„Ki annyit tud felmutatni a zeneirodalom, s nevelés terén, mint Thern, megérdemli: hogy nevét a közönség emlékébe vésse, mint egyik jeles honfiáét”

2022. augusztus 13. 06:00 - nemzetikonyvtar

205 éve született Thern Károly zeneszerző, karmester, tanár, zongoraművész

A maga korában igen népszerű és elismert zeneszerző, karmester és pedagógus 1817. augusztus 13-án született a Szepes vármegyében található Iglón. Nagyapja, aki „orgona- és zongora-csináló” volt, Salzburgból a protestánsüldözések elől menekülve telepedett le Magyarországon. Első zongoraleckéit a városi hivatalt betöltő édesapjától kapta, majd Gellen Ágostonnál, az iglói evangélikus karnagynál folytatta hangszeres és zeneelméleti tanulmányait. Sokat jelentettek számára ebben az időben a Fischer bárónál hetenként tartott zenei összejövetelek, ahol alkalma nyílt Haydn, Mozart és Beethoven kamaraműveit megismerni, mely alkalmakkor maga a báró játszotta az első hegedűt. Iskoláit Miskolcon folytatta, ahol az ott töltött két év alatt zeneegyletet alapított, majd az eperjesi főiskolán hallgatott bölcsészetet, mely időszak alatt szintén zeneegyletet alakított. Itt születtek első zeneművei is, melyek főként zenekarra írt indulók és tánczenék voltak.
Egy rövid ideig a balassagyarmati leánynevelő intézetben tanított, majd 1836-ban Pestre költözött, ahol teljes egészében a zene tanulmányozásának szentelte magát. Egy Budán élő rokonánál, Vásárhelyi Pálnál nyílt alkalma a kor irodalmi életének legjelesebb képviselőivel megismerkedni, így Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel, Garay Jánossal, Szontagh Gusztávval, Erdélyi Jánossal csaknem minden estét együtt töltött. Az egyik ilyen estén (1842. október 14-én) született meg az azóta híressé vált Fóti dal, melyről Bartalus István így ír:

„Vörösmarti t. i. az említett baráti körben »Fóti dalát«, mint legújabb költeményét felolvasván, Thern Károlyt annyira lelkesítette, hogy az oldalszobában álló zongora mellett azonnal zenét költött hozzá s a dalt a kis társaság még azon este nem kis lelkesedéssel újra meg újra elénekelte. Ezután november 9-én a nemzeti színház énekkara nyilvánosan előadta a nemzeti színházban Megyeri jutalomjátéka alkalmával a »Peleskei Nótáriusban«. Nem sokára egyiránt hangzott Magyarhon rónáin s Erdély bércei közt. Willmersnek, hangversenyi kőrútjában egyik lovagló paripája lett: a forradalom alatt indulóvá alakították; szóval, egyike lett legkedveltebb dalainknak.”

Bartalus István: Thern Károly. In: Az Ország Tükre, 1863. július 20. – Törzsgyűjtemény

Tóth Dénes A magyar népszínmű zenei kialakulása című munkájában külön fejezetet szentel Thern Károly korai, színpadra írt dalműveinek. Eszerint Thern nem kis szerepet játszott Egressy és Szerdahelyi mellett a népszínmű zenei kialakulásában. Legnépszerűbb műve az 1838. október 8-án bemutatott Peleskei Nótárius, melynek szövegét Gaal József írta Gvadányi József nyomán. A bemutatóról szóló rövid, Kiss Iván által jegyzett kritika a Honművész 1838. október 14-i számában jelent meg:

„Pesten oct. 8-án Bartháné assz[ony] jutalmul „Peleskei notarius” eredeti paródia (minek paródiája?) 3 szakaszban 4 finással (írta Gaal, muzsikáját szerzette Thern) először került színpadra. […] A nagyszámmal összesereglett és elégülést mutatott nézők mindkét szerzőt megtapsolták; de a nézők előtt csak maga Thern úr jelent meg, kinek hangszerzői talentuma, melytől idővel igen sok jót reménylünk, kedvezőleg mutatkozék. […] Egyébiránt daljai kevés eredetit mutatnak (mit fiatal szerzőknél többnyire tapasztalhatni); -- legjobb az utolsó felvonási nőkar, mellyel azonban többnyire kölcsönzött ideákból áll.”

Kiss Iván: Színészet. In: Honművész, 1838. október 14. – Törzsgyűjtemény

Az 1841/1842-es évadban a Nemzeti Színháznál Erkel Ferenc mellett másodkarmester lett, ebben az időszakban került színre Gizul című operája. Egy év múlva azonban Németországba utazott, hogy még több zenei ismeretet és tapasztalatokat szerezzen.

„1843-ban kötött házasságot unokahúgával, a »szellemdús« Fest Emíliával. Házasságukból két fiú született: Vilmos (1847-ben) és Lajos (1848-ban).
1853-ban nevezték ki a budapesti (Nemzeti) Zenede összhangzat-, művészi zongorajátszás tanárának, valamint ő volt a Zenede első zeneszerzéstanára. A Nemzeti Zenedénél betöltött hivatalát 1864-ig folytatta.
Az 1863-ban komponált Hegyalján című magyar ábrándja »Díjkoszorúzott pályamű« címet szerzett (Op. 27, Pest 1863, Rózsavölgyi), mely „még a szigorú kritikus, Mosonyi tetszését is elnyerte eredetiségével és kiegyensúlyozott, mégsem egyhangú kedélyvilágával, mértéktartó virtuozitásával.”

Eckhard Mária: Magyar fantázia, ábránd, rapszódia a XIX. század zongoramuzsikájában II.In: Magyar Zene, 1984. XXV. évf. 4. sz. 348. – Törzsgyűjtemény

10_kep_hegy_aljan_opti.jpgDíjkoszorúzott pályamű. Hegy-alján. Magyar ábránd. zongorára szerzé Thern Károly, Budapest, Rózsavölgyi és Társa, S. a. Jelzet: Z 64.155– Színháztörténeti és Zeneműtár

Igen nagy gondot fordított tehetséges fiai zenei nevelésére, így fontos volt számára, hogy külföldi mestereknél tanulhassanak, ezért 1864-ben elhagyta az országot, és fiaival Lipcsébe költözött, akik egy ideig Liszt Ferenc növendékei is voltak.

Mindemellett művészi körutakat is tett fiaival. Egy ilyen körút alkalmából Thern Párizst elhagyva Londonból nyílt levelet írt a Zenészeti Lapok szerkesztőjének, id. Ábrányi Kornélnak, mely a lap 1867. május 5-i számában teljes terjedelemben meg is jelent. Ebben beszámol többek között egy új Verdi-opera, a Don Carlos párizsi bemutatójáról, illetve megfogalmazza a fiaival tett körutazás egyik fontos célját:

„[…] Hazai dalainkat és zenénket részint önállólag, részint ábrándok alakjában két zongorára alkalmazva mutattam be a német és francia közönségnek s mindenütt elismerést, tetszést arattunk. Most itt vagyunk Londonban, hogy ugyan ezt tegyük az angol közönséggel szemközt. Ahol csak megfordultunk, nevezetesen: a dessaui nagy zeneünnepeken, a németországi művészek országos hangversenyeiben, Lipcsében, a weimari udvarnál, tovább; Wiesbaden, Mainz, Köln, Aachen, Brüsselben, a parisi termek és hangversenyekben, herceg Metternich, báró Erlanger, Rossini, Szarvady stb. salonjaiban, mindenütt a legnagyobb sikert arattak fiaim a magyar zenével. Az öreg maestro Rossini egy ízben így kiáltott fel: »Alig képzelné az ember lehetségesnek, hogy az az örökösen kardot forgató magyar nemzet oly szépen tudjon még énekelni is.«”

Külföldi levelezés. In: Zenészeti Lapok, 1867. május 5. – Törzsgyűjtemény

A levélben idézett francia folyóiratban megjelent recenzió szerint Thern Károly célkitűzése maradéktalanul megvalósult, hisz, mint a kritikus írja:

„… a parisi salonokban most nagy föltűnést okoznak a Thern-testvérek. A magyarok fővárosából jöttek s magukkal hozták nemzeti dalaikat. […] A nemzeti indulók fölzaklató hatalommal ragadnak magukkal s oly nagy, harcra buzdító varázshatalmuk van eme csodálatos hangoknak, hogy Vaillant marchalnak tanácsolták a Thern-testvérekkel való szövetséget háború esetében a poroszokkal. Liszt F[erenc] nemzeti zeneszerzeményeinek jelleme, szelleme és intentioja, egyszerre érthetővé válik kezeik alatt.”

Külföldi levelezés. In: Zenészeti Lapok, 1867. május 5. – Törzsgyűjtemény

A hangversenykörútról hazatérve ismét zongoraoktatással és zeneszerzéssel foglalkozott. 1868-tól 1873-ig a Pesti Zenekedvelők zenekarának karmestere volt. Ebben az időszakban született zenekari műveit is a Pesti Zenekedvelők Egylete mutatta be. A Concordia és Aurora dalegyleteket is több évig vezette, számukra több négyest dolgozott át énekszólamra.
Utolsó éveit Bécsben töltötte. 1886. április 13-án bekövetkezett halálának hírére a Fővárosi Lapok 1886. április 14-i száma részletes nekrológban emlékezett meg Thern Károly munkásságáról:

„Mikor még Budapesten tartózkodott, a magyar főváros zenei életének fejlődésére nem csekély befolyással volt. Számos dal és egyéb szerzemény tartá fenn nevét s a magyar zenének hivatott művelője volt. Úgy a népies, mint a magyar műdal terén több szerzeménye lett népszerűvé […] A nemzeti színház régibb bohózatai, többi közt a »Peleskei nótárius«-hoz ő írta a zenét […] Később az operaírás terén is megpróbálkozott és »Tihany ostroma« egy ideig műsoron maradt. Írt továbbá magyar koloratúr-dalokat Hollósy Kornélia és más primadonnák részére is […] A színháztól megválva a pesti zenede zongoratanára lett, számos jeles növendéket képezvén ki. Fiai, Lajos és Vilmos az összjáték el nem ért szabatossága által egész Európában ismertté tették nevét. Mint az akkor alakult zenekedvelők egyletének karmestere, számos érdekes zenemű előadásával szerzett érdemeket. Távoztával az egylet rohamosan kezdett hanyatlani. Fiaival tett körútjai alkalmával nem köthetvén le magát hosszabb időre, megvált a budapesti zenei intézetektől s a múlt évtizedben Bécsben telepedett le. De munkás szelleme nem hanyatlott s érdeklődését a hazai zenészeti mozgalmak iránt mind végig megőrizte, őszinte örömmel látva, hogy az egykor mesterségesen élesztett láng tartós tápot nyert. Temetése holnap lesz bécsi lakásáról.”

Hazai irodalom, művészet: Thern Károly. In: Fővárosi Lapok, 1886. április 14. – Törzsgyűjtemény

Hanvay Hajnalka (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8017901485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása