Szem-szájnak ingere

2023. október 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ételépítmények Nándorfehérvár visszafoglalásának örömére

A Régi Nyomtatványok Tárának 16. századi nyomtatvány (antikva)-gyűjteményét folyamatosan dolgozzuk fel könyvtárunk online katalógusában. A gyűjtemény kötetei közt számos kolligátum található, amely a régikönyves kultúra sajátos, ma már ritkaságszámba menő jelensége, a tulajdonos (és nem a szerző vagy kiadó) szándéka szerint egybekötött nyomtatványok fizikai egysége. Egy 26 tagú, a Német-római Birodalom történetét érintő nyomtatványokat magába foglaló kolligátum egyetlen 16. századi tagja révén került az antikvák közé, a feldolgozás során viszont más érdekességet is felvillantott. A kolligátum 12. tagja – egy Nándorfehérvár visszavívásához kapcsolódó nyomtatvány – a magyar vonatkozású röplapok közé is illik, szűkebb témáját tekintve pedig minden édesszájú figyelmére érdemes.

nandorfehervar_opti.jpgNándorfehérvár 1521-es ostroma, [Nürnberg, Johann Sibmacher, 1602]. Jelzet: App. M. 1095/14 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi ritka tartalomszolgáltatás

A középkori Magyar Királyság déli határát védelmező Nándorfehérvár (Alba Greca, Griechisch-Weissenburg, ma Szerbia fővárosa, Belgrád) az évtizedes hősies ellenállás után 1521-ben török kézre került. A felszabadító háborúk során a keresztény hadak csak majd’ kétszáz év múlva, 1717 augusztusában foglalták vissza a várost. Nándorfehérvár stratégiai jelentőségére és a felszabadító háborúba bekapcsolódó birodalmi csapatokra tekintettel az esemény európai visszhangot keltett, amit a visszavíváshoz kapcsolódó számos nyomdatermék, röplap is bizonyít.
Állományunkban eddig tizenhárom röplapot regisztráltunk Nándorfehérvár visszafoglalásával kapcsolatban, de ennél minden bizonnyal több kiadvány készült az ostromról, csak – mint az alkalmi nyomtatványok általában – nagy arányban vesztek, pusztultak el. A nemzeti könyvtár állományán így is megfigyelhető, hogy nemcsak német nyelvterületen érdeklődtek a hadjárat eseményei iránt, hanem Itáliában (hiszen a nándorfehérvári győztes hadvezér Jenő savoyai herceg volt) és Portugáliában is (lásd: Röpl. 1216 és 1218b). A nyomdahelyek közül kiemelkedik az ostromhoz legközelebbi császári székváros, Bécs (két meglévő nyomtatvány mellett egy regensburgi impresszumában olvasható, hogy bécsi kiadvány újranyomása), valamint a folyamatos birodalmi gyűlés székhelye, Regensburg (négy nyomtatvány).
A kiadványok tematikusan sokfélék: hivatalos szövegek, például a törökök megadásának feltételei (Röpl. 1212, 1213), veszteséglisták (Röpl. 1214), valamint személyesebb, naplószerű beszámolók az ostromról (Röpl. 1212a (1)-(6), 1216 és 1221), melyeket néha levélrészletek egészítenek ki. Egy-egy levél(csomag) nemzetközi karriert is futhatott, például két különböző szerzőtől származó naplóba is bekerült ugyanazoknak a nándorfehérvári táborban és a Száva mentén kelt leveleknek a német (Röpl. 1212a (3), pp. [2-3] és [3-4].) és olasz szövege (Röpl. 1216, pp. 2-3 és 3.). Ezek a naplók sorozatos hírlevélhez hasonlóan járták be Európát, a legtöbb címe (Continuatio… – folytatás) vagy a számozásuk utal erre. Rövid időn belül pedig az eseményeket nagyobb ívben elbeszélő szövegek, egész hadjáratról, vagy Nándorfehérvár történetéről szóló historiográfiai művek (pl. Nándorfehérvár erődjének szerencsés és szerencsétlen esetei) és költői értelmezések is napvilágot láttak (Röpl. 1218).
(További röplapok az ostrom témájában: Röpl. 1209, 1215, 1217, 1220.)

regensburg_opti.jpgRegensburg látképe, [s.l., s.n., 1653]. Részlet. Jelzet: App. M. 1049 – Régi Nyomtatványok Tára

Ahogy a Nándorfehérvárral foglalkozó röplapok leggyakoribb megjelenési helyéből is megfigyelhető, Regensburgban különösen nagy érdeklődés mutatkozott a felszabadító hadjárat iránt. Ebben közrejátszhat az is, hogy a birodalmi gyűlésen a német-római császárt Keresztély Ágost (Christian August von Sachsen-Zeitz) szász herceg, bíboros képviselte 1716-tól kezdve 1725-ben bekövetkezett haláláig, aki egyszersmind győri püspök és esztergomi érsek is volt.

keresztely_agost_opti.jpgKeresztély Ágost érsek mellképe, [s.l., s.n., post 1707]. Jelzet: App. M. 1221/15 – Régi Nyomtatványok Tára

Keresztély Ágost figyelmét így magyar egyházi méltóságai is a háborús események felé irányították, érthető hát, hogy a fontos győzelem hírét pompázatosan megünnepelte. A főpap parancsára rendezett vigasságról egy illusztrált nyomtatvány számolt be a távolmaradóknak, amely két szöveges részben ismertette a győzelem örömére rendezett különleges lakomát és ünnepséget, amelyeket négy rézmetszeten is ábrázolt.

emmeram_opti.jpgAz ünnepség helyszíne, a regensburgi Szt. Emmerám-kolostor [Regensburg, Johannes Matthias Steudlin és Andreas Geyer, 1717]. Forrás: Bayerische Staatsbibliothek

A nyomtatvány egy csonka példánya az Ant. 1997 jelzeten őrzött, sajnálatos módon ismeretlen provenienciájú kolligátumban található (Ant. 1997 (12)). Ez az egyik önmagában is befogadható, szöveges része a kiadványnak, amely a lakomán kiállított ételkülönlegességekről szól.
Keresztély Ágost a városi szakács címét viselő Georg Friederich Bächleintól hét ételépítményt rendelt meg, amelyeket a győzelmet követő szeptember 26-án rendezett „öröm- és hálaünnep” keretében mutattak be. Bár az ételkülönlegességeket már a kiállítás másnapján elfogyasztották, az illusztrációnak és a részletes beszámolónak köszönhetően napjainkban is gyönyörködhetünk Bächlein mester cukrász-kreálmányaiban. A hét ételépítmény elképzelését megkönnyíti, hogy a nyomtatványban számozott leírásokat a rézmetszeten is római számokkal jelölték. Bár kisebb részletekben eltér az illusztráció a szövegtől (pl. hány török tartja a császár fölé a győzelmi baldachint), kétségtelenül segít magunk elé képzelni a mai szemnek szokatlan látványosságot.
A fogásokat kettős, egymással szembefordított C alakú – vagyis együttesen kört formázó – asztalokra helyezték el, amellyel VI. Carolus német-római császár (magyar királyként III. Károly) neve előtt tisztelegtek. Az asztaloknál százan foglalhattak helyet egyszerre.
Az ételek három rendben helyezkedtek el, a látványosságot névtelenül megörökítő szerző mindhárom esetében hangsúlyozta, hogy kostbar vagyis költséges módja volt ez a győzelem megünneplésének. A leghétköznapibb rendet 148 ezüsttálon elhelyezett ritka és drága, szárnyasból és vadhúsból készült fogások alkották. Az ételkülönlegességek következő sorozatát 36 sütemény-piramis képezte, melyeket porcelán módjára – valószínűleg fehér cukormázzal – vontak be. A piramisok egyenként 3 láb magasak voltak, a bizonytalan mértékegységhasználat mellett is egy méterre rúghattak. A különcségek csúcsát pedig hét cukorból készült ételépítmény jelentette, amelyeket kiemelt figyelemmel írt le a szerző.

cimlap_opti.jpgBeschreibung der auff ihro durchleuchtigsten Eminenz Herrn, Herrn Christiani Augusti, der Heil. Röm. Kirchen Cardinals etc., Hertzogen zu Sachsen, Jülich, Cleve, Berg etc., ihro röm. kayserl. Majestät zu fürwährender allgemeiner Reichs-Versammlung zu Regenspurg bevollmächtigten höchstansehnlichen Principal-Commisarii gnädigsten Befehl, zu dero den 26. Herbst-Monaths 1717. über die von ihro kayserl. und catholischen Majestät wider den Erb-Feind den 16. Aug. jüngsthin erhaltene herzliche Victorie und darauff erfolgte Ubergabe der Haupt- und Gräntz-Vestung Griechisch-Weissenburg, gehaltenen Danck- und Freuden-fest auffgestellten VII Schau-Essen ordiniret un verfertiget von Georg Friederich Bächlein, Burgern und Stadt-Koch in Regenspurg, [Regensburg, s.n., 1717]. Jelzet: Ant. 1997 (12) – Régi Nyomtatványok Tára

Az első ételépítmény a császár által a győzelemért köszönetképpen Istennek szánt hálaajándék volt, és egy pisztáciával, mandulával és különböző figurákkal díszített spanyol (vagy keresztvégű) kereszt alakú cukortömbre készült. A kereszt közepén 10 hüvelyk (23–30 cm) magas, háromszög alakú fehér tömörcukor-emelvényen a császár figurája féltérden ad hálát Istennek a győzelemért. Egyik kezét az ég felé emeli, a másikkal az előtte térdelő tizenhat török fogolyra mutat. A törökök négyesével egy-egy ezüstözött, aranyszínűre pirított cukorból készült oszlopot tartanak a vállukon, melyeken egy-egy szárnyait kitáró, fehér cukorsas áll. A négy sas mögött vörös és aranyszínűre pirított cukorból szalagok, amelyeken 6 hüvelyk széles levelek borulnak baldachinként a császár fölé. A baldachinról újabb négy szalag kígyózik tovább, ezeken pedig egy háromoldalú, kétfejű sasokkal díszített piramis nyugszik. Az egész alkotást egy angyal koronázza meg egyik kezében a császári karddal, a másikban jogarral.

savoyai_jeno_opti.jpgSavoyai Jenő portréja, [s.l., s.n., 1722]. Jelzet: App. M. 96 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi ritka tartalomszolgáltatás

A kettes számú ételépítmény Savoyai Jenő főherceg nándorfehérvári bevonulását mintázza. Ennek alapja az előzővel azonos anyagból, de kettőskereszt alakban („ungarische Patriarchen-Creutz”) készült. Ezen négy fehér cukoroszlop ábrázolja a Habsburg-ház színeivel, arannyal és feketével mintázott diadalkaput. Mindegyik oszlopon kétszínű szalagok áttetsző cukorból, amelyek közt négy török fej látszik. A diadalkapu alatt Jenő főherceg lovas figurája, amelyet nyolc lovas és néhány gyalogos figura vesz körül. Lábaik előtt a győzelem jelképeként elszórt fegyverek és hadiszerszámok finom cukorból. A négy oszlopon fehér-sárga, nagyon finoman kidolgozott cukorpiramisok, amelyek mögött szalagok tartanak egy 9 hüvelyk széles pirítottcukor-levelet, amely győzelmi baldachinként szolgál a főherceg feje fölött. A makettet négy szalagból fonódó koronán ülő kétfejű sas tetőzi be.
A harmadik ételépítmény egy jelképes kapuval a nándorfehérvári győzelmet ábrázolja, mely után Isten kegyelméből kiűzték a törököt Magyarországról. Az előzőhöz hasonló kereszt-alapra épült, a közepén a török parancsnok lovagol aprólékosan kidolgozott ruhában, akit csapatai gyalog és lovon követnek néhány császári lovas kíséretében. (Az augusztus 15-i megsemmisítő erejű támadást követő napon a törökök megadták magukat szabad elvonulás lehetősége mellett.) Pisztácia- és mandulamasszából (marcipán) készült fegyvereik és zászlóik a földre szórva. Négy vörös, tömör cukorból készült, ezüsttel cirkalmazott oszlopon négy pirítottcukor szalagon kutyafejek helyezkednek el. Az oszlopokon négy vörös-fehér árpacukorból emelt piramis. Ezek mögül induló szalagok egy áttört vörös-zöld, 9 hüvelyk széles pirítottcukor-levelet tartanak, amely a nándorfehérvári kaput is megjeleníti. A törökök felett is – a félhold helyett – a német-római császár címerállata, a kétfejű sas foglal helyet négyszögletű alapzaton.

bsb_opti.jpgAz ételépítményeket és sütemény-piramisokat ábrázoló rézmetszet [Regensburg, Johannes Matthias Steudlin és Andreas Geyer, 1717]. A kép forrása: Bayerische Staatsbibliothek

A négyes számú ételépítmény Nándorfehérvár erődítményeinek, árkainak és folyóinak makettje a császári és török hadihajókkal. A városfalak és a víz áttört cukorból készültek, utóbbiban látszanak a halak és a hadihajók is. A tizenkilenc lakóház úgy volt kidolgozva, hogy még az ablakok és a nyílások is láthatók. A hegyet cukorkagylók és levelek díszítik. A makett 6 láb magas és 3,5 láb széles.

ropl_1209_0003_screen_hms_opti.jpgNándorfehérvár 1717-es ostromának térképe. In: Ausführliche Beschreibung des ungarischen Feld-Zugs Anno 1717. Wie nehmlich derselbige unter hoher Direction des ... Herzogens Eugenii von Savoyen ... mit der ... Passirung des Donau-Stroms den 15. Junii glücklich angefangen ... im Monat September sieghaft geendiget worden, Nürnberg, Johann Adelbulnern, [1717]. Jelzet: Röpl. 1209 – Régi Nyomtatványok Tára

Az ötös ételépítmény a keresztény erők ostromműveit, sáncait és különböző fajtájú ágyúit és a tiszteket mintázta cukorból. A sánckosarak, mozsarak és a többi ostromeszköz tömör pirított cukorból és mandulából készültek. Az ételépítmény az előzővel azonos szélességű, de csak 4,5 láb magas volt.
A hatos ételépítmény a keresztény erők táborát ábrázolja, a föld és a fű barna és zöld csokoládéból, a sátrak, ágyúk és tisztek pedig fehér cukorból készültek. A sánckosarak részben pirított cukorból, részben tömör cukorból, részben pedig barnára pirított mandulából készültek, amelyet látni és enni is gyönyörűség volt. Eugén főherceg sátra különösen szépen kidolgozott, e felett pedig egy kisebb sas.
Az utolsó ételépítmény, a török felmentősereg tábora hasonló vonalakkal és sáncokkal készült, mint a keresztény tábor, de a törökök véresen hagyták hátra. Ezt vörösre és zöldre színezett kandírozott citromhéjjal és marcipánnal ábrázolták, a fehér cukorsátrakat kékkel és vörössel mintázták, itt-ott lelőtt török lovasok és janicsárok, mind cukorból. A tevék és lovak őrizetlenül állnak, a felszerelés rendetlenül szétszórva, a nagyvezír sátra Jenő főhercegéhez hasonló. Az ételsort másnap Keresztély Ágost a látogató sokaságnak adta.

gluck_opti.jpgA birodalmi csapatok és a török felmentősereg összecsapása, in: Glück- und Unglücksfälle der in dem Königreich Serbien gelegenen Haupt-Festung Belgrad, oder Griechisch-Weissenburg..., Augsburg, [s.n., 1717]. – Törzsgyűjtemény 213.788. A kép forrása: Bayerische Staatsbibliothek

A kiadvány és az abban megörökítettek több fontos korjelenségre is felhívják az olvasó figyelmét. A legkézenfekvőbb téma az ételépítmények kérdése és jelentősége, amelyek a reneszánsztól kezdve a 18. századig az előkelőségek asztalának gyakori díszei közé tartoztak. A lakoma leírását összevetve a mai ételépítményekkel és a fine dining fogásokkal megfigyelhetjük, hogy az ételek formája jelentős egyszerűsödésen ment át, bár továbbra is kiemelt hangsúly van esztétikus tálalásukon. A figurális látványt kínáló ételek egyre inkább a gyerekeket célozzák (pl. marcipánfigurák), komoly alkalmak közül leginkább az esküvők maradtak, ahol még a Schau-Essen szerepet kap, bár – lássuk be – a menyasszony- és vőlegényfigurák igen szerény utódai a hálaadó császárt, vagy a Nándorfehérvárra belovagló Savoyai Jenőt mintázó szobrocskáknak.
A 18. században viszont a nyomtatványban leírt ételépítmények túlmutattak a cukrásztudás villogtatásán, vagy a meghívottak látvánnyal lenyűgözésén, a szimbolikus politikai reprezentáció eszközei közé tartoztak. Az ételépítmények Magyarországon sem számítottak ismeretlennek, éppen az említett III. Károly magyar királlyá koronázásának ételépítményeiről is maradt fenn beszámoló. A látványlakomákkal az uralkodók, előkelők egyértelműen kifejezhették alattvalóik felé az események jelentőségét, egyszersmind politikai elveiket (pl. a hit győzelemre vivő erejét), önmaguk és családjuk dicsőségét is kinyilvánították olyan vizuális jelzésekkel, mint az angyalfigurák, az ételépítmények alapjaként szolgáló különböző keresztek stb., vagy a köznép által is jól ismert címertani színek, formák és állatok. A hangsúlyozottan drága alapanyagok használata pedig a lakomát rendező gazdagságát, ezáltal hatalmát sulykolta a szemlélők tudatába, akiknek később kegyes gesztussal a drága ételsort oda is adták. A szimbolikus kommunikáció jelentőségét mutatja az is, hogy a nándorfehérvári ostromról tudósító korabeli sajtótermékek, röplapok mellett a győzelem örömére készült ételépítmények, a küzdelmet ábrázoló emlékérme (Röpl. 1211) és a 35 láb magas borral folyó kút (Röpl. 1218 (2)) ismertetését is méltónak találták a nyomtatásban megjelenésre.

erme_opti.jpgNándorfehérvár visszafoglalásának emlékére készült érem. A kép forrása: Nudelman Numismatica

A tényleges eseményekről szóló számos beszámoló és az emléktárgyak, örömünnepek leírásainak gazdag nyomtatvány-öröksége pedig újabb ékes példája az újkori információs robbanásnak, az aktualitások és a különlegességek iránti növekvő érdeklődésnek, amely a modern sajtó megjelenéséhez vezetett.

Felhasznált irodalom:


Szovák Márton (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5818231979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása