A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) 1961-ben Bécsben rendezett közgyűlésén határozták el, hogy a világ színházaiban minden esztendőben március 27-én megtartják a színházi világnapot annak emlékére, hogy 1957-ben e napon nyitotta meg a kapuit Párizsban a Nemzetek Színháza (Théâtre des Nations). 1975-ben pedig úgy döntöttek az ITI kongresszusának résztvevői, hogy (1978. március 27-től) a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik a színházi alkotókat, dolgozókat és a közönséget.
A Théâtre des Nations az 1954 óta az ITI által Párizsban megszervezett nemzetközi színházi fesztivál nyomán jött létre, s kezdte meg működését 1957-ben, amikor 10 ország 16 társulata lépett föl. A fesztiválból nemzetközi, sőt globális/univerzális intézménnyé lett Nemzetek Színháza előbb a Sarah Bernhardt Színházban, majd 1972-től az Odeon Színházban tartotta előadásait. Itt lépett föl a második világháború után először nyugati/nemzetközi közönség előtt a Berliner Ensemble (Bertolt Brecht színháza), a moszkvai Művész Színház, itt láthatott legelőször az európai közönség pekingi opera- vagy kabuki előadást. A kortárs világszínház legszélesebb merítéssel létrejött bemutatkozása az 1970-es évekre már kinőtte Párizst és 1975-től „világ körüli” útra indult a fesztivál megrendezésére öt kontinensről pályázó városok sorában. Elsőként, 1975-ben Varsó volt a helyszín, 2008-ban a kínai Nanking.
Jelenleg azon dolgoznak a Nemzetközi Színházi Intézet munkatársai, hogy ismét rendszeresek lehessenek a nemzetek színházainak (és közönségüknek) a találkozói.
Hallgatnak-e a fegyverek közt a múzsák?
A március 27-én a színházi előadások előtt világszerte fölolvasott világnapi üzeneteket egy-egy színházi alkotó fogalmazza meg, s rendszerint a színházművészet szerepére és lehetőségeire hívja föl a figyelmet. Gyakran azonban a legégetőbb aktuális kulturális, humanitárius kérdések köré rendezik a gondolataikat a szerzők. Így van ez a 2023. évi üzenetben is, melyet Samiha Ayoub (1932) egyiptomi drámaíró és színésznő küldött a világ színházainak és polgárainak.
„A Színházi világnapon írom nektek ezt az üzenetet, és miközben boldog vagyok, hogy hozzátok szólhatok, minden porcikám remeg a nyomasztó feszültségek és zűrzavaros érzések súlya alatt, amelyektől a világ mai állapotát látva mindannyian szenvedünk – színházi és más alkotóművészek egyaránt. […] Annak ellenére, hogy mindannyian szemtanúi vagyunk, ahogyan a hírek áramlása és a modern kommunikáció minden földrajzi határt ledöntve közelítenek minket egymáshoz, a világban tapasztalható feszültségek és konfliktusok átlépték a logikus felfogás határait és a látszólagos közeledéssel egy időben olyan elementáris eltérést alakítottak ki, ami eltávolít minket az emberi lét legalapvetőbb lényegétől. A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. […] Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavait idézem: »Soha ne lépj a színházba sáros lábbal. A port és a piszkot hagyd kint. Az aggodalmaidat, veszekedéseidet, kicsinyes nehézségeidet – mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről – tedd le az ajtón kívül.« […] arra hívlak titeket, hogy álljunk össze mindannyian, kéz a kézben és vállvetve, eresszük ki a hangunkat, ahogy a színpadon szoktuk, hogy felébresszük vele a világ lelkiismeretét és megkeressük magunkban az ember elveszett lényegét. A szabad, toleráns, szerető, együttérző, gyengéd és elfogadó embert. Utasítsuk el a brutalitás, a rasszizmus, a véres konfliktusok, az egyoldalú gondolkodás és a szélsőségesség aljas képeit. Az ember évezredek óta jár ezen a földön, ez alatt az ég alatt, és ez így lesz ezután is. […] húzzátok ki az emberiség lábát a háborúk és véres konfliktusok sarából és kérjétek meg rá, hogy hagyja ezeket az ajtón kívül.”
Samiha Ayoub 2023. évi üzenete a színházi világnap alkalmából
Valentin Alekszandrovics Szerov: Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij. A kép forrása: Wikipédia„A színházat hozd el neki!”
A gyermekszínházi világnap minden év március 20. napján a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe, melyet az ASSITEJ (a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) hirdetett meg. Az üzenet felolvasásának percei összekapcsolják a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket. 2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!” – a világnapon rendre ismét hangsúlyozzuk, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez.
2023-ban Sue Giles, az ASSITEJ elnöke így fogalmazta meg gondolatait:
„Idén március 20-án elismeréssel adózunk a gyermekszínházak és a gyermekeknek szóló előadóművészeti ágak nélkülözhetetlen munkát végző alkotóinak. Ők azok, akik a legalaposabban és legárnyaltabban ismerik a közönségüket, ezért képesek változást hozni a gyerekek életébe. A fiataloknak szóló színház és előadóművészet […] a kultúra aktív résztvevőiként és építőiként tekint a gyermekekre és a fiatal felnőttekre, akiknek joga van a művészetek megtapasztalásához és az önkifejezés szabadságához. […] A nemzetközi ASSITEJ elsődleges célkitűzései közé tartozik, hogy az alkotókat a világ minden tájáról egyesítse, és ezáltal megteremtse a lehetőséget a fiatal nézőknek, hogy megtapasztalják mindazt, amit a színház és az előadóművészetek kínálni tudnak: az érzelmek kifejezését, a megfoghatatlan dolgok ábrázolását, a világ komplexitásának értelmezését. […] Nyitottnak kell lennünk a […] művészeti diverzitásra és a pandémia okozta korlátozásokból, kihívásokból és sajátos körülményekből fakadó újító megoldásokra. Előfordulhat, hogy nem áll módunkban színházba vinni a gyerekeket. Van, ahol nincs is színházépület. Néha a fizikai, gazdasági, földrajzi és társadalmi korlátok teszik ezt lehetetlenné. […] A színháznak és az előadóművészeteknek fontos szerepe van az emberi kapcsolatok létrejöttében, az eszmék terjesztésében, a remény és az öröm közös megélésében. Akár egy színházépületben, akár egy mellékutcában történik, a varázslat megteremtése, a közösen átélt pillanat, a rituális élmény megváltoztathatja a napunkat vagy akár az egész életünket. A művészet által kitágíthatjuk a látókörünket és felfedezhetjük mindazt, ami közös bennünk. […] A színházhoz és előadóművészetekhez nem mindenkinek van hozzáférése, ezért rajtunk, szakembereken múlik, hogy ezt minden lehetséges helyen és módon biztosítsuk számukra. Globális munkánk és sokrétű tapasztalatunk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy áthidaljuk a valóság és a képzelet közti szakadékot, és minden gyerek számára, a világ bármely pontján elérhetővé tegyük a művészetet.”
„A báb nem korosztály, hanem műfaj”
A bábművészet világnapját egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben indította az UNIMA (a Nemzetközi Bábművész Szövetség). 2003 óta szerte a világon zajlanak események, melyek célja, hogy bemutassák a bábműfajok sokszínűségét és képviselőit.
A bábszínházi világnap üzenete (2023. március 21.) Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő tollából:
„Az elmúlt évek világjárványa, háborús konfliktusai és a fokozódó gazdasági problémák mindannyiunk életét megnehezítették, hiszen mindez a nyugtalanság feszültséget, félelmet és aggodalmat kelt a jövővel kapcsolatban. Az aggodalom az elménkbe telepedett és az arcunkra ült. […] hasonló helyzetek – bár más formában és világrendben – korábban is léteztek. Az emberek mégis hittek a szerelemben, gyereket szültek, és nemcsak túlélni, hanem boldogulni is igyekeztek. A legsötétebb időkben is mindig volt valami, ami segített az embernek, és számos történelmi forrásból tudjuk, hogy ennek az ősrégi varázserővel bíró bábszínház is része volt. Ez az erő a bábszínház alapjaiban rejlik. A bábszínház stilizált, saját metaforával rendelkező színházi formaként az emberi tevékenységet reprezentálja, de egyúttal – hol humorral, hol teljes komolysággal – megoldásokat keres. A bábszínház az életünk reprezentálására tett kísérlet során gyakran lázadt a sors megváltoztathatatlansága ellen. […] A bábszínház lehetőségei az utóbbi időben bővültek, művészetét ma már világszerte elismerik, mint a 20. és 21. századi színházi kultúra szerves részét. A bábszínház éppúgy szól a hagyományos kifejezésről, mint az új technológiák alkalmazásáról, a multimédiás lehetőségek kiaknázásáról vagy a szórakoztatásról. […] A világ jobb hely lesz általa, mint amilyennek látszik. Mindannyian hiszünk ebben, és mindannyian hinni akarjuk ezt. […] félelmeink miatt ne fosszuk meg magunkat az életörömtől! Higgyük el, hogy Pulcinellában, Punchban, Guignolban, Kašpárekben, Karagözben, Vidushakában, Mobarakban és a többi hősünkben az emberi komédiát megformáló bábfigurák e végtelen sorában még mindig bízhatunk! És mint annyi előttünk álló generáció, higgyük el, hogy győzelmet aratnak a halállal szemben. Ne ragadjunk bele aggodalmainkba, inkább használjuk a bábszínházat annak különféle formáiban, hogy ismét megidézzük az alkotás örömét és élvezetét.”
A cím William Shakespeare Ahogy tetszik (As You Like It) című drámájának ismert részlete, a magyar változat Szabó Lőrinc műfordítása.
Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)
