„Omnis gloria eius filiae Regis ab intus” (Ps. 44. v. 14.)

2022. november 25. 18:00 - nemzetikonyvtar

Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú

A tudomány, az igaz bölcsesség védőszentje. A középkor óta számos egyetem filozófiai fakultása égi pártfogóját tiszteli benne. Egyiptomban, Alexandriában született 287 körül, királyi vérből. 305 körül szenvedett vértanúságot, Maxentius császár idejében. Simeon Metaphrastes logothéta, bizánci hagiográfus (900–987) szerint minden kegyelemmel, minden karizmával teljes volt, amit egy asszonyszemély birtokolhat. Igen jeles volt szépsége, de még nagyobb szerénysége; igen okos és bölcs szűz volt ő, aki a humaniórákban (klasszikus és szent nyelvekben és irodalmakban), valamint a filozófiai tudományokban, amelyek abban az időben Alexandriában virágoztak, nagy műveltségre tett szert. Az idők során a görögkeleti és a katolikus egyházban egyaránt a legünnepeltebb szentek közé jutott. Tisztelete az anglikán egyházban is virágzik napjainkban is.

1_kep_opti_15.jpgAlexandriai Szent Katalin az erdei remete által mutatott Mária-kép előtt imádkozik. Pergamen, tempera. Bologna, 1343 k. In. Jacobus de Voragine: Legenda aurea, Madas Edit (szerk.), Budapest, Helikon, 1990. – Törzsgyűjtemény

Ünnepe. Régi magyar verses legendája

Legendája a 8–9. században alakult ki. Élettörténete verses és prózai feldolgozásban azóta szinte minden legendáriumban olvasható. Szentképein kerékkel és karddal, vértanúságának eszközeivel szokták ábrázolni, illetve pálmaággal és könyvvel, az örök dicsőség és az Ige, az isteni bölcsesség jelképével. A katolikus egyházban a 13. században kapott külön ünnepet, saját misével és zsolozsmával. Legendájának régi magyar verses feldolgozása az Érsekújvári-kódexben maradt ránk. Ezt Toldy Ferenc közölte először nyomtatásban 1855-ben, és a kötet előszavában többek között megállapította, hogy:

„A mű korát illetve, minden külső adat hiában, a nyelv és előadás minőségére levén mint kriterionra szorítva; csak annyit állíthatni, miszerint az, irodalmunk harmadik, vagyis a Mátyás és Jagyellók (!) koránál régiebbre nem mutat; a XVI. század nyelvéhez hasonlítva mindazáltal, a codex-irodalomban hagyományosan kifejlett és szívósan megőrzött régies színt, mely a nyomdászatnak nálunk elterjedésével s irodalmunk új források általi változásával, oly hamar változott, jellemzőleg viseli.”

Alexandriai Szent Katalin verses legendája ugyanazon szentnek két kisebb prózai életével együtt. Régi codexekből, nyelvjegyzetekkel kiadta Toldy Ferenc, Pest, Landerer és Heckenast, 1855, XXVIII–XXIX. – Törzsgyűjtemény

2_kep_opti_16.jpgAlexandriai Szent Katalin. Fametszet. In. Petrus de Natalibus: Catalogus Sanctorum, Venetiis, Per Nicolaum de Franckfordia, 1516. (Ant. 4951) – Régi Nyomtatványok Tára

Csodálatos születése

A legenda szerint Katalin Costus király egyetlen leánya volt. Születése az egy és élő, igaz Isten csodálatos jóvoltából történt, noha akkor Costus király az igaz Istent még nem ismerte. Idős korba jutott már a király, de még nem volt gyermeke, országának örököse. Hiába áldozott a pogány bálványokban rejtőző démonoknak rengeteg kincset, a halott démonok nem tudtak segíteni rajta. Akkor egy bölcs tanácsát követve számolatlan mennyiségű aranyat hozatott elő kincsesházából, és abból egy keresztet öntetett. A „kereszt istenéhez” fohászkodott tehát segítségért, noha nem is sejtette, ki az. Kérése pedig meghallgatásra talált. Felesége hamarosan egy kislányt hozott a világra. Nagy volt az öröme az öreg királynak, hogy így felkarolta őt az ismeretlen isten kegyelme. Leányát így nevezte el: Aecatharina (a görög katharos szóból), ami azt jelenti, hogy tiszta, szeplőtelen. Mint már említettük, Katalin királyi sarjadékhoz illő neveltetést kapott, de az igaz Istent ekkor még ő sem ismerte.

Megtérése erdei vándorútja alatt

Mikor az öreg király halálát érezte közeledni, minden vagyonát kedves leányára testálta. Legdrágább hagyatékul pedig az aranykeresztet adta neki, és meghagyta szigorúan, hogy csak ennek az istenét imádja, a többit mind hagyja el. Szülei halála után hosszú útra indult egyszer a királyleány. Sok udvari szolga kísérte, mégis eltévedtek egy rengeteg erdőben. A második nap éjszakáján végül egy remetelakot találtak. Az ott élő öreg remete tanította meg arra Katalint, hogy ki az az ismeretlen nagy isten, a kereszt Istene: nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, az Atyaisten egyszülött fia. Katalin a tanítást szívébe fogadta, és a remete meg is keresztelte őt. Így pedig nemsokára már nemcsak hírből ismerte Jézust, hanem meg is látta. Megjelent előtte a Szűzanya, karján a gyermek Jézussal, és jó szívvel ajánlotta szent Fiának Katalint. Jézus pedig a Szűzanya segítségével aranygyűrűt húzatott Katalin ujjára, eljegyezte őt magának.

Hitvitája a császár udvarában

Katalin megkeresztelkedése után egész szívvel mennyei jegyesének szolgált. Az ország népeit is az Úr Jézus hitére térítette. Mikor pedig Maxentius császár üldözni kezdte a keresztényeket, Alexandriába ment, hogy az üldözöttek védelmére keljen. Először magával a császárral beszélt. Csodálkozott a császár a szűz királyleány nagy szépségén, de még inkább elámult bölcsességén. És mivel nem tudott neki megfelelni, fogságba vetette őt, majd udvarába ötven bölcset hívott össze az abban az időben virágzó összes akadémiáról, hogy győzzék meg Katalint, térítsék el őt a kereszt istenétől. Katalin ezt hallván, zárkájában nagyon megrémült. De megjelent neki egy angyal, aki jó reménységre biztatta, azt mondta neki, hogy ne féljen, és tudtára adta, hogy az Úr mennyei bölcsességgel ajándékozza meg őt a fölött, amit saját szorgalmából szerzett. Képes lesz legyőzni a bölcseket, sokakat meggyőzve érvelésével az igaz Isten hitére térít, végül pedig a vértanúság dicsőséges koszorúját nyeri.
A vita napján sok ember gyűlt össze a császári palota nagytermében. Maxentius trónusán ült, körülötte a bölcsek serege. Az egyik öreg bölcs méltatlankodva állt elő: „Miért kellett egy leány ellen összehívni ezt a sok tudós doktort? Hiszen bármelyik tanítványuk is könnyen helyt állna vele szemben!” A császár válasza azonban torkára forrasztotta a szót: „E leány legyőzi a bölcsek tudományát, ha nem vigyáznak magukra! Mert elég bátor ahhoz, hogy az isteneket pellengérre állítsa, ördögöknek nevezze őket. Kényszeríthetném ugyan, de jobbnak látom így, ha rácáfoltok az egész nép színe előtt. Meglesz a jutalmatok érte.”

3_kep_opti_16.jpgAlexandriai Szent Katalin. Rézmetszet, 19. sz. eleje. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Elővezették Katalint. Minden szem őrá szegeződött. A tizennyolc éves, fiatal leány keresztet vetett magára, és így szólt: „Felséges császár uram, mi dolog ez, ötven tudós egy fiatal lány ellen? És még jutalmat is ígérsz nekik, engem pedig minden jutalom ígérete nélkül küldesz a harcba? De az én jutalmam és igaz reménységem Krisztus.”
Megkezdődött a vita. A tudósok Arisztotelész filozófiájával érveltek Katalin ellen, aki szerint a világot az örök isteni Ige, Krisztus teremtette az Atya akaratából. Arisztotelész szerint a világot senki sem teremtette, hanem öröktől fogva létezik. Katalin Vergilius Aeneis című eposzára, erre a számos keresztény gondolatot magába foglaló műre hivatkozva azt válaszolta, hogy az eget és a földet a mezőkkel, a fénylő Hold és Nap gömbjével és a többi létezővel együtt kezdetben (principio) az Atya hozta létre. A régi bölcsek az antik költők szövegeire utalva azt állították, hogy Krisztus nem lehetett igaz Isten, hiszen keresztre feszítették és meghalt. De a szent szűz ezt a pogány bölcsek többi érveivel együtt megoldotta, és többek között pusztán filozófiai úton azt is bebizonyította, hogy több isten nem lehet, az egy igaz Isten pedig minden dolog, minden létező alkotója. Sokat idézett a régi bölcsekből, a Szibilla-jóslatokból (Oracula Sibyllina) és a Szentírásból, a próféták könyveiből is. Minden szó eleven és tüzesen gyúló volt az ajkán. Az ötven bölcs lassan kifogyott az érvekből. Megértették, hogy eddig szerzett bölcsességük kevés az örök Igazság, az isteni Ige hétpecsétes könyvének fölnyitására. Az órákig tartó heves vitának töprengő csend, hallgatás lett a vége. A császár ideges, gúnyolódó hangja törte meg a csendet: „Hát csak ennyit ér a ti bölcsességtek? Hogy egy tizennyolc éves leány így fölcsúfol, összezavar benneteket!?” A legtudósabb öreg így válaszolt: „Tudod jól, Fölség, hogy eddig még nem szállt velünk szembe ember, akit meg ne győztünk volna. De ebből a leányból az Isten Lelke beszél.” A legenda szerint az ötven bölcs az angyal szavai szerint meg is tért, és vállalta a vértanúságot Krisztusért. Hívő keresztény lett még Porphyrius, a császár hadvezére és a császárné is. Maxentius őket is kivégeztette.

4_kep_opti_12.jpgKlauber testvérek (Joseph und Johann Klauber): Az üdvös, jó halál allegóriája. Rézmetszet, Augsburg, 1740–1770 k. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Szentképgyűjtemény

Vértanúsága, csodajelei

A legkeményebb bosszút azonban Katalin ellen forralta a császár. Egy négy kerékből összerakott szerkezetet építtetett. A négy kerék hegyes, éles késekkel volt kirakva, így a szent szűz teste pillanatok alatt felőrlődött volna a szerkezetben, mint egy darálóban, ha működésbe hozták volna. Ez a terv azonban nem sikerült, mert az Úr angyala az egyik kerék küllőihez már odakötözött szüzet kioldozta, az ördögi masinát pedig mennyei tűzzel megsemmisítette. Ezt látván, a kivégzésre összegyűlt pogányok sokasága rémülten így kiáltott fel: Nagy a keresztények Istene. Látta a császár, hogy minél tovább akarja kínoztatni Katalint, a csodajelek hatására annál többen lesznek keresztények. Így tehát lefejeztette. Nyakából vér helyett tej ömlött ki. A szent vértanú testét angyalok vitték a Sinai-hegyre, ott temették el. Sírjából kellemes, édes illat áradt, és az oda járuló zarándokok mindenféle betegségből gyógyulást nyertek. A sír fölé kolostor épült, a máig meglévő, híres Szent Katalin-kolostor, tudós szerzetesek lakhelye.
Alexandriai Szent Katalin a középkor hajnalától kezdve megszemélyesítője lett a felvilágosodás előtti, régi keresztény tudományelmélet azon axiómájának, amely szerint minden igazán fontos, értékes tudás az igaz Istennél van elrejtve, és alapja, szegletköve az örök Ige, Jézus Krisztus. Nem lehet önállóan megszerezni, elsajátítani, ki kell az Istentől könyörögni. Ebből következően pedig semmilyen értékes, hasznos tudást nem illik pusztán magunknak tulajdonítanunk. Miénk csak a hiba, a bűn, a mulasztás. Ebben a szerény, alázatos magatartásban a Szűzanya után a szent szűz királyleány ma is hiteles, igaz példakép minden keresztény értelmiségi számára.

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5617986060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása