a takarmánytermesztés kiszélesítése révén fejlettebb istállózó állattenyésztést alakított ki, ez jelentősen növelte a tejhozamokat, másrészt rendszeresen tudta trágyázni földjeit. Meghonosította a lucerna termesztését és népszerűsítése érdekében tizenkét lapos röpiratot adott ki: „Nachricht. Von dem Anbau, und der Benutzung des Lucerner-Klees.” [Híradás. A lucerna(i) here termesztése és hasznosítása](H. és é. n.), amelyben összefoglalja a lucernával kapcsolatos tudnivalókat; legfontosabb, hogy a sok kopár, száraz terméketlen terület a here bevetésével jól hasznosítható, a lucerna gondozását és felhasználását összefoglalva azt is hozzá teszi, hogy a növény száraz években is jól nő, és még a gyümölcsfák termékenységét is elősegíti.
Tessedik Sámuelnek két feleségétől (Markovitz Terézia és Lischovinyi Karolina) tizennyolc gyermeke született, akik közül kevesen érték meg a fiatal kort, többségük az akkor még igen veszélyes himlőben halt meg. A lelkész emberi tulajdonságai – a maga igen puritán erkölcseivel, végtelen munkabírásával, elképzeléseit már-már mániákus módon keresztülhajszoló eltökéltségével – a vidéki tradicionális társadalomban inkább ellenszenvet ébresztettek, mint szimpátiát, sokfelől meg nem értés, irigység, rosszindulat kísérte tevékenységét, s ellenségei száma idővel növekedett. Korát messze megelőző szemléletével, eljárásaival, újításaival inkább az utókor elismerését vívta ki életműve. Hogy milyen embernek tartotta magát Tessedik, arról álljon itt egy részlet Önéletírásából, amelyet néhány évvel halála előtt vetett papírra:
„A zajos örömöket, mulatságokat és kedvtöltéseket sohasem szerettem. De a természet szépségeiben, kertemben, a vetésekben és szöllőskertemben, saját és mások gyermekeiben, a kertészkedésben és a méhészetben nagy gyönyörűségem volt, s ezek körül oly sok mulatságot találtam, hogy mindig vidor és elégedett voltam. Különös kedvet találtam gazdászati kísérletekben. Ezeknél szemem előtt lebegett az, hogy a természetet tanulmányozván, megtudhassam, mi az, ami a szántóföldeknek, kerteknek és szöllőknek káros, vagy hasznos, s mi a legjobb eljárás. … Szenvedélyeim közé tartozott mindig a szegény embereknek, gyermekeknek, cigányoknak és koldusoknak munkát szerezni, s őket ezáltal a hivalkodástól és rossz cselekedetektől tényleg elvonni és derék emberekké változtatni.”
Teschedik Sámuel: Önéletírás [Zsilinszky Mihály... fordításának felhasználásával...], Szarvas, Digitális Kalamáris, 2012, 69–70. – Törzsgyűjtemény
Tessedik úgy tekintett az emberre, mint „Istennek privilégizált sáfára a földön, aki ha méltóságát, képességeit, rendelkezésre álló eszközeit felismeri s hasznosítja, szorgalommal még az éghajlatot is enyhébbé formálhatja.”
Életpályáját így foglalja össze:
„… mert ott is, ahol nem gyanítottam, nem gondoltam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóban és írásban elhintettem. Áldott legyen ezért az Úrnak szent neve! Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.”
Teschedik Sámuel: Önéletírás [Zsilinszky Mihály... fordításának felhasználásával...], Szarvas, Digitális Kalamáris, 2012, 112. – Törzsgyűjtemény
Embléma a metszetről Tessedik jelmondatával: Tu ora tuque labora, Deus aderit sine mora [Te imádkozz és te dolgozz, Isten késlekedés nélkül melléd áll]. In: Samuel Theschedik: Der Landmann in Ungarn, [Pest], Verf., 1784. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom:
Deák Eszter (Régi Nyomtatványok Tára)
Az összeállítás első része itt olvasható.
