Fiatal koromban nagyon érdekelt az alkohol, nagyapám lerészegedései nagy hatással voltak rám. Azt éreztem, mintha olyankor még jobban szeretne Boldi papa, valahogy az alkohol hatása felerősíti az ember jellemét vagy megerősíti, de mindenképpen óriási hatást tesz rá.
Egyszer annyira berúgtam Szkárosi Endre cserépfalui házában, hogy elaludtam a széken vagy a lócán, már nem is emlékszem. Sokat beszélgettünk Endrével Hajnóczyról, a Péterek nemzedékének legkiválóbb írójáról, a nyelvzseni Esterházy, a szorgos író Nádas mellett a harmadik Hajnóczy Péter volt, az állandóan részeg irodalmi zseni.
Hajnóczy Péter ivott. Sokat. Azt mondják fél liter bor után állt csak szóba bárkivel, ha irodalomról volt szó.
Mindig terveztük Endrével, hogy Hajnóczyról fogunk majd előadásokat tartani, hogy minél több emberhez eljussanak azok a novellák, melyek a magyar kultúra legszebb szövegei. Endre sajnos idén tavasszal meghalt, így most már nem lesz semmi a közös kultúrmissziónkból.
Hajnóczy Péter szövegeihez fordulok, ha valamire igazán szükségem van, szorgosan vásárlom fel a köteteit antikváriumokból, és ajándékozni is Hajnóczyt szoktam azoknak, akiket szeretek.

Mányoki Endre, Szkárosi Endre, Petri György és Hajnóczy Péter a Mozgó Világ Aszú-díjának átadásán (1980). Fotó: Helle Mária

Kötél Emőkével, a kecskeméti Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központ igazgatójával, az OSZK egykori munkatársával, irodalomtörténésszel beszélgettem arról, hogy vajon miért nem lett Hajnóczyból Esterházy?

Tóth Péter.: Mit iszol? Én egy fröccsöt kérek, Kompa zengőjéből.
Kötél Emőke: Hosszúlépés. Rozé.

T. P.: Hajnóczy 39 éves korában meghalt, lehet, hogy ezért nem lett híres? Mindössze annyi lenne a titok, hogy túl keveset írt, ennyi szöveg nem volt elég? Petőfi 26 évet élt, mégis megy a Talpra magyar, de a Macska című brutális Hajnóczy-novellát kevesen ismerik.
K. E.: Marhaság. Nem kell ahhoz sokat írni, hogy beszéljenek rólad, vagy tanítsanak. És hány tehetségtelen marha van, aki nem bírja leállítani magát. Hajnóczy egyszerűen kiesett, vagyis inkább be sem került a „listákba”, kánon(ok)ba, vagy nevezzük bárminek. Mészöly ködlovagnak nevezte, s szerintem ez a legtalálóbb kifejezés rá.

T. P.: Hajnóczy elég erős személyiség is volt, már maga a megjelenése is odavert. A szövegei együtt éltek a személyiségével és a halála után magukra maradtak?
K. E.: Nagyjából igen, de így azért nem igaz. Reményi József Tamás kezelte a hagyatékot nagyon sokáig, majd átadta a szegedi Hajnóczy Hagyatékgondozó Műhelynek. És persze szépen jöttek ki a róla szóló tanulmánykötetek, s maguk a szövegek is. Nem tűnt el, csak nem ismerték, nem tanították, egy szűkebb körben tartották számon, ott is csak inkább a nagyivó státuszát, az életművet nem annyira.

Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című művének kiadásai

T. P.: „Én ugyan egyetlen írót sem ismertem, de nem tartom valószínűnek, hogy részegen – remekműveket lehet írni.” Perzsia
K. E.: Hehe. Pont Endrével beszélgettünk erről pár pohárka mellett. Szerintem amúgy lehet. De kit érdekel, hogyan írta? Szülje meg a „remekművet” és kész. A többi nem tartozik ránk. Totál beszívva is lehetett ilyeneket írni. Ha a műben elhangzó mondatot viszont elemeznénk, akkor az sokkal messzebb vezetne az önreflexióban.

T. P.: A szépirodalom mellett a szociográfiái is nagyon jelentős igaz írások, lehet, hogy ezek miatt nem szerették, és nem tudott kedvelt író lenni? Lehet-e egy ilyen álnaiv kérdést feltenni, ismerve az akkori rendszert?

K. E.: Már akkor ezeket tartották elsődlegesen zseniálisnak. Persze, szociográfiák ritkábban lesznek bestsellerek, eladási példányszámot tekintve legalábbis, de nem véletlen, hogy a hagyatékgondozás során is ezek kerültek elsőként kritikai kiadásra. (Nagy Tamás: Egy arkangyal viszontagságai. Jog, irodalom, intertextualitás Hajnóczy Péter műveiben, Budapest, Gondolat, 2018.)

T. P.: Miért ment Hajnóczy a szociográfia felé, miért érdekelte őt a diliházak világa? Az elkülönítő a legpontosabb szociográfia, amit valaha olvastam.
K. E.: Megszállottan foglalkozott a diliházakkal, az elkülönített intézményekkel. Relatív, hogy ki a bolond, kit miért zártak be. Hajnóczy rengeteget írt az ilyen zárt intézményekben történő visszaélésekről, a lelki s fizikai abúzusokról, maga az ottlét folyamata is érdekelte. Nekem teljesen belefér a képbe, kafkai minden ilyen helyzet, főleg kintről nézve, s onnan belecsöppenve. Ahogy ugyanilyen Hajnóczy sok novellája is: amikor keresik a szereplők a saját igazukat, amikor a saját törvényeik, véleményük miatt szembe mennek bárkivel.

T. P.: Első kötete, az 1975-ös A fűtő fülszövegére írta.

T. P.: Sajnáltatta magát ezzel a fülszöveggel? Haragudott a sorsára?
K. E.: Biztos benne van ez is. De azért tudjuk, hogy a Hajnóczy-mítoszt sokszor ő maga táplálta.

T. P.: Pedig megírta a Bajnokot, tudta, hogy a magyar irodalom bajnoka.
K. E.: Fröccs mellett lehetünk elfogultak. 

T. P.: Hogyan írt Hajnóczy? Átírta szövegeit? Csiszolgatta, tökéletesítette, átdolgozta?
K. E.: Rengetegszer. Össze- meg visszafirkált, az utána maradt dobozok tele voltak fecnikkel, átírt kéziratokkal, számtalan variációval, egybeszerkesztett, majd különvágott, többször felhasznált szövegtöredékekkel. Imádom. Ha a magyar irodalomban a fragmentumszerűségnek van iskolapéldája, az Hajnóczy.

T. P.: Azt írta, hogy az alkohol minden rosszat még rosszabbá tesz, nem ugyanez van a jóval is?
K. E.: Úgy érted minden jót jóvá tesz?… Hát, a fene tudja… Egy ideig-óráig biztos…

T. P.: Hajnóczy nevelőotthonokban nőtt fel, talán ezért is érdekelték a kiszolgáltatottság formái, nem tudta magából kiírni?
K. E.: Ezt nem tudom. Azért nem véletlenül érdekelte őt a zárt intézetek abuzív világa. Ugyanakkor nála minden egyes novellaszereplő kiszolgáltatott valaminek, amivel általában nem tud megküzdeni.

T. P.: Azt mondta egy interjújában, hogy minden író saját életét írja minden szövegében, ennyire csodálatos élete volt ezek szerint.
K. E.: Pföj. Ne menjünk bele, mert a fröccsök ellenére megint össze fogunk ugrani. Irodalmárként nem azt válaszolnám erre, mint cinikus beszélgetőpartnerként.

Hajnóczy Péter művei

T. P.: Miért foglalkozunk Hajnóczyval egyáltalán? Nem elég olvasni minden nap?
K. E.: Mert jó. És mert még mindig nincs a helyén a szélesebb közönség előtt. Engem kifejezetten dühítenek a szövegei, ezért elég sokszor olvasom őket. Ez a mazochizmus.

T. P.: Melyik a kedvenc novellád, és miért, de erre nem kell válaszolnod, mert kit érdekel Emőke kedvenc novellája?
K. E.: Nem is válaszolok. Nem is tudnék.

T. P.: Szkárosi Endre verset is írt Hajnóczyhoz. Ők ketten talán éppen isznak valahol a túlvilágon és jót nevetnek mindannyiunkon.

Tóth Péter (Főigazgatói Kabinet)