Gizella királyné a magyar koronázási palást Kapisztrán téri bronzmásolatán. A kép forrása: Wikipédia
Az első magyar királyné, a kora középkor Európájában vezető dinasztiának számító Liudolf-házból származó Boldog Gizella megítélése a történeti kutatásoknak köszönhetően sokat változott. Az elbeszélő források egy része mostohán bánt vele. Az ezekre is épülő, többek között az István a király című rockoperából is jól ismert képet, amely szerint Gizella „unta a politikát” és úgy vélte, Istvánt „ráncba kell szedni, hogy beérje Europapát”, a kutatásnak sikerült megcáfolnia.
Élete, családja
Gizella 984 körül született. Ekkor még apja az Enns háborúban állt későbbi apósával, Géza magyar fejedelemmel, aki miután 972-ben békekövetséget küldött a császárhoz, kiváló politikai és diplomáciai érzékkel 995-ben a legerősebb nyugati dinasztiából kért feleséget fia számára.
A kiszemelt ara a Liudolf-ház utolsó tagja volt. A családból összesen négy német-római császár került ki, köztük a birodalom megszervezője I. (Nagy) Ottó, aki Gizella nagyapjának egyik bátyja volt. Ő győzte le a magyarokat 955-ben Augsburg mellett, és hozzá küldött követeket Géza fejedelem előbb 971-ben, papokat kérve, hogy a keresztény missziót véghez vigyék, majd két évvel később is, a quedlinburgi birodalmi gyűlésre is, ahol békét ajánlott és lemondott az Ennsen túli területekről. Gizella fivére II. (Szent) Henrik német-római császár volt.
Az esküvő után a királyné kíséretével érkezett az újonnan alakuló magyar államba, ahol tovább folytatódott a keresztény berendezkedés kiépítése, megszilárdítása. Ennek fontos momentuma volt a Koppány vezette lázadás leverése, amelyben a Gizellával érkezett bajor kíséret és sereg is segítette a magyar uralkodót.
A bajor származású Vencellin lefejezi Koppányt a Képes Krónika miniatúráján. A kép forrása: Wikipédia
A dinasztikus kapcsolatnak és István diplomáciájának, belső rendelkezéseinek köszönhetően Magyarország helyzete egyre jobban megszilárdult Európában.
Gizella kísérete mellett telepesek is érkeztek az országba, erre a legszembetűnőbb példa a Beszterce melletti Királynémeti, amelyet a 12. században villa Bavarica, vagyis „bajor falu” néven ismertek, de a szatmárnémeti telepesek 1230-ból ismert hagyománya is megemlítendő, e szerint őseik Gizella királyné idején költöztek Magyarországra.
Nagyon érdekes vita alakult ki arról, hogy vajon megkoronázták-e Gizella királynét, vagy sem. István koronázási szertartásából nem egyértelmű e tény. István nagyobb legendája szerint az uralkodó:
„Királyságának sorsául pedig, de kivált sarjadékának szaporításáért a római császári méltóságot viselő, szelíd erkölcsei miatt jámbornak nevezett Henrik húgát, név szerint Gizellát vette házastársul, kit miután olajkenettel felkentek, a korona viselésében társának ismert el.”
Szent István király Nagy Legendája, Kurcz Ágnes fordítása. Részlet. In: Tarnai Andor, Madas Edit (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530). 1991. – Sermones Compilati – Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet
Gizella azonban kétséget kizáróan rendelkezett koronával, esetleg többel is, hiszen az első magyar királynét koronával a fején ábrázolja két egykorú tárgyi emlék. Az egyik az István által a székesfehérvári egyháznak 1031-ben adományozott miseruha, melyet utóbb átalakítottak és évszázadokon át a magyar királyok koronázási palástjaként szolgált.
Gizella a koronázási paláston, kezében a székesfehérvári bazilika kicsinyített másával. Forrás: Wikipédia
A másik tárgy az úgynevezett Gizella-kereszt, amelyet a királyné 1006-ban elhunyt édesanyja niedermünsteri sírjára készíttetett. Gizella koronájáról írott forrás is szól: ezt 1217-ig a veszprémi egyházban őrizték, míg a szentföldi hadjáratra induló II. András király magával nem vitte és pénzzé nem tette Palesztinában. Ha tehát a legenda szövege a valóságnak megfelelően közli a Gizella királynévá avatásán történteket, akkor okkal gondolhatjuk, hogy Gizellának nem helyeztek diadémot a fejére, hanem a hozzá köthető korona (vagy koronák) csak fejék(ek) lehettek.
Gizella-kereszt, Residenzmuseum, Schatzkammer (München). A kép forrása: Wikipédia
Istvánnak és Gizellának két gyermeke biztosan született, közülük Ottó herceg nem érte meg a felnőttkort, Szent Imre herceg pedig egy vadászbalesetben halt meg, 1031-ben. Miután István 1038. augusztus 15-én elhunyt, örököseként Orseolo Péter, majd harcok során Aba Sámuel szerezte meg a trónt. Magyarországon az Árpád-korban a gyermektelen özvegykirálynék elűzése nem volt szokásban, és a Szent István halálakor gyermektelen Gizella úgy döntött, hogy itt marad. A róla elterjedt negatív kép kulcsmomentuma az az Imre herceg halála utáni epizód, miszerint Gizella Szent István akaratával szemben, aki Vazult akarta megtenni utódjául, Orseolo Pétert támogatta, hogy német iga alá hajthassa az országot, sőt Vazul megcsonkításához is köze volt.
„Közben pedig testi ereje [ti. Istváné] csökkenni kezdett, s midőn érezte, hogy rendkívül súlyos bágyadtság nehezedik rá, sietve egy követet küldött, mégpedig Egiruth fia Budát, hogy Vazult, apai nagybátyjának fiát – akit mint király annak ifjonti léhasága és bohósága miatt lecsukatott, hogy megjavuljon – hozza ki nyitrai börtönéből, és vezesse hozzá, hogy mielőtt még meghal, királlyá tehesse. Hallva ezt Gizella királyné, egyezkedni kezdett Budával, ezzel az elvetemült emberrel, és a lehető leggyorsabban követet küldött a börtönbe, amelyben Vazult fogva tartották, név szerint Seböst, ennek a Budának a fiát. Sebös tehát megelőzte a király követét, kivájta Vazul szemét, fülének járatait ólommal tömte be, majd Csehországba távozott. (…) Gizella királyné (…) Budával, bűnsegédével együtt elhatározta, hogy a német vagy inkább velencei Pétert, a királyné fivérét teszik királlyá, azzal a szándékkal, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint kitölthesse szeszélyeit, és a magyar királyságot, miután szabadságát elvesztette, akadálytalanul a németek hatalma alá vessék.”
Képes Krónika. Részlet. Az utószót írta, a függeléket és az irodalomjegyzéket összeáll. Szovák Kornél, a jegyzeteket kész.: Szovák Kornél, Veszprémy László, Budapest, Osiris (Millenniumi magyar történelem. Források), 2004, 43–46. – Törzsgyűjtemény
Ezt a képet a krónikák egy része erősítette csak, és későbbi művekben maradt meg. Sokkal biztosabb, hogy I. István utódát reálpolitikai megfontolásból jelölte ki. A 11. századi magyar uralkodókról, köztük Orseolo Péterről meghallgathatnak egy beszélgetést ezen a linken.
Az első magyar királyné 1044-ben Passauban telepedett le, belépett a helyi bencés apácakolostorba, melynek később főnökasszonya lett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig. Sírja ma is népszerű zarándokhely. Gizellát 1911-ben avatták boldoggá.
Magyarországi Boldog Gizella sírja a passaui Niedernburg bencés kolostorban. A kép forrása: Wikipédia
Oklevélkiadás, alapítások, adományok
A magyar királynék oklevéladása a hazai latin nyelvű írásbeliséggel egyidős. Erre a bakonybéli apátság javainak 15. századi jegyzéke szolgál bizonyítékul, amely Gizella királyné az apátság számára tett adományait is tartalmazza. Bár a királyné oklevelét szó szerint nem említi, a szöveg egyes szám első személyű névmást és igealakokat használ, vagyis a jegyzék írója valószínűleg Gizella királyné oklevelének felhasználásával dolgozott. Ezt a feltételezést erősíti, hogy 1508-ban még a bakonybéli monostor birtokában volt egy Gizella királyné által adományozott imakönyv, amely a monostor kiváltságleveleit is tartalmazta. Gizella oklevele után azonban az első eredetiben is fennmaradt királynéi oklevél csak 1224-ből ismert.
Szent István és Gizella királyné szobra Veszprémben. Ispánki József alkotása (1938). A kép forrása: Wikipédia
A veszprémi egyház alapítását Gizellának, a magyarországi püspökségek létrehozását viszont férjének, Szent Istvánnak tulajdonítja a hagyomány. Gizella királyné bőkezűen hozzájárult a veszprémi egyház felszereléséhez, és kétségtelen, hogy alapításában való közreműködése révén jött létre a veszprémi egyház és a magyar királynék bensőséges kapcsolata. A veszprémi egyház feletti királynéi kegyuraság közismert volta szolgált az alapjául annak a hagyománynak, mely sírját Veszprémbe helyezte. Jóllehet Veszprémből egyetlen királynéi temetkezésről sincs minden kétséget kizáró hitelességű adatunk, mégis a 14. század végén a veszprémi egyházat a magyar királynék szokásos temetkezőhelyeként említik. Szent István és Gizella közös alapítása az óbudai Péter és Pál-templom is, amelyet a Képes Krónika is megörökített.
Szent István és Gizella a Képes Krónikában az óbudai templom alapításakor. A kép forrása: Wikipédia
Az első magyar királyné méltó társa volt államalapítónknak, és bár uralkodói tevékenységéről kevés írott forrás maradt fenn, talán nem túlzás társállamalapítónak nevezni, aki férje politikai elképzeléseit kíséretével együtt mindenben támogatta.
Felhasznált irodalom források:
- Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? In: Századok, 152 (3). 2018. 543-590.
- Képes Krónika. Ford. Bollók János. Az utószót írta, a függeléket és az irodalomjegyzéket összeáll. Szovák Kornél, a jegyzeteket kész.: Szovák Kornél, Veszprémy László, Budapest, Osiris (Millenniumi magyar történelem. Források), 2004.
- Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik: a királynéi intézmény az Árpádok korában, Budapest, MTA Történettudományi Intézet (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok), 2005.
Orsós Julianna (ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport)
