„Ennek a kis könyvnek legfőbb rendeltetése az, hogy a madarak hasznáról és káráról tiszta képet fessen…” – Második rész

2022. május 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

A madarak és fák napja alkalmából Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról című „örökzöld” könyvéből szemelvényezünk

4_kep_opti_5.jpg

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 4. jav. kiad., Budapest, Pallas Ny., 1914. 170–171. – Törzsállomány

De más módon is „le lehet rántani a leplet” egy madárról, mint ahogyan azt az összeállításunk első részében bemutatott példán keresztül láthattuk. Azzal ellentétben most egy közvélekedésben negatív megítélésű madár rehabilitálásáról van szó. A családi kötelék, a fiókák odaadó nevelése sok madárfajra jellemző. Ha nem is oly módon, mint ahogy az emberi képzelet szülte viselkedésmód, a mellét feltépő és fiókáit saját vérével tápláló pelikán esetében. Az előbb bemutatott gólya és a varjúfélék családi élete példaértékű a madártársadalomban. Az előbbi két madárfajt nem fenyegeti az a veszély, amely sok kisebb termetű énekesmadarat. Mármint, hogy a kakukk (Cuculus canorus) gondoskodása utódairól annyiban kimerül, hogy belerakja tojását a fészkébe, ahonnan majd a gyorsabban kikelő és nagyobbra növekvő kakukkfióka szépen kipenderíti az otthont adó madárfészek többi fiókáját. „Felháborító!” „Ezeket a madarakat agyon kellene ütni!” – jöhetnek az efféle indulatos gondolatok, a valóban furcsa utódnevelést választó madárfajról. Azonban bármily furcsa, Herman Ottó könyve a kakukkot a „hasznos” madarak táborába sorolja. Hogy miért, az alábbi idézetből kiderül.

„Tápláléka szerint, mely mindenféle, leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszőrösebbekből is áll, a kakuk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen; de alábbszállítja a hasznot avval, hogy nagyon megviseli azoknak a kis hasznos madaraknak a fészkelését, a kikhez tojásait és annak rendén fiát becsempészte. A kakuktojó ugyanis kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojja monyát, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, a hova szánta. Ugyanaz a kakuk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel és rendesen azoknak a fajokét, a melyeknek fészkéből maga is kikelt volt.
Hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, kilöki gyenge mostohatestvéreit.”

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Természettudományi Társulat, 1901. – Magyar Elektronikus Könyvtár

5_kep_opti_4.jpgHerman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 4. jav. kiad. Budapest, Pallas Ny., 1914. 320–321. – Törzsállomány

Az ember ezek után azt gondolná, hogy Herman Ottó számára minden madár hasznos. „Persze, mert egy ilyen lelkes természetbúvár nem képes arra, hogy bármit is károsnak találjon, ami a természet lágy ölének szüleménye” –vághatja rá rögtön a szkeptikus olvasó. Pedig bármennyire elragadnak a téves előítéletek valakit, ha elolvassa A madarak hasznáról és káráról című munkát, be kell látnia, hogy ebben a könyvben igenis akadnak, méghozzá szép számban akadnak károsnak titulált madarak. Ezek között ráadásul olyan fajok is szerepelnek, melyek ma szigorú védelem alatt állnak. A napjaink egy népszerű könnyűzenei együttesének is nevet adó kormorán (Phalacrocorax carbo) vagy népies nevén kárókatona nevének hallatán a legtöbb embernek egy egzotikus jellegű, védelemre szoruló vízi madár jut eszébe. Annak ellenére, hogy napjainkban tényleg védett faj, a halgazdaságok rettegett ellenségéről van szó, mely iszonyatos pusztítást tud végezni a halállományban. Szinte nincs ökológus, aki hasznosnak tartaná ennek a fajnak a jelenlegi túlburjánzását. Herman Ottó sem kímélte ezt a zsákmányát Cousteau kapitány búvárjait megszégyenítő módon megszerző állatot. A fajra vonatkozó leírás utolsó mondata kegyetlenül hangzik, szinte egy halálos ítéletnek is megfelel. Ezt az ítéletet nehezen tompítja még az az érdekes leírás is, hogyan használta fel élelmes módon a halászat ezt az állatot a maga hasznára. Ezt a furcsa halászati módszert Homoki-Nagy István filmszalagra is rögzítette, a Cimborák – Nádi szélben című alkotásában.

„Elég jól repülő és jól bukó vizimadár és jaj annak a halgazdaságnak, halászható tónak, a melybe a kárakatna beveszi magát. Három kiló hal egy napra szűkesen elég ennek a telhetetlen halfarkasnak!
Eledelét bukva szerzi, mert a víz alatti halászatnak elsőrendű mestere; lába hatalmas evedző, farka hatalmas timon, csőre horog is, kés is, zsákja és bárzsingja pedig nyúlik mint a jó kostök: nagy halat bir befogadni. Folyton falánk. Kinában, Japánban a kárakatnát szelidítik és halfogásra használják; előbb azonban karikát tesznek a nyakára, hogy a halat le ne nyelhesse. A halász, rúd végén viszi a madarat a víz fölé, s ez, mihelyt halat érez, beveti magát a vizbe, elkapja a prédát és rákap az elébe tartott rúdra.
Mindenképpen irtani való madár.” 

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Természettudományi Társulat, 1901. – Magyar Elektronikus Könyvtár

6_kep_opti_4.jpgHerman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 4. jav. kiad., Budapest, Pallas Ny., 1914. – Törzsállomány

„Hasznos vagy káros? Miért csak ezen szempontok alapján lehet bemutatni a madarakat?” – gondolhatja rezignáltan az olvasó. „Nem lehetne, csak úgy, gyönyörködi bennük? Rájuk csodálkozni naivan, mint a természet szépségeire? Hogy vannak? Nézni, ahogy szökdécselnek, hallgatni, ahogy csicseregnek?” Véleményem szerint jogos a felvetés. Úgy tűnik, Herman Ottó is így vélekedett. Talán ezért, vagy mert egyszerűen kimaradt a tördelésből, de imitt-amott felfedezhetünk olyan fajokat is, melyeknél sem a „hasznos”, sem a „káros”, sőt még a néhol előforduló „közömbös” címke sem szerepel. Ilyenkor az ember „csak úgy”, a maga szórakozására olvashatja kedvére az ott leírtakat a bemutatott tollas állatkákról. Példának okáért álljon itt a leánykamadár (Motacilla boarula, Penn.) leírása, melynek olvasásakor nem is kell természetbúvárnak lennie az embernek, hogy élvezni tudja. Továbbá ez az idézet jó példa az állatvilág és az ember hosszú-hosszú együttélésére, hiszen ennek a jószágnak a viselkedését és életmódját az emberi életből vett és sokak számára kedves mintával magyarázzák.

„A legsebesebb havasi patakocskák gyönyörű mozgású, kedves ékessége. Mozgásának szépségéért mondja a székely nép „leánykamadárnak”. Hosszú, karcsú farkinczáját folytonosan, lengén billegteti és úgy, amint a folyásból kiálló köveken halad, a fark súlyzó rudat alkot, még inkább, mikor röppenve kapdos a repülő préda után. A sekélyebb, de bármily sebes folyáson biztosan átgázol, lépeget és mintha megemelné a tollazatát, hogy ne érje a patak vize, akárcsak egy kényeskedő leányka. Innen a neve.”

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 4. jav. kiad., Budapest, Pallas Ny., 1914. 205. – Törzsállomány

Kedves Olvasó! Remélem, ezzel a röpke szemlézéssel sikerült felkeltenem az érdeklődését „utolsó magyar polihisztorunk” több mint száz esztendeje született legismertebb műve iránt. Ha kezébe veszi, forgatja, élvezettel olvasgatja A madarak hasznáról és káráról címet viselő könyvet, hogy még többet megtudhasson a természetet színessé tevő madarak világáról, már elértem célomat ezzel az írásommal. De ne feledje, e könyv elkészültének komoly célja is volt! Ha ezentúl egy-egy dióhéjat csipegető varjú előtt megállva élvezettel figyeli, ahogy az szökdécselve körülnéz, gondosan ügyelve arra, hogy el ne árulja, felfigyelt Önre, vagy vidéki kertes házas övezetben lesi a villanyoszlopok fölé helyezett fészekmagasító állványon kelepelő gólyaszülőket, emellett nem veti meg a tojását más fészkébe rakó kakukk ugyan erőszakos, de később rendkívül nagy kártevő-pusztító fiókáját, és korunk divatos „álzöld” hóbortjai erőszakos nyomásának ellenállva egy szakember szavai alapján belátja, hogy ökológialiag egyáltalán nem indokolt az élővizekben elburjánzott kárókatona védelme, akkor az a bizonyos hosszú, őszszakállú – nemcsak megjelenésben – tudós ember, Herman Ottó nem hiába fáradozott könyve megírásán.

7_kep_opti_3.jpgA madarak hasznáról és káráról az idők folyamán a legtöbb kiadásban és formátumban napvilágot látott Herman Ottó-könyv. A szerző felvétele

Könyvtárunk állományában A madarak hasznáról és káráról című Herman Ottó-könyv alábbi kiadásai érhetők el:

A Magyar Elektronikus Könyvtáron keresztül az első, tartalmában rövidebb kiadás érhető el.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Az összeállítás első része itt olvasható.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr717824865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása