A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézete 2023. december 7-én Médiatörténeti mozaikok 2023 címmel rendezte meg éves médiatörténeti konferenciáját, amelyen munkatársaink, Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport) és Mann Jolán (Főigazgatói Kabinet) is előadtak. Az alábbiakban az előadásaik rövid ismertetései olvashatók.

Bárány Zsófia „... felolvastatá a Párisban kijövő hír lapnak egy Magyar Országot illető czikjét” – Felekezetközi kapcsolatok a reformkori nyilvánosságban című előadásából kiderült, hogy az 1840–41. évi római magyar misszió tárgyalásai során XVI. Gergely pápa sajtóértesülései, valamint a Csanádi egyházmegye felekezeti viszonyainak megismerése következtében kezdett el komolyabban érdeklődni a magyarországi politikai és társadalmi viszonyok felől. A kiküldött csanádi püspök mind Esztergomtól, Pozsonytól vagy épp Budától távol lévő, nagy kiterjedésű egyházmegyéjének működtetése, valamint az egyházmegye felekezeteinek együttélése valóban számos kérdést vont maga után, amelyek a sajtónak köszönhetően országosan is ismertek voltak, sőt nemzetközi színtéren is fontos szereppel bírhattak. Az előadó 2023 őszén, a Szegedi Tudományegyetem és a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciáján ezekből a kérdésekből már nyújtott ízelítőt, különös tekintettel a nyugati és a keleti kereszténység, azon belül is a katolicizmus és a görögkeletiek, vagyis az ortodoxia kapcsolatából. A decemberi előadás a szegedi testvérelőadásaként hangzott el. Ebben a katolicizmus és zsidóság, valamint a katolicizmus és muszlimok kapcsolata került előtérbe, elsősorban az egyházmegye és a nyilvánosság összefüggésében.

Moritz Daniel Oppenheim: A damaszkuszi vérvád zsidó foglya (1851). A rabbi a Talmudból készül a védekezésre, míg a háttérben egy kapucinus szerzetes áll. A csanádi püspök, Lonovics József 1840-41 évi római missziójának tárgyalásai során a pápával folytatott megbeszéléseken a zsidósággal szembeni erőszakos damaszkuszi vérvád (1840) is előkerült. A kép forrása: Wikipédia

Klestenitz Tibor Tükör által homályosan. A magyar katolikus és protestáns sajtó egymásról alkotott képei (1867–1944) című előadásában rámutatott, hogy az 1867 és 1945 közötti időszakban a hazai katolikus és a protestáns egyházi sajtó kölcsönösen figyelemmel kísérte egymás működését, folyamatosan válaszolt a másik oldal cikkeire, valamint az ellentáborban jelentkező sajtófejlesztési kísérletekre is. Ez a tény, bár talán magától értetődőnek tűnik, mégsem igazán közismert. Az egyházi sajtó anyaga ugyanis elsősorban a nagyrészt felekezetileg meghatározott egyháztörténet-írások forrásaként szolgál, és összehasonlító, sajtótörténeti jellegű kutatásokra nem sok kísérlet történt.
Az előadás szerint a korszak katolikus és protestáns sajtója egyaránt igen gyakran és kritikusan foglalkozott a másik tábor lapjaival, az ellenfél által elért innovációról érkező híreket pedig legtöbbször saját olvasóinak riadóztatására használta fel. Ez nem is meglepő, hiszen ekkor zajlott a második felekezetképződés folyamata, amelyben a katolikusok és a protestáns felekezetek egyaránt saját közösségük újraépítésére, a többiektől való elkülönülésre törekedtek. Inkább azt láthatjuk érdekesnek, hogy a korszak végén elszórtan előfordultak olyan törekvések is, amelyek egyfajta korai ökumenikus próbálkozásként a két tábor közötti konfliktusok mederben tartására tettek volna kísérletet.
A katolikus és a protestáns sajtó egymásról alkotott reprezentációiról azonban összefoglalóan inkább az mondható el, hogy a másik oldalt mindkét fél csupán tükör által homályosan látta.

Dede Franciska A Hét jubileumi számai (1899 és 1913) című előadásában Kiss József múlt századfordulós politikai és szépirodalmi folyóirata tizedik és a huszonötödik évfordulójának ünnepi számait tekintette át különböző szempontok érvényesítésével. Az expozé röviden érintette a két dátum közötti változásokat, és kitért a belső munkatársak és a szerzők gárdájára ható és A Hét szerepét is befolyásoló új lapok létrejöttére is. Az előadó kiemelt néhány szerzőt, akik mindkét számban írtak, néhány további írót, művészt és tudóst, akiknek kapcsolata a lappal talán kevésbé közismert, és röviden szó esett az író- és költőnőkről is. Az ünnepi számok több szempontból eltértek a többi megjelenéstől. Egyfelől több személyes, a lapot és/vagy a szerkesztőt köszöntő szöveg látott napvilágot, másrészt az olvasók néhány írásnak köszönhetően műhelytitkokba is bepillanthattak (hiszen több cikk mutatott be egy-egy kevésbé ismert munkatársat vagy szólt röviden – és általában kedves humorral – a szerkesztőségi munkáról). Végül arról is szó esett, hogy a két lapszám a megszokottnál jóval nagyobb terjedelemben, valamint színes borítóval és számos különböző típusú illusztrációval jelent meg: néhány rajz és karikatúra mellett a közönség a munkatársak és szerzők portréit is megtalálta az oldalakon.

Dede Franciska A Hét jubileumi számai (1899 és 1913) című előadásának utolsó diája

Mann Jolán Felbontott eljegyzés. Marija Jurić Zagorka horvát újságírónő cikkei a horvát–szerb koalíció magyar parlamenti szerepléséről című előadása az első horvát újságírónő és a horvát irodalom egyik legolvasottabb szerzője tudósításait ismertette, melyeket a zágrábi Obzor című politikai napilap munkatársaként 1906 májusában Budapestről, az országgyűlés ülésszakáról készített. Zagorka publicisztikájának ezt az összefüggő szeletét – a „képekből és benyomásokból”, „riportokból, karcolatokból és tudósításokból” álló cikksorozatát – 1907-ben Felbontott eljegyzés (Razvrgnute zaruke) címmel önálló kötetben is megjelentette Zágrábban. Cikkeiben az ún. új kurzus, azaz a Horvát-Szerb Koalíció magyar parlamenti szereplésével foglalkozott. Az új kurzus békejobbot nyújtott a szintén átrendeződött magyar politika új vezetőinek, a választásokat elvesztő Tisza István vezette Szabadelvű Pártot követő Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak, melynek élén Kossuth Ferenc állt. A korabeli hangulat karcolatszerű megrajzolása Zagorka tudósítói szövegeinek erőssége. Erről tanúskodnak az olyan szépírói hagyományokat követő megoldások, mint a kötet szövegrészeit összefoglaló címek és alcímek: Budapest elfoglalása; Magyarok a parlamenti folyosókon. A parlament képe. Egy kis „akasztófahumor”, Két bán.

Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
Mann Jolán
(Főigazgatói Kabinet)