Barabás Miklós: Pyrker János László egri érsek, 1842 – Dobó István Múzeum, Eger. A kép forrása: Képzőművészet Magyarországon portál
Pyrker János László, az egri érseki tisztet 1827-től haláláig betöltő főpap jelentős szerepet játszott nemcsak a kor egyháztörténetében, de egyházmegyéje és az egész ország kultúrtörténetében is. 1772-ben született a Fejér vármegyei Felsőlángon, apja uradalmi tiszttartóként dolgozott. 1780-ban kezdte meg iskoláit a székesfehérvári gimnáziumban, majd Pécsett végzett bölcsészeti tanulmányokat. Budán helyezkedett el a Helytartótanács hivatalnokaként, ám kisvártatva egy szicíliai gróf szolgálatába állt, aki hazájába is magával vitte. Utazásait követően, 1792 októberében úgy döntött, hogy belép a cisztercita rendbe, és az alsó-ausztriai Lilienfeld kolostorába költözött. Miután Sankt-Pöltenben elvégezte a teológiát, 1796-ban pappá szentelték. Tehetségének hála gyorsan emelkedett a ranglétrán: rövid plébánosi megbízás után 1811-ben lilienfeldi prior, 1812-ben apát lett. Munkássága és feltétlen császárhűsége az udvar figyelmét is felkeltette: Ferenc császár 1819-ben szepesi püspökké nevezte ki, majd 1820-ban kényes feladatot bízott rá, hiszen őt választotta a frissen a Habsburg Birodalomhoz kerülő Velence pátriárka-érsekévé. Bár itt is hatékony egyházi vezetőnek bizonyult, politikai okok miatt hamarosan ellehetetlenült helyzete, ezért az uralkodó 1827-ben egri érsekké nevezte ki. Székhelyén – egyebek mellett – tanítóképzőt és rajziskolát alapított, Hild József tervei alapján új, klasszicista székesegyházat építtetett, megkezdte a vár feltárását, rendbe hozatta a gyógyfürdőt és számos egyéb építkezést vezetett. Mintegy kétszáz képből álló gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak adományozta, a karlsbadi és a gasteini fürdőkben, ahová gyakran járt gyógyulást keresve, katonai kórházakat alapított. Mindemellett hatalmas, német nyelvű szépirodalmi hagyatékot is hagyott maga után, egyebek mellett történelmi tárgyú színdarabokat, eposzokat, verseket, cikkeket és egyházi beszédeket. 1847 decemberében halt meg Bécsben; végakarata szerint Lilienfeldben temették el, míg szíve az egri bazilikába került.
2022 őszén, Pyrker érsek születésének 250. évfordulója tiszteletére Bécsben és Egerben is emlékkonferenciát rendeztek. Könyvtárunk Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportjának munkatársai mindkét eseményen részt vettek.
A bécsi Collegium Hungaricum november 23-án megtartott, Priester, Dichter, Mäzen. Johann Ladislaus Pyrker in der ungarischen und österreichischen Kulturgeschichte című konferenciáján osztrák és magyar szakemberek is részt vettek. Wynfrid Kriegleder (Bécsi Egyetem) Pyrker Habsburg-eposzairól, Kovács Kálmán (Debreceni Egyetem) a Tunisias című eposz természettudományos vonatkozásairól, S. Varga Pál (Debreceni Egyetem) az úgynevezett Pyrker-pörről, Tamássy-Lénárt Orsolya (Andrássy Egyetem) az érsek és a bécsi szellemi élet kapcsolatairól, Hessky Orsolya (Magyar Nemzeti Galéria) Pyrker képzőművészeti érdeklődéséről, Havas Gyöngyvér (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) az egri bazilika építéstörténetéről beszélt, míg Pius Martin Maurer lilienfeldi ciszterci apát Pyrker szerzetesi éveit mutatta be az érdeklődőknek.
Bárány Zsófia előadásában az érsek és utóda, Lonovics József egri kanonok, majd csanádi püspök levelezését mutatta be. A forráscsoport kiváló lenyomata a két prelátus, politikus és diplomata kapcsolatának. Viszonylag gyorsan jó munkakapcsolat alakult ki közöttük: az újonnan kinevezett érsek hamar felismerte az új kanonok szorgalmát, és bizalmat szavazott neki. Ebből az időszakból származó leveleik gyakran foglalkoznak a vármegye politikai életével, az érsekséggel, különösen a nehézségekkel, ám az egyházmegye belső igazgatásáról, személyes ügyekről, diplomáciai és egyházi kapcsolatokról is szó esik bennük. 1834-ben Lonovics József csanádi püspök lett. Az új helyzet a levelezésüket is érintette. Párbeszédük egyre személyesebbé vált, és nemzetközi politikai kérdések is szóba kerültek. Lonovics 1840–1841-ben Rómában a pápával és az illetékes prelátusokkal tárgyalt a vegyes házasságok kérdéséről. A római misszió során a politikai-diplomáciai és a személyes szál még erősebbé vált. Korábbi velencei pátriárkai státuszának köszönhetően Pyrker érsek kapcsolatokat épített ki Béccsel és Rómával, így közvetve hatással volt a tárgyalásokra, sőt, politikai tanácsokat is próbált adni az Örök Városban lévő magyar püspöknek.
Klestenitz Tibor előadásában a sajtóanyagot felhasználva azt vizsgálta, hogy az utókor hogyan tekintett az érsekre. A dualizmus korszakában az emlékezők néha még saját személyes benyomásaikat foglalták írásba, általában jóindulatú, esetleg szórakozott emberként festve le Pyrkert. A kulturális emlékezet formálóinak többsége viszont elsősorban a magyar nemzeti törekvések szemüvegén keresztül szemlélte alakját, és a Habsburg-dinasztia iránti hűsége, a birodalmi patriotizmus szellemisége miatt kritikusan tekintett rá; a szociáldemokrata „imázsalkotók” pedig az antiklerikális közhelyek alapján ítélték meg. A Horthy-korszakot a katolikus közösség érdekérvényesítő képességének növekedése jellemezte, ami a pozitív Pyrker-kép erősödését hozta magával. 1945 után mindez gyökeresen megváltozott, és az érsek emléke is a kommunista emlékezetpolitika eszközévé süllyedt. Bár 1956 után az antiklerikális toposzok szorítása némileg enyhült, az áttörés csak a rendszerváltozással következett be: Pyrker alakja megszabadult az ideológiai sallangoktól, és emlékezetének formálását, annak-rendje módja szerint, ismét a szaktudomány vehette át.
Az egri főegyházmegye december 1-jén tartotta meg emlékkonferenciáját Egerben, a Líceum kápolnájában. Az eseményt, amelyen Pajtókné Tari Ilona, az Eszterházy Károly Egyetem rektora, Veres András győri megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is megjelent, Ternyák Csaba egri érsek nyitotta meg. A tudományos tanácskozáson Pius Martin Maurer apát Pyrker lilienfeldi korszakáról, Kiss Gábor az érsek ad limina látogatásairól, Tengely Adrienn a kor egri hitbuzgalmi társulatairól, Benei Bernadett a himlő elleni védekezés történetéről, Löffler Erzsébet a kolerajárvány időszakáról, Lukácsi Zoltán Greskovics Ignác prédikációiról, Köves-Kárai Petra Johann Nepomuk Höfer festészetéről, Doncsecz Etelka, Tamássy Lénárt Orsolya, Kovács Kálmán és Kósa Györgyi pedig Pyrker irodalmi munkásságának különböző vonatkozásairól beszélt.
Bárány Zsófia előadásában az egykori érsek főispáni működését vizsgálta a vármegyei, illetve az országos politikai működésének egyes részletein keresztül. Az egykori velencei pátriárkát 1827 szeptemberében iktatták be Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánjává. Az érsek vármegyei közéleti működésében többször korholt idegen származásától függetlenül főpapi stalluma is gátló tényező lehetett a megfelelő politikai párbeszéd kialakításában. A hierarchiában élő és tevékenykedő egyházi vezetőként távol állhatott tőle a liberálisok által képviselt szabadelvűség. Ezzel párhuzamosan a vármegyei ellenzék sem rendelkezett a megfelelő vitakultúrával, hiszen számos esetben ezen az oldalon is a sokszor személyeskedésre épülő, sérelmi politika érvényesült. Nagy valószínűséggel a kedvezőtlen vármegyei események is befolyásolták az érsek rendkívül negatív országgyűlési megítélését. Diplomáciai kapcsolatai révén azonban fontos összeköttetést jelenthetett Róma irányába. Különösen jelentős ez annak fényében, hogy a Habsburg Monarchia éppen a magyar országgyűlésen zajló vallásügyi viták következtében tárgyalni kényszerült az Apostoli Szentszékkel. Ez pedig új kezdetet jelentett a két fél kapcsolatában a jozefinizmust követően.
Mindkét konferencia előadásaiból tanulmánykötet készül.
Bárány Zsófia – Klestenitz Tibor (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
További beszámoló az egri konferenciáról: Pap Ildikó: Konferenciával és díjátadással emlékeztek az egri bazilikát építtető Pyrker János érsekre. In: Magyar Kurír. Katolikus hírportál, 2022. december 2.
