Különösen sokrétű az illusztratív ábrázolások interpretációja. A kisgrafikák ábrázolásmódjára a tömörség, a kompozíciós fegyelem jellemző. A vers átíródik a grafika nyelvére, az alkotó–mű–befogadó viszonylatában összetett értelmezési rendszer teremtődik az ex libris sajátos műfaji jellemzőin, vizuális lehetőségein keresztül. A következőkben felvonultatott illusztratív ex librisek Petőfi Sándor költészetének irányait követve a népies ihletettségű, másrészt a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt és a szerelméért epekedő férfit egyaránt bemutatják.
A Befordúltam a konyhára (1843) kezdetű helyzetdalt idéző Petőfi in memoriam lap – Lustig István nevére – 1940-ben, a II. világháború idején készült. A fametszeten a vers sorait idézően népies életkép látható pipázó férfival és rőzsével begyújtani készülő nőalakkal.
Dr. Lustig István könyve. In memoriam Petőfi, grafikus: Drahos István (1940). Jelzet: Exl.L/355 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
„Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rámnézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.”
Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára… In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A János vitéz (1844) című elbeszélő költemény címszereplőjét klasszicizáló stílusban megjelenítő ex libris – rózsát tartó huszár alakjával – Petőfi születésének 150. évfordulójára (1823–1973) készült Szigeti István nevére. Fery Antal alkotása egyben újévi lapként is szolgált az 1973-as évre. A harmóniát sugárzó kompozícióban az ábra és a feliratok szerves egységet alkotnak.
Fery Antal fametszete (1972). Jelzet: Exl.Sz/569 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Tóthpál István grafikagyűjtőként az erdélyi vonatkozások és a fegyverábrázolások mellett elsősorban Petőfi Sándor műveit választotta a nevére szóló ex librisek témájául. Rendelésére Vén Zoltán az Egy gondolat bánt engemet…, Várkonyi Károly a Bordal, Bálint Ferenc a Nemzeti dal című Petőfi-verseket örökítette meg a grafika nyelvén. Az Egy gondolat bánt engemet… (1846) című rapszódiában a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg, melyet hitelesen közvetít Vén Zoltán rézmetszete a forradalmi látomás, a világszabadság és a hősi halál jegyében.
Vén Zoltán rézmetszete (1985). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
A költeményre a nagyfokú érzelmi és gondolati telítettség jellemző, melyet az expresszív erejű grafika a csatatér részletének, a verset író Petőfi alakjának és a versből vett soroknak a szerepeltetésével közvetít.
„Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
[…]
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!”
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet… (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Petőfi a hazájáért kardot ragadó, poharát koccintásra emelő költőként jelenik meg a két évvel később, 1848 márciusában, a forradalom hevében íródott Bordalban, és a verset a 20. században megörökítő ex librisen, a debreceni Várkonyi Károly alkotásán. Az ábrázoláson babérkoszorú övezi a népe szabadságáért küzdő poéta alakját.
Várkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/309 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Ugyancsak a forradalmi hevületet fejezi ki expresszionista stílusban Bálint Ferenc grafikája Petőfi legismertebb költeménye, a magyarság számára emblematikussá vált Nemzeti dal (1848. március 13.) nyomán.
Bálint Ferenc grafikája. A kép forrása: Magángyűjtemény
A kétfelé ágazó kar, a széttárt ujjak és az ökölbe szorított kéz a szabadságért küzdeni kész, lázadó magatartásra utalnak. A grafikán szerepeltetett színek – a piros, a fehér és a zöld – a magyar trikolór színeiként jelképes értelmet hordoznak.
„Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!*
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
(*A „hordunk” igealak más szövegváltozatokban múlt időben is előfordul.)
Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Nemzeti dal záró versszakából idéz – a forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezve – Vecserka Zsolt következő ex librise a naggyá növesztett Petőfi-portré mellett turulos emlékművel.
Vecserka Zsolt grafikája. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
A szabadság mellett a másik legfontosabb érték Petőfi számára a szerelem. A Szendrey Júlia előtt féltérdre ereszkedő Petőfi Sándor alakja jelenik meg a Tóthpál Istvánné Homorodalmási Szentpály Ida nevére szóló ex librisen, a szalagfeliraton a Szabadság, szerelem! című, 1847. január 1-én született epigramma utolsó soraival, melyek a költő értékrendjét fejezik ki: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság.
„Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”
Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem! (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Várkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/217 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Az 1847 őszén íródott Szeptember végén című verset idézi számos, Kundermann Jenő nevére szóló ex libris. Az ajkai gyűjtő több grafikust felkért kedvenc költeménye illusztratív megjelenítésére. A változatos megformálású művek alkotói közt szerepel Bagarus Zoltán, Fery Antal, ifj. Feszt László, Józsa János, Kazinczy Gábor, László Anna, Petry Béla és Vén Zoltán. A mézeshetek idején íródott vers nem a felhőtlen boldogságot fogalmazza meg, a szerelem, az élet mulandóságára figyelmeztet. Ifjabb Feszt László alábbi – a vers születésének 140. évfordulója alkalmából készült – ex librise az elmúlás közelségét evokálja az őszre utaló motívumkinccsel és kopjafával.
Ifj. Feszt László rézkarca (1987). Jelzet: Exl.K/1022 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A természeti képeket az emberi sorssal párhuzamba állító költemény szállóigévé vált sora („Elhull a virág, eliramlik az élet…”) szerepel Fery Antal következő kisgrafikáján, a költő portréjával.
Fery Antal fametszete (1987). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
Az elégikus hangvételű vers záró szakaszában a kételyekkel teli Petőfi a fájdalom hangján szól, komoran mutatja be a jövőt:
„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt”.
Petőfi Sándor: Szeptember végén (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Vén Zoltán illusztratív grafikája e jelenetet mutatja be a temetőkertben sírjából előtűnő Petőfi Sándor alakjával.
Vén Zoltán rézmetszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
1850 nyarán Szendrey Júlia valóban eldobta az özvegyi fátylat; férjét halottnak tudva, egy kisgyerekkel az oldalán, a reménytelen, pénztelen, kiszolgáltatott helyzetben hozzáment Horvát Árpád történészhez.
Jelen bemutatás, a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódó emlékállítás során az ex librisek váltak a kollektív emlékezet eszközeivé és helyeivé. Láthattuk, a kisgrafikai ábrázolások milyen fontos szerepet töltenek be a költő szellemi arcképének megrajzolásában, a kultusz, az emlékezet formálásában. E grafikák közül többet bemutattak kiállításokon Budapesten és vidéken, sőt, pályázatok, gyűjtők közti cserék révén egy részük külföldre is eljutott – így hirdetve neves költőnk emlékét.
„Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él.”
Petőfi Sándor: Jövendölés (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Szentessy László alkotása (2022) a bicentenárium alkalmából. A kép forrása: A cikk szerzőjének magángyűjteménye
Irodalom:
- 200 Petőfi szabadon. A Petőfi Irodalmi Múzeum válogatása a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódóan
- ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai, összeállította, a képeket válogatta Adrovitz Anna, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012.
- Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, szerkesztette: Laskay Gabriella, 2004.
- Breuer Csilla: Petőfi egy mai festőművész szemével, Magyar Nemzet online, 2021. 03. 11.
- Hírszerkesztő: Március 15. – Barabás Miklós Petőfi-portréja a PIM-ben, napiujsag.hu, 2017. március 6.
- Kovács Gabriella: Ezt a képet még nem láttad így Petőfiről: érdekes másolat a híres dagerrotípiáról, femina.hu, 2019. 03. 15.
- Petőfi képről képre, Cultura, 2014. július 31.
- Petőfi Sándor és Orlay [sic!] Petrics Soma művész-barátsága, művészi kapcsolatának kölcsönhatásai (e-tananyagsorozat)
- Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.
- Ratzky Rita: Szendrey Júlia (1828–1868). In: A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000, 467–476.
- Rózsa György: Petőfi Sándor életében készült képmásai. In: A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000, 102–116.
- Ruff Orsolya: Hogyan építette Petőfi saját imázsát? Könyves Magazin, 2013. március 15. https://konyvesmagazin.hu/friss/hogyan_epitette_fel_sajat_imazsat_petofi.html
- -s-: A Petőfi-dagerrotípia. In: Fotó-történet, 2011. augusztus 5.
- Vasné Tóth Kornélia: Kultúrtájak – A magyar világörökség, emlékhelyeink ex libriseken. In: Tér(v)iszonyok és térkép(zet)ek, szerk. Bíró Csilla – Visy Beatrix, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae, Gondolat, 2014. (Bibliotheca Scientiae et Artis 6.), 207–208.
- Vasné Tóth Kornélia: Nemzeti panteon. A nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken. In: „Volt a hazának egy-két énekem”. Arany 200, szerk. Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae, Gondolat, 2018. (Bibliotheca Scientiae et Artis 10.), 151–169.
Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
Az összeállítás első része itt olvasható.
