Brassai Sámuel a kortársak és az utókor emlékezetében

2022. június 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

125 éve halt meg Brassai Sámuel természettudós, nyelvész, filozófus

Az 1897. június 24-én elhunyt tudóst krónikásai egybehangzóan nevezték az utolsó erdélyi polihisztornak.

1_barabas_brassai_1845_opti_b.jpgBrassai Sámuel. Az Uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésen jelen volt írók és hírlapírók. Egykori képek után (Barabás Miklós portréja Brassai Sámuelről, 1845). In: Vasárnapi Ujság, 45. évf., 22. sz., 1898. május 29., 372. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Arra a kérdésre, hogy pontosan ki is volt Brassai Sámuel, a legtömörebb választ Lambrecht Kálmán posztumusz megjelent írásából kölcsönöztük:

„Tanár volt, nevelő, instruktor, író, lapszerkesztő, műkritikus, zenész, matematikus, filozófus, nyelvész, botanikus, csillagász, írt bankismeretet, az egyetemen a matematika mellett a szanszkritet tanította, az Akadémia eredetileg a harmadik, matematika osztályba választotta be, de évtizedek múltán áttette az első, bölcsészeti osztályba. Ő volt a világ legöregebb rektor magnifikusza, aki 80 éves korában öltötte nyakába a rektori láncot, és ő volt a világ legtermékenyebb tankönyvírója, aki nem kevesebb, mint egy híján húsz tankönyvet írt: aritmetikát, logikát, botanikát, francia és kétkötetes latin nyelvtant, utóbbit németre is lefordították.
Ilyen kolosszális sokoldalúság mellett egy pillanatra sem vált szobatudóssá. Mindig az életet kutatta, akár a nyelvészet birodalmában járt, akár a füvek, fák és virágok hímes mezejét rótta. És mindig ifjú maradt, akár a katedrán ült, akár a botanikus-kertben sétált.”

Lambrecht Kálmán: Brassai Sámuel csodálatos élete. In: Búvár, 3. évf. 2. sz. (1937) –Törzsgyűjtemény

Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy alkotott-e maradandót Brassai? Melyik az a műve, amelyet ma is idéznek, vagy melyik az a tudományág, amelyhez nevét szorosan kapcsolják. Erre a választ fiatalabb pályatársa, a későbbi unitárius püspök, Boros György adja meg nekünk:

„Brassait mindenki »tanító mesternek« vallotta, de kevesen mondták meg, hogy honnan és mit tanultak tőle. De ez a nyilvános vallomás teljes bizonyosság amellett, hogy Brassai tényleg Praeceptor Hungariae volt.”

Boros György: Brassai Sámuel élete, Kolozsvár. Minerva, 1927. – Törzsgyűjtemény

2_brassai_kepkonyvtar_88642_106723_opti.jpgEllinger Ede fotója Brassai Sámuelről. – Kézirattár, Arckép 1074. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Brassai szerteágazó munkásságának első számbavételét még halála évében volt tanítványa, Kőváry László történész kísérelte meg. Az Erdélyi Múzeum hasábjain, majd később könyv formájában is megjelent emlékiratában az életrajzi adatokat a Brassaira oly jellemző anekdoták fűszerezték, melyekben legtöbbször a szórakozott professzor kedves, szerény, emberszerető alakja elevenedett meg.

„A jelenkori Magyarország nem vette át a negyvennyolczas évek[nek] azt a demokratikus szellemét, mikor czímnek elég volt az állás megnevezése s mellette az úr. A Bach-korszak ránk hagyta a nagy czímeket. Mikor az egyetem megnyílt [Kolozsváron], már ott állottunk, hogy az uramék a tekintetes czímet magoknak foglalták le, a tekinteteseket nagyságolták. Mindenki nagyságos úr lett, az egyetemen pedig csak a rektor. Később az egyetemi tanárok is nagyságos czímet kaptak. Brassai hogy a czímzés elől kitérjen, s hogy senkit meg ne bántson, ez időtől mindenkit per Nagysád traktált. Magának felvette a bácsi czímet, s lett mindenkinek Brassai bácsi.”

Kőváry László: A száz évet élt Brassai Sámuel pályafutása és munkái. Kolozsvár, Ajtai, 1897. 27-28. – Törzsgyűjtemény

3_brassai_remenyi_kepkonyvtar_88953_107034_opti.jpgBrassai Sámuel és Reményi Antal. Fotó. –  Kézirattár, Arckép 1236. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Halálának napján délután, a helyi újság gyászkeretes címlapon közölte a szomorú hírt. Amellett, hogy hosszan méltatták érdemeit és tudományos munkásságát valamint közölték rövid életrajzát, megemlékeztek arról is, hogy egyházához haláláig hű maradt.

„Benső meggyőződéssel volt híve az unitárius vallásnak. Nagy szolgálatokat tett, kiváló érdemeket szerzett magának egyházában, ennek ügyei, főként pedig nevelésügyei körül. A legnagyobb tisztelettel viseltetett a vallás külső formái iránt is és régebben gyakran jelent meg az isteni tiszteleteken.”

Kolozsvár, 11. évf. 141. sz. (1897. jún. 24.), 1. –Törzsgyűjtemény

4_brassai_gyaszjelentes_opti.jpgA Kuszkó István vezette Kolozsvári Országos Történelmi Ereklyemúzeum-Egylet és az 1848-49. Történelmi Lapok szerkesztősége által közreadott gyászjelentés. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Jelen blogbejegyzésben tulajdonképpen Brassai Sámuel születésének 225 éves évfordulójáról is megemlékezhetnénk, amennyiben elfogadjuk Kőváry László előtt tett nyilatkozatát, amely szerint 1797. június 15-én látta meg a napvilágot. Ennek írásos nyoma nem maradt fenn. Mint ahogy annak a születési dátumnak sem, amelyet az Akadémia Almanachja közölt. Az Akadémia ugyanis Brassai születésnapját 1800. február 13-ra tette, és ebből kiindulva köszöntötték őt 1890-ben, kilencvenedik életévének betöltése alkalmából. Az öreg tudósnak jólesett a rendes tagjai sorába őt meglehetősen későn besoroló rangos testülettől érkező köszöntés, talán ezért sem igazította helyre a tévedést. Mindenesetre a Házsongárdi temetőben felállított síremlékének szobortalapzatára ezt az évszámot vésték. Ugyanakkor méltatóinak többsége és a későbbi életrajzírói is azt a dátumot fogadták el, amelyről Brassai élete utolsó napjaiban kórházi ágyán nyilatkozott. És természetesen ez az évszám került fel vélt szülőházának, a torockószentgyörgyi parókiának a falára is. Az emléktáblát három héttel halála után ünnepélyes keretek között avatták fel Torockószentgyörgyön.
A szülőház falán ma is álló emléktábla szövege:

E házban
1797. év junius 15-én született
Dr. Brassai Sámuel.
E kőlappal a tudósok öregének emlékét nemzeti
kegyelettel örökiti e község közönsége 1897. évben.

5_brassai_szulohaza_2008_opti.jpgA torockószentgyörgyi parókia az emléktáblával és az unitárius templom. 2008. Fotó: Elbe I.

Mondják, hogy az egyén számára jellemformáló hatással bírnak a gyermekkor élményei, és a környezet. Brassai egyik életrajzírója, és munkásságának méltatója, az akkor még alig 23 éves Fitz József erről így vélekedett:

„Ismeretes, hogy az embert a növényhez hasonlították, melynek egész természete a talajtól függ, melyből kiserkent, – a talaj sói, a talaj nedve adja a növény erejét, színét. Brassait, ki az első benyomásokat felfogó gyermekéveit Torockón tölti, azokhoz a színes ritka torockói virágokhoz lehet hasonlítani, melyek Magyarországon csak Torockón találhatók. Ha Brassai nem ott növekedik és nem unitárius, ha ifjúkorában más környezetben ébrednek képzetei, akkor bizonyára más gondolkodású, más irányban haladó ember lett volna.”

Fitz József: Brassai Sámuel, Budapest, 1912, 4. – Törzsgyűjtemény

Egyébként Fitz az 1912-ben kiadott monográfiájának függelékében megkísérelte rendszerbe szedni az öreg tudós szerteágazó munkásságát. Az Országos Széchényi Könyvtár későbbi igazgatója, könyvtáros elhivatottságát meg nem hazudtoló módon, tematikus bibliográfiát állított össze Brassai munkáiból.

6_kolozsvar_1897_06_24_opti.jpgA Kolozsvár 1897. június 24-i számának címlapja – Törzsgyűjtemény

Kolozsvár városa a mai napig élő szokásoknak megfelelően két nap alatt felkészült a temetésre. A ravatalt a Magyar utcai unitárius templomban állították fel.

„Ma reggel szállították át a koporsót a magyar utczai templomba. A fekete drapériával bevont templom hajójának közepén áll a ravatal. Az ezüst czirádás fekete érczkoporsót, melyet tegnap este zártak le, csaknem egészen elborítja a töméntelen virág és koszorú. A koporsó fedelén kis rózsacsokor, egy fekete ruhás hölgy tette rá, ki a kórházba is minden reggel rózsákat küldött Brassai bácsinak.”

Brassai a ravatalon. In: Kolozsvár, 11. évf. 143. sz. (1897. jún. 26.) 2. – Törzsgyűjtemény

A lap tudósítója külön kiemelte, hogy Herman Ottó is megérkezett a temetésre. Sőt a rövid hírekben a volt famulusról, a szintén polihisztor Herman Ottóról – aki még megjelenésében is hasonlított a mesterére – egy kis intermezzót is közöltek.

„Boros György tanár tegnap délután levelet kapott Herman Ottótól, a kiváló tudóstól, melyhez egy szál havasi gyopár volt mellékelve. A levélben arra kéri Herman Ottó Borost, hogy tegye a mellékelt gyopár virágot, amelyet ő maga szedett az erdélyi hegyekben, a már ravatalon fekvő jó mesterének, Brassai Sámuelnek szive tájára, »mint utolsó üdvözletet« – úgymond – »attól az embertől, kit örök hálára kötelezett.« Boros tanár felnyittatta a már lezárt koporsót és eleget tett a hálás tanitvány kivánságának.”

A tanitvány kegyelete. In: Kolozsvár, 11. évf. 143. sz. (1897. jún. 26.) 3. – Törzsgyűjtemény 

Mint ismeretes, 1864-ben Brassai, aki akkor az Erdélyi Múzeumot irányította, saját igazgatói fizetését megosztva alkalmazta Herman Ottót preparátornak. Tőle tudjuk azt is, hogyan teltek a „mi Brassai bácsink” hétköznapjai. Ezzel az írásával tisztelgett az „utolsó magyar polihisztor” az „utolsó erdélyi polihisztor” előtt. (L. Herman Ottó: A mi Brassai bácsink. Vasárnapi Újság, 44. évf. 15. sz.,1897)
A délután négy órakor kezdődő temetési szertartáson a templomi imát és gyászbeszédet Ferencz József unitárius püspök tartotta. Búcsúztatóját ezekkel a szavakkal kezdte:

„Isten veled már drága Öregünk! kedves Brassai bácsi! Nem tudom, hogy a halottat siratva vagy a halhatatlant üdvözölve vegyek-e bucsut tőled. mert hogy nem láthatjuk többé jóságos arczodat, nem gyönyörködhetünk nemes tekintetedben és nem hallhatjuk nyájas szavaidat, bölcs tanácsaidat és elmés beszédeidet – ez fájdalommal tölti el keblünket. De midőn koporsódnál is érezzük szellemed erejét, mikor tudjuk, hogy halandóból halhatatlanná lettél: avagy nincs-e okunk téged üdvözölni?!”

Brassai Sámuel koporsója mellett. Ima és beszédek, Kolozsvár. 1897. – Törzsgyűjtemény

7_brassai_s_koporsoja_mellett_opti.jpgBrassai Sámuel koporsója mellett. Ima és beszédek, Kolozsvár. 1897. Címlap – Törzsgyűjtemény

Brassai Sámuel földi maradványait a Házsongárdi temető unitáriusoknak fenntartott magaslatán, Bölöni Farkas Sándor és Berde Mózes sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Már két héttel a temetés után bizottság alakult, amely országos gyűjtést szervezett egy méltó emlékhely kialakítása céljából.
A következő évben, a temetés napjának évfordulóján a Dávid Ferenc Egylet ünnepélyes keretek között emlékezett meg korábbi elnökéről,  a híres tudósról és az unitárius kollégium könyvtárának nagy patrónusáról.

8_brassai_emlekunnepely_1898_opti.jpgA Brassai emlékünnepély meghívója – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Kny. C 10.775

A síremlék 1910-re készült el, a kolozsvári építész, Pákei Lajos tervei alapján. Ebből a célból a városi tanács ingyen rendelkezésre bocsátott a sír közelében egy nagyobb területet. Itt épült fel a kriptát is magába foglaló emlékhely.

„Az emlékmű lépcsői alatt épített boltozatos kriptában van elhelyezve a mindnyájunk emlékében élő dr. Brassai Sámuel, a hires »Brassai bácsi«. Folyó évi április 29-én bizottságunk tagjai, az unitárius egyház K. Tanácsának kiküldött képviselői és a város kiküldöttjei jelenlétében kivettük az épségben levő érczkoporsót a sírból, s miután dr. Boros György dékán imát és áldást mondott a koporsó fölött, áthelyeztük ide, állandó nyúgvó helyére.
A kripta fölött lépcsőzetes emelkedésen áll egy 2 méter szélességet meghaladó négyzetes kőtömb e felirattal:

BRASSAI SÁMUEL
1800–1897

E fölött emelkedik fölfelé 4 kőoszlop […] Az oszlopok által kiképzett űrben van egy szabadon álló postament, rajta 1½ életnagyságú bronz mellszobor, s ennek alsó részén egy vörös rézből vert koszorú.”

Brassai Sámuel síremléke. Átadási ünnepély 1910. október 2., Kolozsvár, 1910. 16–17. – Törzsgyűjtemény

9_brassai_siremleke_opti.jpg

Brassai síremléke a Házsongárdi temetőben

A mellszobor hátterében egy rövid felirat olvasható, mintegy ellensúlyozandó a talapzatra vésett születési évet:

„A SZÁZZAL HALADÓNAK”
A NEMZETI KEGYELET
1910.

A mellszobor Veress Zoltánné Kozma Erzsi kolozsvári szobrászművész alkotása. Ugyanez a mű köszön vissza ránk az unitárius kollégium előcsarnokából is.

„Ha a kolozsvári unitárius kollégium nemes ízlésű palotájának kapuján belépsz, kedves olvasóm, az előcsarnokban jobbról Brassai, balról Berde mellszobra ötlik szemedbe. Ez a két szobor beszédes szimboluma a mi hálánknak és kegyeletünknek.”

Gál Kelemen: Brassai Sámuel, Kolozsvár, Minerva, 1926, 3. – Törzsgyűjtemény

10_brassai_szobra_unit_koll_elocsarnokaban_opti.jpgBrassai Sámuel mellszobra a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium előcsarnokában. A kép forrása: Adatbank.ro. Romániai Magyar Lexikon, Műemlékek

Az unitárius kollégium új otthonát, amely szintén Pákei Lajos tervei alapján készült, 1901-ben adták át. Az akkori időkben modernnek számító, korszerűen felszerelt épületet unitárius kollégiumként az 1948-as államosításig használhatta az egyház.

11_unit_koll_epulete_k_2745r_opti.jpgA kolozsvári Unitárius Kollégium új épülete. Képeslap. – Plakát- és Kisnyomtatványtár, K 2745.

Az államosítást követően a 7. számú, magyar tannyelvű iskola működött benne. Ugyanakkor az épület nyugati felében, az első emeleten továbbra is ott székelt az unitárius püspöki hivatal. Talán ennek hatása, és az ott tanító tanárok elhivatottsága és tartása eredményezte azt, hogy az unitárius kollégium szellemisége nem szűnt meg, hanem visszafogottabb formában ugyan, de tovább élt az iskola falai között. Ennek a szellemiségnek egyik legerőteljesebb kivetülése az volt, amikor az állami iskola felvehette Brassai Sámuel nevét. Szokássá vált, hogy a Brassaiban tanuló diákok évente egyszer, június 15-én (Brassai születésnapján) megkoszorúzták az iskola névadójának sírját a Házsongárdi temetőben.

12_brassai_sirjanal_1981_opti.jpgA Brassai Sámuel Ipari Líceum 5/A. osztályának tanulói 1981-ben. Fotó: Kiss Lajos osztályfőnök

A Brassai név az évtizedek során fogalommá vált a városban, az évenként megrendezett ballagások Kolozsvár magyar közönsége számára népünnepélynek számítottak. Az emberek lelkére egyre súlyosabban nehezedő diktatúrában különösen felemelő volt az 1980-as ballagás, ahol újra az unitárius kollégium eredeti, MUSIS ET VIRTUTIBUS feliratú hímzett zászlajával vonulhattak a végzős diákok. (A zászlót abban az évben találták meg az iskola épületének egyik befalazott helyiségében.)

13_brassais_ballagas_1980_opti.jpg

A Brassai Sámuel Ipari Líceum végzős osztályai az Unitárius Kollégium zászlójával. Ballagás 1980. június 13-án. Fotó: Köpeczy Árpád

Így ötvöződik a múlt a jelennel és viszi tovább a brassais hagyományokat a múzsák és erények templomában Kolozsváron.

14_unit_koll_kapuja_2017_opti.jpgA János Zsigmond Unitárius Kollégium kapuja 2017. Fotó: Elbe I.

Elbe István (Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6317862385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása