Beszámoló az erdélyi kiadványgyarapítási gyűjtőkörútról

2023. július 19. 06:00 - nemzetikonyvtar

2023. június 5–9-én munkatársaink felkeresték több erdélyi város – Nagyvárad, Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Déva, Arad – hungarikum-gyűjtőpontjait és könyvtárunk cserepartnereit.

Előzmények

2016-ban jelentősen megemelkedtek a romániai posta kézbesítési díjai. Ennek következtében erőteljesen visszaesett a cserepartnerek által küldött dokumentumok mennyisége. Ezt követően született döntés az erdélyi gyűjtőpontok létrehozásáról. Tüske László, akkori főigazgatónk ezzel a feladattal a Gyarapítási Osztály akkori erdélyi referensét, Juhász Andrást bízta meg. Juhász András személyes tárgyalások és egyeztetések nyomán gyűjtőpontokat alakított ki Nagyváradon, Kolozsvárt, Csíkszeredában, Marosvásárhelyt és Aradon, arra bíztatva az erdélyi cserepartnereket, hogy a megjelent kiadványaikat ezen gyűjtőpontok egyikére juttassák el. Könyvtárunk tehergépkocsija évente egy-két alkalommal végiglátogatta ezeket a gyűjtőpontokat. 2020-ban a kezdődő Covid-járvány miatt a kiadványok begyűjtését évekre fel kellett függeszteni.
Három év kihagyás után 2023. június 5-én végre ismét elindulhatott könyvtárunk tehergépkocsija Erdélybe, fedélzetén Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezetővel és a nyugdíjba vonult Juhász András feladatait időközben átvevő Elbe Istvánnal, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársával, továbbá Csernák Imre gépkocsivezetővel.
A Covid-járvány megmutatta, hogy ennek a látszólag jól kialakított rendszernek is vannak buktatói. Ezért a mostani körút célja a cserepartnerekkel való ismételt kapcsolatfelvétel mellett az időközben megmutatkozó akadályok kiküszöbölése volt.
A járvány alatt bebizonyosodott, hogy csak a magyar külképviseletekhez köthető gyűjtőpontok tudtak zavartalanul működni. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy meg kell erősíteni a határ menti régiók könyvtáraival való együttműködését is. Így Debrecen–Nagyvárad- és Szeged–Arad–Temesvár-viszonylatban kell kialakítani régiós együttműködéséket, amelyek magukba foglalják a kiadványcsere-kapcsolatokat is.

Nagyvárad

A fenti gondolatokkal felvértezve indultunk neki június 5-én erdélyi utunknak. A határ átlépése után első gyűjtőpontunkat kerestük fel Nagyváradon. Rövid megbeszélés keretében megköszöntük az eddigi együttműködést, és vázoltuk terveinket. Kiderült az is, hogy a Bihari Napló című napilap 2019 óta megjelent lapszámai nem a gyűjtőponton, hanem még a szerkesztőség székházában vannak, viszont ünnepnap lévén (ortodox pünkösd hétfője volt) az zárva van, így az összegyűjtött lapokat nem tudtuk elhozni. Ezt követően a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárát kerestük fel. Nagy Emőke könyvtárosnak átadtuk az általunk hozott kiadványokat, és egyeztettünk a további lehetőségekről. Az egyetem jó kapcsolatot ápol a Debreceni Egyetemmel. Megállapodtunk abban, hogy a közeljövőben a kiadványcserét is erre az útra kell terelni, erősítve a régiós együttműködéseket egyetemi és egyházi területen egyaránt.

Kolozsvár

A tervezettnél három órával később érkeztünk meg első szálláshelyünkre, Kolozsvárra. A Királyhágó után félpályás útlezárás miatt 30 km-es sor alakult ki, így a tervezett délutáni városnézés elmaradt, helyette a szállodai szobánk erkélyéről csodálhattuk meg a város panorámáját, készülve a másnapi látogatásokra.
Kedd reggel első utunk Magyarország kolozsvári főkonzulátusára vezetett. Demeter Katalin konzul asszonynak megköszöntük, hogy a Covid-járvány alatt is működhetett ez a gyűjtőpontunk, és cserepartnereink a konzulátus közvetítésével akár személyesen, akár a belföldi postát igénybe véve el tudták juttatni kiadványaikat hozzánk. Szó esett kulturális kapcsolataink kibővítésének lehetőségéről is. Ígéretet tettünk, hogy konzul asszony felvetését tolmácsoljuk a könyvtár vezetősége felé. Ezt követően felkerestük a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárat. Itt Győrfi Dénes gyarapítási osztályvezető és a nemzetközi cseréért felelős munkatársa, Lönhárt Tünde fogadott minket. Megható volt a több mint száz éves patinás épületben járni, ahol az olvasóterem bútorzata és a raktárak berendezése is a régi időket idézte. Különösen felemelő érzés volt, hogy a Szabó Károlyról elnevezett teremben ülhettünk le tárgyalni. Jól működő kapcsolatainkat a személyes találkozással csak megerősítettük. Szakmai eszmecserét folytattunk a gyarapítás és a feldolgozás jógyakorlatáról, kölcsönösen megosztva tapasztalatainkat. Kolozsvári kapcsolatfelvételünk harmadik állomása a Communitas Alapítványhoz vezetett. Itt Takács Csaba elnök úr fogadott minket. Abban gyorsan megállapodtunk, hogy a jelenleg is élő együttműködési megállapodásunkon nem szükséges változtatni. Az itt kapott kiadványokért cserébe mi is vittük a saját kiadású könyveinket, illetve az általunk gyűjtött gyerekkönyveket az erdélyi szórványmagyarság számára. Ezt követően a Sapientia Egyetem Kolozsvári Karának Tonk Sándor Könyvtárát kerestük fel. Rövid megbeszélésünk témája főként a jogi kar által kiadott kiadványokra fókuszált. Ugyanis a magyar Igazságügyi Minisztérium által támogatott szakirodalom kereskedelmi forgalomba nem kerül, és így a magyar nemzeti könyvtárba sem jut el. Rövid ebédszünet után a Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárát és a Misztótfalusi Kis Miklós Református Kiadót és Nyomdát látogattuk meg. Kurta József igazgatóval és Dávid Zoltán kiadóvezetővel egy csésze kávé mellett beszélgethettünk a teológia épületében hamarosan megnyíló kávézó első „nem hivatalos” vendégeiként. Az igazgató úr megmutatta a teológiai könyvtár régi ritkaságait, és több doboznyi kiadványt is átadott számunkra. A napot este hét órakor a főtéri Rhédey kávéházban elköltött vacsorával zártuk erőt gyűjtve a holnap ránk váró hosszú útra.
Szerda reggel a Kolozsváron jól felpakolt teherautóval vettük az irányt Csíkszereda felé. Éppen a Főtérre érkeztünk, amikor sofőrünk jelentette: a bal hátsó kerék megadta magát. Mivel megállásunkkal az igencsak erőteljes forgalmat akadályoztunk, rendőri intézkedéssel felhajthattunk a Főtér kellős közepére, a Mátyás-szobor elé. Intenzív telefonálás nyomán sikerült szakembereket szerezni a kerékcseréhez. Sajnos ez az intermezzo két és fél óra időkiesést eredményezett, amely a végén bosszulta meg magát.

2023_06_06_mind_kolozsvar_opti.jpgCsernák Imre gépkocsivezető, Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobor előtt 

Csíkszereda

Csíkszeredába csak késő délután érkeztünk meg, és partnereink lemondták az arra a napra tervezett két megbeszélésünket. Az így keletkezett kis szabadidőnkben Csíksomlyóra látogattunk el, és a hegytetőről a lemenő nap fényében csodálhattunk meg a Csíki-medencét.
Csütörtök reggel nagyon fitten és energikusan ébredtünk. Feladatunk is bőven volt, be kellett pótolnunk a tegnap kiesett tárgyalásokat és az utazás szempontjából is tetemes távolság állt még előttünk. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán kezdtük a napot, Soós Zoltán és Both Hajnal konzulok fogadtak minket. Rövid, de igen gyümölcsöző megbeszélést folytattunk. A konzulátus munkatársai teljes nyitottságot mutattak abban a tekintetben, hogy székelyföldi cserepartnereink – a kolozsvári konzulátushoz hasonlóan – hozzájuk irányítsák a könyvtárunknak szánt kiadványaikat. Elmondták, hogy kulturális szempontból a főkonzulátus Gyergyószentmiklóstól Brassóig és Marosvásárhelytől a Csángóföldig jelentős területét fedi le Erdélynek. Ahogy utunk során mindenhol, itt is felhívtuk partnereink figyelmét arra, hogy a könyvek és időszaki kiadványok mellett az OSZK gyűjti a magyar nyelvű kis- és aprónyomtatványokat is, a szórólapoktól a plakátokig. A konzulátusról a szomszéd utcában található Hargita Népe szerkesztőségébe siettünk. Itt Lőrincz Csaba Levente kiadóvezető fogadott minket. Megköszöntük az eddigi partneri tevékenységet és azt, hogy eddig vállalták a begyűjtés feladatát és megoldották a dokumentumok tárolását. A csíkszeredai főkonzulátustól kapott biztatással élve már itt felhívtuk a figyelmüket arra a lehetőségre, hogy ezt követően a konzulátuson keresztül is küldhetik számunkra kiadványaikat. A szerkesztőségtől átvettük a számunkra összekészített napilapokat és egyéb kiadványokat. A kiadóvezető úr külön felhívta a figyelmet a Hargita Népe lapcsalád három, néhány éve indult időszaki kiadványára. Ezt követően viszonylag korán el tudtunk indulni Sepsiszentgyörgy felé. Utunk a Csíki-medencén át vezetett, amelynek utolsó – legszebb része – a Nagy-Csomád tövében fekvő Tusnádfürdő volt.

2023_06_08_kata_csikszereda_opti.jpgMatolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán

Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely

Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Kiadó szerkesztőségét kerestük fel. Nem időztünk sokat, egy állva megivott kávé és gyors kiadványcsere után már futottunk is tovább, hiszen innen még hosszú volt az út Marosvásárhelyig. Kis kitérőt téve menet közben betértünk Székelykeresztúrra. Ezért Héjasfalvánál – Petőfi elestének emlékműve előtt – balra kanyarodtunk, és tíz kilométer után megérkeztünk a székelykeresztúri városi könyvtárba. Itt leglelkesebb gyarapítónk, mondhatni az OSZK Budapesttől legtávolabbra „kihelyezett” önkéntes munkatársa, a könyvtár vezetője, Lőrinczi Edit fogadott. Edittől a Covid-időszak alatt is számos kiadványt kaptunk, volt úgy, hogy a lánya autóját tömte tele és küldte fel a fővárosba a könyvtárunknak szánt kiadványokkal. Ezeket előtte gondosan behasonlította online katalógusunkba, tehát csak olyan kiadványok érkeztek Budapestre, amelyek hiányoztak a nemzeti könyvtár állományából. A legérdekesebb az, hogy ezek között akadt néhány magyarországi megjelenésű könyv is! Többnyire olyan önkormányzatok által kiadott helytörténeti munkákról van szó, amelyek elkerülték a kötelespéldány-beszolgáltatást, és így végül 650 kilométer távolságból érkeztek meg. Aznapi úti célunk Marosvásárhely volt, de mivel elég szűkében voltunk az időnek, ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a Segesváron elkölteni tervezett ebédet. (Ezt később megbántuk.) Így sikerült délután fél ötre megérkeznünk Marosvásárhelyre a Református Levéltárba, ahol Berekméri Róbert fogadott minket. Bár előző évben már hoztunk el kiadványokat erről a gyűjtőpontunkról – kihasználva, hogy régikönyves kollégáink itt jártak egy konferencián – most mégis várt még néhány nagyméretű doboz. Ez már meghaladta gépkocsivezetőnk és ezzel együtt a teherautónk tűréshatárát, pedig az erdélyi körutunkból még egy szelet előttünk állt. A Teleki Tékába már szinte futottunk, hogy zárás előtt odaérjünk. Szűk tizenöt percünk maradt, hogy szakszerű vezetéssel megtekinthessük a Széchényi-könyvtárral egy évben alapított híres könyvtár kincseit és a Bolyai Múzeumot.

2023_06_08_mind_teleki_teka_opti.jpgElbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető a marosvásárhelyi Teleki Téka előtt

Déva, Arad

Utolsó napunk reggelén több mint 600 kilométer és az aradi gyűjtőpont állt előttünk. Ugyanakkor az autópálya megkönnyítette a távolság leküzdését. Marosvásárhelyről egy lábon bekapott reggeli után sietve indultunk útnak Arad felé. Két rövid szakasz kivételével végig autópályán tudtunk haladni, így tíz óra körül már Déván voltunk. A Szent Ferenc Alapítványnak vittünk gyerekkönyveket és diafilmeket. Volt egy rejtett gondolatunk, hogy lift segítségével gyorsan „megmásszuk” magas Déva várát, de hamar kiderült, hogy a lift nem működik, így csak lentről csodáltuk meg a várromot és már indultunk is tovább. Aradon a Nyugati Jelen kiadóvállalathoz vitt az utunk, egyúttal ez volt erdélyi gyűjtőkörutunk utolsó állomása is. Kozma Erzsébet igazgató fogadott minket. A szemerkélő esőben pakoltuk be az itt kapott kiadványokat, az Irodalmi Jelen folyóirat számait és a könyveket. Rövid megbeszélésünk tárgya a szegedi régiós kapcsolatok kialakításának lehetősége volt. Ez ügyben még további egyeztetések szükségesek a szegedi egyetemi könyvtárral is. Ezután sietve megtekintettük a szomszéd téren található tizenhárom aradi vértanú emlékművét, majd egy kis piacozás következett. Finom ebédre hívtak meg minket házigazdáink a Nyugati Jelen székházában található vendéglőbe. Az ebéd után indultunk is Budapestre. A határon eltöltött egyórás várakozást leszámítva utunk zökkenőmentesen vezetett hazáig.

2023_06_09_istvan_arad_szabadsag_szobor_opti.jpgElbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa az aradi Szabadság-emlékmű előtt

A visszaérkezéstől eltelt több mint egy hónapban elindult a kurrens (2015-től napjainkig megjelent) könyvek és folyóiratok állományba vétele. Ezek nagy részét a Communitas Alapítványtól kaptuk. A kurrens aprónyomtatványokat (főleg plakátokat) a Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár vette át, a kurrens hírlapok a Periodika Osztályra fognak kerülni.
Gyűjtőkörutunk során számos 2015 előtt megjelent kiadványt is elhoztunk. Ezek egy része a székelykeresztúri Városi Könyvtár lelkes igazgatónője által már előzetesen behasonlított 1945 és 2000 között megjelent könyv. Másik része a kolozsvári Protestáns Teológia Könyvtárától kapott 1945 előtti könyv illetve kisnyomtatvány
Behasonlításukra és az állományba vétel folyamatának elindítására hamarosan sor kerül. Ezért jelenleg csak becsült mennyiségi adatokat és értékeket lehet megállapítani. Az Erdélyből hozott kiadványok összsúlya hozzávetőlegesen 1,5 tonna.

tablazat.jpg

Dokumentumtípusonként és a megjelenési időszak szerinti véglegesnek nem tekinthető statisztikai adatok a 2023-as erdélyi hungarikum-gyűjtőkörútról

Elbe István (Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4218171747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása