Sávoly Pál Budapesten született 1893. január 30-án. Idén emlékezünk meg halálának 55. évfordulójáról is († Budapest, 1968. december 29.). A neves és külföldön is sikeres hídtervező gyakorlatilag minden jelentősebb magyar híd tervezésében részt vett, egyik leghíresebb munkája Budapesten az V. kerületet az I. kerülettel összekötő új Erzsébet híd volt.
Kilátás a Gellérthegyről az Erzsébet hídra. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A budapesti Műegyetemen végzett tanulmányait követően tervezőmérnöki pályáját 1920-ban Hollandiában kezdte, majd Belgiumban és Luxemburgban folytatta. Több európai, egy kínai és egy mexikói híd társtervezője volt. 1925-ben Budapesten nyitott önálló mérnöki irodát. Számos vasbetonvázas épületet, zsilipet és egyéb műtárgyat tervezett magánvállalkozóként.
Nevéhez fűződik a Lánchíd és a Margit híd, valamint a Boráros tér aluljáró rendszerének kialakítása. Tervezője volt a Boráros téri Petőfi híd hídfőinek és az angyalföldi szennyvízátemelőnek, továbbá részt vett az Árpád híd tervezésében.
A Nyugati pályaudvar mögött található, Terézvárost és Újlipótvárost összekötő Ferdinánd felüljáróhidat 1940 és 1942 között az ő tervei alapján újították fel.
Az új Ferdinánd híd. Magyar Világhíradó 924., 1941. november. In: Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma. Filmhíradók online
A második világháború után számos híd újjáépítésében közreműködött. Az Ipoly felett Magyarország és Szlovákia határán Szob és Helemba között vasúti híd, a Sávoly híd, szlovákul Most Šávoľ (1946–1949), majd a Széchenyi lánchíd helyreállítási munkáinak is ő volt a tervezője.
Sávoly híd (SK.) (GCSPH). In: A Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület hivatalos lapja
Az 1896-ban – a Lánchíd, a Margit híd és az Összekötő vasúti híd után – Budapest harmadik közúti átkelőjeként átadott Ferenc József hidat (Fővám téri híd) 1945. január 16-án a visszavonuló német hadsereg – a többi budapesti Duna-híddal együtt – felrobbantotta. A XI. kerületi Szent Gellért tér és az V–IX. kerületi Fővám tér közötti híd helyreállítása 1946 tavaszán kezdődött el Sávoly Pál tervei szerint. Új neve Szabadság híd lett.
Az 1933–37 között épült, Pest IX. kerületét budai XI. kerülettel összekötő, akkor Horthy Miklós nevét viselő Petőfi híd újjáépítése Sávoly Pál kiviteli terve alapján 1950 és 1952 között zajlott. A forgalomnak 1952. november 22-én adták át.
1948-tól a Mélyépítési Tervező Vállalatnál (Mélyépterv) dolgozott, majd ennek jogutódja, az Uvaterv hídtervező részlegét vezette. Kiemelkedő munkái közé sorolható az újpesti, a bajai és a dunaföldvári vasúti Duna-híd, a tokaji és a szolnoki Tisza-híd. Az ő irányításával készültek hazánkban az első modern hegesztett hídszerkezetek.
A szolnoki közúti Tisza-híd építése, mellette az ideiglenes pillérekre tolt előző híd. 1962. A kép forrása: Fortepan / UVATERV (Képszám: 91800)
A tervezővállalatnál külföldi megrendelésre is dolgoztak. A vezetésével épült hidak közül a legfontosabbak a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd.
Jelentős feladat volt a helwani (Egyiptom) közúti és vasúti Nílus-híd megalkotása (1956–1959), amely tekintélyes méretekkel rendelkezett 9 nyílású, 812 méter hosszú építményként. A híd acélszerkezetének anyagát az ózdi és a diósgyőri acélművek készítette, a hídszerkezetet a győri Rába Művek gyártotta, a szerelést a Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár gárdája végezte.
Sávoly Pál főműve és legismertebb alkotása az új budapesti Erzsébet híd megtervezése és építése volt. Ez a munkája gazdaságos és korszerű megoldásáért 1965-ben A Magyar Népköztársaság Állami Díja I. fokozatának elismerésben részesült. Az első hazai dunai kábelhíd komoly nemzetközi elismerést is aratott és a főváros egyik legtöbbet fényképezett ékessége lett.
Sávoly Pál átveszi A Magyar Népköztársaság Állami Díja I. fokozatának elismerését az Országházban az Erzsébet híd megtervezésének és megépítésének gazdaságos és korszerű megoldásáért. A kép forrása: Ünnepségek az országban. Magyar Filmhíradó 1965. április 14. In: Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma. Filmhíradók online
A visszavonuló német haderő által 1945. január 18-án a reggeli órákban felrobbantott, 1898 és 1903 között épült szecessziós díszítésű láncszerkezetű híd utódjául Sávoly Pál modern külsejű, de az eredeti pilléreket hasznosító új hidat tervezett. A Sávoly vezette munkacsoport tagjai Szánthó Pál, Sigrai Tibor, Petur Alajos, Kékedy Pál, Loykó Miklós, Knébel Jenő, Kemény Ádám és Kozma Károly voltak. A híd építése az 1959. október 15-i kormányszintű döntést követően 1960 tavaszán indult meg és 1964. november 21-i adták át a forgalomnak. Az Erzsébet híd az utolsó volt a II. világháború végén felrobbantott, majd a háború után újjáépült budapesti Duna-hidak sorában. Egyik mintája az 1951-ben újjáépült kölni Mülheim híd lehetett, amelyet Sávoly Pál és munkatársai a helyszínen tanulmányoztak, konzultálva az építőkkel annak méretezési elveiről.
Az épülő Erzsébet híd a Gellérthegyről nézve. 1963. A kép forrása: Fortepan / UVATERV (Képszám 26989)
Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)
