220 évvel ezelőtt, 1802. november 25-én kelt adománylevelével gróf Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungarikumgyűjteményét, ezzel megalapítója lett a nemzeti könyvtárnak. Ennek emlékére rendezzük meg minden év november 25-én alapítási ünnepségünket, amelyen köszöntjük az évi törzsgárda-tagjainkat és átadjuk a Széchényi Ferenc-emlékérmet, amelyet évente egy-egy, aktív szolgálatban álló dolgozó kap a könyvtárban életpályajelleggel eltöltött hosszabb szolgálati idő, kimagasló munkateljesítmény vagy jelentős tudományos tevékenység alapján. Az idei díjazott Fehér Miklós, a Könyvtári Intézet leköszönő vezetője volt. A hagyomány szerint az ünnepségen előző évi díjazott, tart rövid előadást. Az alábbiakban Farkas Gábor Farkas, a Széchényi Ferenc-emlékérem tavalyi díjazottjának előadását olvashatják.
Alig pár évtizede ismert tény, hogy Forró György jezsuita szerzetes, Pázmány Péter tanácsadója és a nagyszombati egyetem rektora, valamint Háportoni Forró Pál történetíró, humanista műveltségű erdélyi nemes: testvérek. A két Forrót alig egy év választotta el egymástól, feltehetően Pál volt az öregebb és 1570-ben született. Volt azonban egy fiatalabb Forró is, aki 1572 novemberében látta meg a napvilágot. Pontosabban fogalmazva, november 25-én, éppen 450 éve, a Cassiopeia csillagképben feltűnt szupernóva fényénél, mivelhogy éjjel egyet ütött az enyedi kollégiumtól keletre, alig másfél magyar mérföldre fekvő kis református templom harangja, amikor felsírt István, a család legifjabb sarja. Mind a három Forró fiú jó nevelést kapott, és Báthory András bíboros, a később szerencsétlen sorsú erdélyi fejedelem költségén a warmiai püspökség legkeletibb sarkában, a braunsbergi jezsuita kollégiumban tölthettek el rövidebb-hosszabb időt.
A braunsbergi jezsuita kollégium egykori épülete, ma Braniewo, középiskola
Ennek a legfiatalabb Forrónak került elő nemrégen a naplója, vagyis inkább annak töredéke: amit a háború és az emberi gondatlanság meghagyott az évszázadok során. A megpörkölődött, szétszakadozott, penészfoltokkal tarkított, kötésétől régen megfosztott papírsaláta nem érdekelt senkit sem a felföldi kastély, Stobhall komor, mindazonáltal csinosan összerakott könyvtárában. Legrégibb kincsei Sir James Hamiltontól származtak. A Gusztáv Adolf svéd király pénzéből felfogadott skót zsoldosvezér tartós kölcsönzésbe vette a braunsbergi jezsuita kollégium könyvtárának ékes darabjait 1626-ban és köztük volt ez a napi feljegyzéseket tartalmazó kötet is. A zsákmányból párat eladott, nagyobb része pedig Uppsalába került, ám néhány vacak csecsebecsét azért megtartott magának, már csak a régi idők szép és véres emlékére is. Az anyai ágon a Drummond-klánhoz tartozó férfi a harmincéves háború végére valamivel nyugodtabb életre vágyott, így visszatért szülőföldjére.
Aztán a 19. század végéig senki nem törődött egy fejét vesztett trónjelölt (Cromwell ugyanis 1649-ben lenyakaztatta) szedett-vedett hagyatékával, míg William Fraser történész meg nem írta a klán első tudományos alapokon nyugvó históriáját 1880-ban. Itt már komoly szerepet kapott egy rejtélyes magyar herceg, akiről izgalmas adatokat lelt a skót bibliotékában.
Az elbeszélés főbb vonalai ismertek a történelmet kedvelők előtt: I. András királyunk elsőszülött fia titkos szerelem gyümölcse volt, aki – a középkori krónikakompozícióink szerint – villa Marót, vagyis Marót faluban látta meg a napvilágot. András, mint minden koronás elődje-utódja, szeretett vadászni őzre és szarvasra a Gerecsében, és az egyik ilyen alkalommal csábította el a gyönyörű fiatal lányt, miközben megpihent a Bajóti-patak völgyében. Mások azt beszélték, hogy a szövegekben szereplő villa Marót itt csak a származását jelölné a fattyú édesanyjának, és a Jaroszláv nagyfejedelemhez menekült András első – törvénytelen – gyermeke már a kényszerű emigrációban születhetett volna meg. Ennek nemcsak a forráshiány, hanem a józan ész is ellentmond, hiszen a temperamentumos Anasztázia, a későbbi magyar királyné, nem tűrte volna el a Dnyeper-parti udvarban, hogy csak úgy kerülgesse a szépen cseperedő kakukkfiókát édesanyjával együtt.
A „Villa Morouth” a Budai krónika egyik oldalán. Inc. 326. – Régi Nyomtatványok Tára. Digitális Könyvtár
A história szerint az ifjú András, apja, Vazul megvakítását megelőzően, még 1031 előtt cserkészte volna be ezt a bájos, ám pogány vadat. Ott volt tehát a fiatal pár, az egyik már nem gyermek és erősen gömbölyödött, a másik éppen a férfikor felé tartva menekülésre kényszerült, így nem valószínű, hogy András magával cipelte volna a terhes maróti fruskát árkon-bokron (vagyis a cseheken és a lengyeleken) át a ruszokhoz. Így bizony a fattyúnak még Magyarországon kellett megszületnie, s a bencések őrizték a titkot meg a kisfiút: Györgyöt szelíd gondossággal. Miután András visszatért a száműzetésből és elfoglalta a trónt 1046-ban, újra felvette a kapcsolatot (bár ezt Anasztázia igen rosszallotta) balkézről származó gyermekével, akit ezek a 15. század végén lejegyzett, ma már megsemmisült középkori források Nimród fiaként emlegettek. Talán nem véletlenül.
Ugyanis Háportoni Forró István naplótöredékében egy egészen különös történetet olvashatunk nemcsak egy bizonyos Yourick hercegről, hanem fiáról, a hős Móricról is, aki bizony a mi András királyunk unokája lehetett.
A bencéseknek köszönhetően, távol a királyi udvartól és az intrikáktól a Balaton északi partján nőtt fel György, akit rontott szláv formában Joriknak becézett a ruszoktól visszatért apja. Teltek az évek és egy szüreti mulatságon a fiatal legény is elkövette azt az édes bűnt, amit korabeli pajtásai. Ennek következményeként negyven hétre egy üvöltő kosarat helyezett egy ismeretlen fehérszemély az épülő apátság bejáratának legalsó lépcsőfokára. A kosárra Yourick keszkenőjét kötötte valaki és a párhetes baba a Mauritius, vagyis a Móric nevet kapta a keresztségben. A Mecsekben megbújó Rékaváron felnőve Móric örömmel játszott a nála pár évvel idősebb Margittal, Krisztinával, a vele egykorú Edgárddal, a dán inváziótól elmenekült angol herceg, Száműzött Eduárd Pannóniában született gyermekeivel.
Amikor Hitvalló Eduárd angol király, nem lévén gyermeke, visszahívta őket a magyarországi britek földjéről a ködös Albionba, akkor elérkezett az idő, hogy Yourick fiának sorsát is elrendezzék végre. Így Eduárd magával vitte két lányával és fiával – hálája jeléül – Móricot is 1057-ben. Aztán 1066-ban feltűnt az égen a Halley-üstökös és a hastingsi csatában Harold, az új angol király nyílvesszőt kapott a szemébe, így a száműzöttek: Edgárd, Margit és Krisztina menekülni kényszerültek megint, ezúttal Hódító Vilmos elől. A három fiatal brit megpróbált visszatérni szülőföldjére, Magyarországra. Segítségükre sietett Móric, ám szörnyű, sosem látott viharba került hajójuk és valami csoda folytán Skócia partjainál kötöttek ki. III. Malcolm skót király védelmébe vette őket és a későbbi Skóciai Szent Margit (a mi Szent Istvánunk unokahúga) lett a felesége.
Móricot kitüntették, komoly birtokadományt kapott és apja meglátogathatta a klánalapító fiát. György és Móric már nem tértek vissza többet Magyarországra, hanem ott, Skóciában élték le életüket és szenderültek jobb létre, emléküket mindössze egy szerény sírhely, valamint pár megfakult oklevél őrizte egészen a 17. század közepéig, amikor Cromwell katonái feldúlták a kastélyt és elpusztították az épületet régi temetőjével együtt.
Háportoni Forró István szellemes okfejtéssel gazdagította megégett naplójában az Árpád-házi Yourick és Móric legendáját. A braunsbergi kollégium könyvtárában olvashatta ezt az előbbi történetet, utalt is az ott őrzött Budai krónikára, amelynek végére terjedelmes latin nyelvű kéziratot csatolt valaki a 15. század végén. Forró leírása szerint ebben a példányban a kérdéses helyen nem villa Marót, hanem villa Nemrót szerepelt. Ahogyan ő fogalmazott 1626-ban:
„… jól látható Hess ügyeskedése a 25. levél rektóján. Mi lehetett a gond a Nimród faluval, ahol eredetileg született volna György, avagy Yourick? E mögött a lengyel Szent Kázmér állt, akit Vitéz Jánosék meghívtak a magyar trónra 1471 őszén. Kázmért nevezték az állítólag frissen kinyomtatott és széles körben terjesztett, a magyar királyt igen becsmérlő röplapokban (Hunor és Magor mellett) Nimród fiának. Valójában Kázmér a mi Zsigmond királyunk dédunokája volt és a Nimród emlegetése vörös posztó lehetett a háta mögött csak felfuvalkodott vlah fiúnak titulált Hunyadi Mátyás előtt. Így Hess jobbnak látta eltűntetni a Nemrót (vagyis Nimród) alakot a magyar történetből, hogy csak a biblikus vérvonal maradjon meg a krónika elején. Arról nem is beszélve, hogy a budai tipográfus mentette a bőrét, mert többen gyanakodtak arra, hogy az ő nyomdájából kerültek ki a Mátyást gyalázó röplapok.”
Így mindössze egy helyen, a jezsuita atyákhoz került kötetben maradt meg a helyes forma: villa Nemrót, a többi kötetben Hess András kicserélte Marót alakra. Sajnos ez a példány eltűnt a II. világháború poklában. Végezetül a legifjabb Forró megjegyezte, hogy az 1500-as években több skót klán is felfedezni vélte magában a magyar gyökereket, példaként említette a Leslie-családot, mivel ősapjuk egy Bertalan de Lesyn névre hallgató magyar nemesember lehetett. Állítólag Móricot kísérte Angliába 1057-ben, s hősies tette miatt – Margitot, a skót királynét kimentette egy megáradt patakból – várkapitánynak nevezték ki és beházasodhatott a királyi családba.
Más értelmezhető szöveg nem olvasható ki – sajnos – Háportoni Forró István szakadozott naplójából, neki is váratlanul nyoma veszett a harmincéves háború forgatagában, nem maradt utána semmi. Mindenki elfelejtette.
Farkas Gábor Farkas (Muzeális Könyvtári Dokumentumokat Nyilvántartó Iroda)
