Egy kozmikus gavallér

2022. május 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

20 éve hunyt el Orbán Ottó

Húsz éve, 2002. május 26-án hunyt el Orbán Ottó, Kossuth-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, egyetemi tanár. 1981 és 1991 között a Kortárs folyóirat rovatvezetője, később főmunkatársa. 1998-tól pedig az Élet és Irodalomnál dolgozott. A hetvenes években az Egyesült Államokban is megfordult, de ellátogatott Indiába is egy tanulmányút során. A 80-as években a Minnesotai Egyetem hívta meg vendégtanárnak. Egyik legfontosabb mestere és mentora Vas István volt.

orban_otto_opti.jpg

Orbán Ottó arcképe. In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001 (Encyclopaedia Humana Hungarica, 9.). A kép forrása: Szép versek, Budapest, Magvető, 1986, 55. kép. Magyar Elektronikus Könyvtár

A költő 1936-ban született Budapesten. Igen korán megtapasztalta a háború borzalmait. Ezek a rémséges emlékképek (az édesapa elvesztése), a megrázkódtatások később megjelennek, előhívódnak az alkotásaiban.
1945-ben veszítette el édesapját, majd félárvaként a Sztehlo Gábor által vezetett, budai intézménybe, a Gaudiopolis-Örömvárosba került, ott nevelkedett. Eredeti családi neve Szauer volt, ezzel a névvel debütált az irodalmi életben, de később megváltoztatta, mert soha nem szerette:

„… Nem szerettem soha, a keresztnevemet sem szerettem, és egyik mulatságos anekdotája az életemnek, hogy egyszer, jóval később, már a névváltoztatásom után is húsz évvel vagy még több évvel, Vas Istvánnal beszélgettünk a költők nevéről, és ő azt a számomra döbbenetes megállapítást tette, hogy Orbán Ottó az egy jó név, azzal lehet írni, az nem olyan, mint Vas István. Én akkor értettem meg, hogy a nevünkkel mindannyiunknak van valamilyen konfliktusunk …”

Ostromgyűrűben. In memoriam Orbán Ottó, Budapest, Nap, 2003, 8. – Törzsgyűjtemény

Kirobbanó költői tehetsége már korán megmutatkozott, ezért csodagyerekként kezelték. Első verseskötete Fekete ünnep címen jelent meg 1960-ban.
A Fekete ünnep költeményeit erőteljes, teátrális drámaiság hatja át; a történelmi szituáció, a háború soha nem múló árnyai tombolnak az ifjú költő lelkében. E korai kötet „nyers” versein sokféle hatás kimutatható: József Attila, Pilinszky János, Radnóti Miklós érces hangja is fel-felvillan olykor a „kőkemény” elégikus és balladisztikus sorok mögül.

„Itt ilyen az éjjel. A részeg parasztok is másfelé
mennek haza tántorogva, halálnál feketébben.
Vergődnek a szelek a végtelen hegyek fölött
az összegörbült rácsú éjben.”

Orbán Ottó: Összegyűjtött versei I., Budapest, Magvető, 2003, 12. – Törzsgyűjtemény

Az Orbán Ottó-versbeszéd egyszerre tudja magáénak a szabadversek nagyívű lélegzetét (amely egyben a szabadságvágy egyetemes kifejeződése is) és a tömörségre való törekvést, a vers sugárzó, szilárd magját fölragyogtató Pilinszky-líra sajátosságát. Orbán Ottó képes arra, hogy – szenvedélyes, posztmodern alkimista módjára – látszólag ellentétes poétikai eljárásmódokat egyidejűleg „alkalmazzon” verseiben. Mindehhez egy bravúrosan adagolt irónia is társul, amely sajátos létfilozófiát, valóságszemléletet tükröz.
A költő így vall a Honnan jön a költő? című részben önéletrajzi ihletésű műben:

„Az író – hajós. Méghozzá, ha igazi, nem a part menti vizeké, hanem a nyílt és ismeretlen tengeré. Mint Kolumbusz, mint Cousteau kapitány. A rendelkezésre álló információk ura és rabja.”

Orbán Ottó: Honnan jön a költő? Budapest, Magvető, 1980, 7. – Törzsgyűjtemény

Mivel Orbán Ottó költészete sosem állt attól távol, hogy nyíltan befogadjon hatásokat, a kritika nagyjából a nyolcvanas évekig kevéssé tudott vele mit kezdeni, illetve ez volt az egyik ok, amiért sokáig az a méltatlan vád is érte, hogy egyéniség híján van. Ő maga így vall erről egyik versében:

„Fiatal fejjel egyéniség akartam lenni,
ezért aztán kiraboltam Ginsberget és Pilinszkyt;
megvártam, amíg befordulnak a sarkon és zutty…”

Orbán Ottó: Összegyűjtött versei I., Budapest, Magvető, 2003, 451. – Törzsgyűjtemény

A Magvető Kiadó a költő születésének 80. évfordulójára jelentette meg Között címmel Dérczy Péter kritikus és irodalomtörténész munkáját, amelyben a szerző Orbán Ottó költészetét taglalja, líratörténeti kontextusba helyezi, megvizsgálja benne a hagyomány viszonyát a modernséghez, és tisztázza az életmű körüli félreértéseket is. Dérczy Péter a következőt írja a költő stílusára vonatkozóan:

„Úgy is fogalmazhatnám, ami költői nyelvét és kevert típusú beszédmódját illeti, Orbán ekkor túl modernnek számított. Ne feledjük, a későbbi névsorolvasások állandó szereplői, Tandori és Petri (ritkábban Oravecz) még fel sem léptek.”

Dérczy Péter: Között. Esszé Orbán Ottó költészetéről, Budapest, Magvető, 2016, 12. – Törzsgyűjtemény

Orbán Ottó költészete a hetvenes és a nyolcvanas években teljesedett ki teljes pompájában. Ekkor olyan fontos művei jelentek meg, mint a Föltámadás elmarad (1971), A visszacsavart láng (1979), Az alvó vulkán (1981), Fényes cáfolat (1987)
Egy sziporkázóan nagyívű költemény utolsó, létösszegző szakasza a Fényes cáfolatból:

„Mit kezdjek a költészettel, amelyből hiányzik az élet?
S mit az élettel, amely nem költészet is?
Az írás nem válasz semmire, csak eszköz
a kútfúrásra. S az eleven kútból
kitör a boldogság és szenvedés sistergő oszlopa,
mintha az emberi szemmel látható világ emlékoszlopa lenne,
s valóban az is, mert máris elhanyatlik,
és oszlopból tóvá, jelképből hőenergiává
süllyed vagy emelkedik, már ahogy vesszük;
a változatlan mindig másképp ugyanaz.
S a csővezeték csúcsán imbolygó fáklya verse
azt jelzi: kihívó őrültségünktől lobogva megvagyunk!”

Orbán Ottó: Fényes cáfolat. In: Orbán Ottó összegyűjtött versei II., Budapest, Magvető, 2003, 44. – Törzsgyűjtemény

Orbán Ottó témák tekintetében mindig az egész világban gondolkodott, költészetében alig akad olyan földrész, ország, melynek neve elő nem fordulna valamely motívumként. Valódi kozmikus gavallérként élte az életét, éppúgy teremtő képzelete által, mint a kalandos valóságban. Parti Nagy Lajos így vall róla:

„Ha egy világtérképen megjelölnénk Orbán Ottó élményt adó, „apropót” kínáló városait, országait, s a pontokat Balmazújvárostól Bostonig, New Yorktól Afrikáig összekötnénk, szinte az egész földgolyót átérné a képződött háló, …”

Parti Nagy Lajos: Orbán Ottó: A visszacsavart láng. In: Ostromgyűrűben. In memoriam Orbán Ottó, Budapest, Nap, 2003, 85. – Törzsgyűjtemény

Orbán Ottó műfordító munkássága is igen gazdag, több fordításkötete jelent meg. Versfordításai 1972-ben láttak napvilágot Aranygyapjú címmel.
Ez a fordításkötet Orbán Ottó szerteágazó költői tehetségének ékes bizonyítéka, hiszen formai-poétikai szempontból is sokszínű alkotások kaptak helyet benne. Az Aranygyapjúban az ókori szerzők és nem utolsósorban a kortárs alkotók remekművei egyaránt megtalálhatóak, olyan kedvelt költőké, mint az amerikai Robert Lowell (akinek majd később egy teljes kötetet szán), Allen Ginsberg, Gregory Corso és a wales-i Dylan Thomas.

Orbán Ottó A dán királyfi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról című versét mondja. Forrás: YouTube

A korán jött betegséggel folytatott ádáz harc, a költő teljes kiszolgáltatottsága a 90-es években született költeményekben kap drámai hangot. Ezen korszak verseit erőteljes gondolatiság hatja át.

„Orbán költészete azonban – és a kései versekben egyre inkább – Vörösmarty felé közelített.”

Vári György: A megtalált szerep. In: Jelenkor, 2003/5. 527–532. – Jelenkor online. Archívum

És végezetül álljon itt egy részlet Orbán Ottó egyik legmegrázóbb költeményéből, amelyben szeretett mesterére, Vas Istvánra emlékezik Schubert hátborzongatóan gyönyörű zenéjén keresztül:

„Schubert dalában, Schubert dallamában,
drága barátom, bizony a halál van.
Édessége azért mondhatatlan édes,
mert mélységes mély, vad keserűség ez,
a szultán méregcseppje kristálypoharad alján,
az árny, mely mindig ott áll minden mátka balján,
amelytől elsötétül az édes, édes élet,
és kihangzik belőle az Utolsó Ítélet,
nem villámló szavakkal, de zengő zongorával,
a moll akkordok összhangzattanával,
Schubert dalával, Schubert dallamával.”

Orbán Ottó: Mi van Schubert dalában? Egy szál virág Vas István sírjára. Részlet. In: Orbán Ottó összegyűjtött versei II., Budapest, Magvető, 2003, 346. Törzsgyűjtemény

fortepan_106169_opti.jpg

Orbán Ottó portréja. A kép forrása: Fortepan. Adományozó Hunyady József. Képszám 106169

Szegedi-Szabó Béla (Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr817829203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása